Egyszerű körülmények között produkál maradandót a Cél-Tudat Sportlövő és Szabadidős Sportegyesület: versenyzőik országos bajnokságon és diákolimpián szerepelnek sikeresen úgy, hogy lőtér híján a felkészülés jó részét szimulátoron végzik.
reb Valódi családi vállalkozás a Szegedtől nagyjából húsz kilométerre található Zsombón működő Cél-Tudat Sportlövő és Szabadidős Sportegyesület. A lövészet szeretete a jelenlegi elnöktől, dr. Jákó Gyulától ered, aki a hatvanas évektől katonatisztként űzte a sportágat. Ahogy az lenni szokott, fia, Csaba is a fegyver mellett tette le a garast (ahogy mostanság már az ő lánya, Miriam szintén), aki még akkor is versenyzett, amikor öt évig az Egyesült Államokban élt. Magát az egyesületet azonban csak három évvel ezelőtt alapították.
– A kilencvenes években Szegeden is igyekeztünk iskolákban népszerűsíteni a sportlövészetet, például Kondász Gyulával Dorozsmán, de az évtizedes tapasztalat mellett az igazi lökést a 2008-ban induló szakkör adta – mondja Jákó Csaba, aki maga is szép eredményeket ért el a sportágban. – Korsós Zoltán testnevelő barátom akkoriban kezdte tanítani a gyerekeket a helyi iskolában, sikerrel. Nemcsak ők, de még a tanáruk is kipróbálhatta a mobil felszerelésünket.
A lelkes fogadtatást látva döntöttek úgy, hogy tapasztalataikat és tudásukat szervezett keretek között adják tovább. Így aztán három évvel ezelőtt létre is jött a miniegyesület, tagságát jórészt rutinos, egykori olimpikon sportlövők mellett (mint például Gáspár Olivér) helybeli gyerekek alkotják. Utóbbiak közül kiemelkedő eredményeket ért el a 13 éves Nagy Vivien: az idei diákolimpián puska- és pisztolyszámban is első lett, ráadásul a győrszentiváni Hungarian Openen a felnőttek között végzett hatodik helyen. Szintén nagy reménység a 14 esztendős Kovács Csaba, aki serdülőbajnok, egyéniben és csapatban is.
Az eredmények azért is különösen figyelemre méltóak, mert bár van lőtér Zsombón, az nem szabályos, ott nem edzhetnek. Szegeden ugyan megtehetnék, de az árát nem győznék fizetni, így gyakorlatilag szabadtéri 25-ös vagy 50-es lőtér nélkül érik el remek eredményeiket. Jákó egyik barátja hetente kétszer bocsátja rendelkezésükre pincehelyiségét, ott tudnak légfegyveres edzést tartani. A kulcs az az orosz gyártmányú szimulátor, amit nagyjából húsz éve szereztek be. A segítségével akár otthon, a lakásban is lehet gyakorolni. Mindezt úgy, hogy nem szükséges még költséges lőszerre sem költeni.
– Fel kell szerelni a pisztolyra, vagy puskára, be lehet állítani a távolságot, így jól mutatja a mozgást. Nem vagyunk nagy egyesület, anyagilag nem bírnánk a pályabérlést és a lőszervásárlást. Ennek használatával viszont hatékonyan tudunk felkészülni. Jó barátomnak, Artyem Kagyibekovnak, az oroszok olimpiai bajnokának köszönhetem az ötletet.
Jákó azt mondja, minden csak akarat kérdése, ezért is adja a távlati célokat firtató kérdésre magától értetődően azt a választ, hogy olimpiai bajnokot akar nevelni. Igaz, ahhoz azért már a lőtéri edzéseket is finanszírozni kellene, nem beszélve az esetleges Világ Kupa-versenyekről, de ez még odébb van. Addig is igyekszik megőrizni a sportág iránti szeretetet, valamint a játékosságot, mert nála és náluk kulcskérdés, hogy a gyerekek örömüket leljék abban, amit csinálnak.
– A kicsiknek nem az a fontos, hogy leizzadjanak egy-egy foglalkozás során, vagy elméleteket verjenek a fejükbe, hanem hogy élvezzék az edzéseket. Persze a sportlövészetben be kell tartani a játékszabályokat, nehogy baleset történjen, de ha ez sikerül, akkor minden nagyon jó szórakozás. Hosszú távon nyilvánvalóan az a cél, hogy olimpiai bajnokot neveljünk. De az mégis lényegesebb, hogy egészséges, tisztességes felnőtté váljanak fiataljaink. Akkor most melyik is a fontosabb?
Jákó határozottságát ismerve nem is kérdés: a kettő – együtt.
