Megrögzötten maximalista az év legjobb ifjúsági kajakosának választott Birkás Balázs, akinek a világbajnoki győzelmet érő futamáról is először a hibák jutnak eszébe.
reb Magában talán számított arra Birkás Balázs, hogy a szövetség év végi díjátadóján elismerést kap, ám mivel előtte nem tudta, hogy a kenusokat és kajakosokat együtt vagy külön díjazzák, nagyon örült, amikor az év ifjúsági kajakosaként a pódiumra szólították.
Az év legfontosabb díjátadására azonban nagyjából három hónappal korábban került sor. Kilencezred másodperc a mindennapokban szinte fel sem fogható idő, hasonlítani is nehéz. A sportban a modern időmérőknek köszönhetően már jóval mérhetőbb: ez a törtrésznyi pillanat volt elég arra, hogy augusztusban a korosztályos világbajnokságon az EDF Démász-Szeged versenyzője állhasson a dobogó legfelső fokára az ifjúságiak K1 200-as versenye után (ráadásul Nádas Bencével ugyanezen a távon párosban ezüstérmet is szerzett).
– Egyértelműen a sprinttávra készültem egész évben, és már az Európa-bajnokságon is nyerni akartam, ám ott rosszak voltak a körülmények, nagyon hullámzott a víz, ráadásul én sem úgy fejlődtem előtte, ahogyan akartam, sem technikailag, sem erőnlétben – idézi fel az előzményeket a 17 éves tehetség.
Tavaly ősztől új edzővel, Csamangó Attilával készült, ám az Eb után, a javulás érdekében kikérte az őt kiválóan ismerő és évekig felkészítő nevelőedzője, Almási Gergely – vagy ahogy nevezi: Alma – tanácsát is. Ez és a kemény felkészülés megtette hatását, így a Poznańban látott egyhajónyi hátrány, ha csak néhány centinyi, de előnnyé változott a wellandi vb-n. Már néhány szavából kiderül, igazi maximalista, aki csak nagyon ritkán elégedett bármivel.
– A döntőben sem mentem tökéletes pályát, a rajtot nagyon elrontottam, így aztán keményen kellett hajtanom, hogy végül jobb berúgással előbb érjek célba. Alma nevelte belém, hogy mindig keressük a hibát, mert csak akkor lehet javulni. Egyébként azért volt olyan futam idén, ami tetszett: a felnőtt válogató előtti pénteken háromszor edzettem, aztán Attila megkérdezte, nem indulok-e el másnap kétszázon, gyakorlásként. Végül hetedik lettem, és csak egy másodpercet kaptam a nagyoktól, ami 17 évesen egészen jó eredménynek számít.
Amilyen határozott, pontosan tudja, hogyan léphet még előbbre. A rajt javításához sok-sok kondicionáló edzés szükséges, mert még gyenge hozzá, viszont úgy érzi, technikailag jól áll, így a verejtékes munkának már jövőre meglehet az eredménye. A hagyományos alapozása hazai szemmel nézve rendhagyó lesz, mert december elején Ausztráliába utazik edzőtáborba, egészen január végéig ott készül, vízen.
– Sokan talán furcsán néznek rám, hogy már lapátolni fogok, féltve, hogy idő előtt elunom az evezést. De szerintem ha okosan, jól felépítve csinálom, akkor igenis hasznos lesz. Adelaide-ben a klub felnőtt-válogatott tagjaival készülök, amiből sokat tanulhatok. Jövőre utolsó éves ifjúságiként még teljes erőbedobással a korosztályomban akarok versenyezni, nem hiszem, hogy a felnőttmezőnybe bele kellene kóstolnom.
Az év végén díjazott utánpótláskorú versenyzőkről szóló írásainkat itt találja, míg Takács Tamaráról hamarosan olvashat.
Az év női kenusa: Lakatos Zsanett
Az év férfi kajakosa: Dombvári Bence
Az év ifjúsági férfi kenusa: Hajdu Jonatán
