A terv készen áll

A Héraklész-programban pallérozódott fiatalok pályáját bemutató sorozatunkban azzal a sportolóval beszélgetünk, akit négyszer választottak meg az év cselgáncsozójának. Ő az első nő a magyar judo történetében, aki érmet szerzett olimpiai játékokon, Junior Prima-díjas, a Magyar Arany Érdemkereszt birtokosa: íme, Csernoviczki Éva.

Szegő Tibor Amikor 2002-ben a győri ifjúsági Európa-bajnokságon 16 évesen dobogóra állhatott, már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog van készülőben, aztán egy évvel később megnyerte az U23-as Eb-t Jerevánban. Innen kezdjük a beszélgetést: – Junior létemre elkezdtem a felnőttek között versenyezni és ötödik lettem a Világ Kupán. 2005-ben ezüstérmet szereztem a zágrábi junior- Eb-n, majd 2006-ban és 2008-ban újra megnyertem az U23-as kontinensviadalt, 21 évesen hetedik lettem a pekingi olimpián – meséli. Ettől kezdve minden évben dobogóra állhatott a felnőtt Európa-bajnokságokon, legutóbb, a budapestit meg is nyerte. (A döntő megtekintető ITT.) – Olimpia utáni évben kellett felkészülni a tavalyi Európa-bajnokságra, és ez nem volt könnyű, de mindenképpen bizonyítani akartam a hazai publikumnak. London után hosszabb pihenőt kaptam, de áprilisra sikerült formába hoznom magam, sőt az Eb után a Grand Prix-t is megnyertem.

Csernoviczki Éva érmei. Olimpiai játékok: 2012, London (bronz). Világbajnokság: 2011, Párizs (bronz). Európa-bajnokság: 2008, Lisszabon (bronz), 2009, Tbiliszi (ezüst), 2010, Bécs (ezüst), 2011, Isztambul (ezüst), 2012, Cseljabinszk (bronz), 2013, Budapest (arany). U23-as Európa-bajnokság: 2003, Jereván (arany), 2006, Moszkva (arany), 2007, Salzburg (ezüst), 2008, Zágráb (arany). Junior Európa-bajnokság: 2005, Zágráb (ezüst). Ifjúsági Európa-bajnokság: 2002, Győr (bronz). Universiade: 2009, Belgrád (bronz). Egyetemi világbajnokság: 2006, Szuvon (bronz). Magyar bajnokság: 2002 (ezüst), 2006 (arany), 2011 (arany).

Észreveszem, hogy beszélgetés közben nagyvonalúan átugorja a 2012-es olimpiát, pedig ott ő szerezte küldöttségünk első aranyérmét, sőt, ő lett az első magyar nő, aki érmet szerezett olimpián ebben a sportágban. – Pekinghez képest, ahol eleinte negyedik-ötödik helyek születtek, és sokáig nem tapsolhattunk magyar sikereknek, Londonban fantasztikusan feldobta a hangulatot, hogy már az elején nyertünk érmeket, hiszen rajtam kívül csapattársam, Ungvári Miki is szerzett ezüstöt, Szilágyi Áron pedig csodálatos vívással aranyat. Megtudom még, hogy szerinte az is sokat lendített az eredményességen, hogy Európában volt az olimpia és sem a klíma, sem az időeltolódás nem okozott gondot. Csernoviczki Évának a tavalyi világbajnokság nem úgy sikerült, ahogy tervezte, mert a 16 között búcsúzott. A dolog érdekessége, hogy ugyanott rendezték a vb-t, ahol a következő olimpia lesz. Rió, időeltolódás, klíma, hiszen épp most taglaltuk... – A kvalifikáció szempontjából sokat jelent, hogy Magyarország is rendezhet Grand Prix-versenyeket, hiszen a világbajnokság, a Masters- és a Grand Slam-versenyek után ez a sorozat a legrangosabb, illetve itt lehet a legtöbb pontot gyűjteni. Magyarország eddig Világ Kupákat rendezhetett, ahol a győzelemért száz pont jár, míg a Grand Prix-arany mellé háromszázat adnak, s ez nagyon nem mindegy. Rióval kapcsolatban nem akart jóslásokba bocsátkozni: – Két évre előre tekinteni nagyon nehéz. Nyilván van célom, de először is annak örülnék, ha kijutnék, hiszen ez már önmagában is rettenetesen nehéz. Ha ezen túl leszünk akkor beszélhetünk majd a továbbiakról – fejezte be sejtelmesen. Édesapja, Csernoviczki Csaba, aki az edzője is egyszemélyben, megérti, hogy lánya óvatosan fogalmaz: – A leányomban benne van az alázat, hogy bár a célokat ki kell tűzni, de a megvalósításhoz rengeteget kell dolgozni, hogy aztán örülhessünk. Ő az egyik tervét már kipipálhatta, hiszen érmet szerzett Londonban. Most az a szerencsés helyzet áll elő, hogy a kvalifikációs időszakban rendezhetünk két Grand Prix-versenyt itthon, ami azt jelenti, hogy súlycsoportonként négy magyar indulhat, ráadásul a hazai közönség is mellettünk áll majd, azt pedig tudjuk, hogy mennyit számit. A szakember hozzátette még: hatalmas teljesítmény volt, hogy két érmet szereztek a cselgáncsozók a 2012-es olimpián, ám ezt megismételni nem lesz egyszerű. A tavalyi riói világbajnokságot a magyar küldöttség érem nélkül zárta, ami elgondolkodtató, tehát ne csodálkozzunk, ha a leánya nem szívesen jósolgat, vagy nem árulja el vágyait. Ő viszont megteszi: – Én ki merem mondani: szeretnénk fényesíteni a londoni bronzérmen... Korábbi írásaink a témában a súlyemelő Nagy Péterről ITT és az öttusázó Kasza Róbertról ITT.