Immár hivatalos: a 18 éves Kónya Zsófia utazhat Szocsiba, a február 7-én kezdődő téli olimpiára. Néhány perccel a kerethirdetés után értük el a hétvégi drezdai felnőtt rövidpályás Európa-bajnokságon két bronzérmet szerző fiatal gyorskorcsolyázót.
reb Ha úgy tetszik, két Európa-bajnoki bronzéremmel hangolt élete első olimpiájára Kónya Zsófia. Egyúttal javította a korábbi képet: egy évvel ezelőtt már indult felnőtt-kontinensviadalon, ám akkor sem egyéniben, sem váltóban nem jött ki a lépés. Nem úgy Drezdában! A nyitónapon kedvenc távján, 1500 méteren azonnal dobogós lett.
– Az elődöntőben kizárták előlem az egyik lányt, és amikor tudatosult bennem, hogy döntőbe jutottam, szinte megkönnyeztem – eleveníti fel a Drezdában történteket a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja. – Aztán a fináléra már nagyon nyugodtan korcsolyáztam ki, talán ezért is sikerült olyan jól. A döntő utáni időszakból egyébként semmire sem emlékeztem, mintha teljesen más világba kerültem volna. Később néhány emlékkép visszajött, de csak azután tudtam teljesen felidézni a futamot, hogy többször is megnéztem. Negyedik helyen értem célba, viszont láttam, hogy nagyon tanácskoznak a bírók, és végül ki is zárták az előttünk végző holland lányt. Alig akartam lemenni a jégről, végül aztán a palánk mellett összeölelkeztünk Bernivel. Már csak azért is nagyon örültünk, mert nem éppen megszokott, hogy két magyar áll a dobogón (Heidum Bernadett ezüstérmes lett – A szerk.). Nekem pedig különleges érzés volt, hogy a lelátón szurkoltak a szüleim és a bátyám is, teljes volt az öröm.
konya_zsofia_afp
A többi versenyszámban sem vallott szégyent, sőt! 500-on élete legjobbját, s ezzel párhuzamosan országot csúcsot futott (végül ez 12. helyet ért), 1000 méteren kitört egy darab a pengéjéből, saját bevallása szerint „tiszta ideg” volt emiatt (9. lett). Összteljesítménye alapján bejutott a 3000 méteres szuperdöntőbe, ahol az Eb hét legjobbja állhatott rajthoz. Itt végül a hetedik helyen ért célba.
– A háromezer előtt azt az utasítást kaptam, hogy csak korizgassak, és ne fáradjak el a váltódöntő előtt, meg próbálgassam az új pengét. A váltóban is kicsit ideges voltam miatta, mert igazi versenytempót még nem mentem vele. Nekem végül nem volt gondom, de a jégről, amikor olvadt, jött fel a festék, és folyamatosan csorbultak ki a pengék. Ahhoz képest, hogy a váltóból két emberünk is ezzel küszködött, különösen jó az a harmadik hely.
Amikor a szerda esti edzése után először beszéltünk, még nem hirdették ki hivatalosan az olimpiára utazó keretet, csütörtök délelőtt aztán Zsófia lelkesen újságolta: utazik! Az egyelőre még nem derült ki, hogy egyéniben ki áll rajthoz, a váltóban viszont biztos helye van.
Már a kvóta megszerzése után is valószínűnek látszott az olimpiai részvétele, ráadásul a két Eb-bronzéremmel a háta mögött úgy érezte: „csak nem hagyják itthon”. Ezért a csapathirdetéskor nem fogta el katarktikus érzés. De persze az nem kérdés: nagyon boldog, és reméli, hogy a váltóval Szocsiban is sikerül A-döntőbe jutnia. A téli olimpiával kapcsolatos terrorfenyegetések sem ijesztik el: először megrettent, amikor hallott róluk, később viszont megnyugodott, mert bízik benne, hogy rendezők kellően felkészültek lesznek.
A nagy boldogságba pici szomorúság is vegyül: még korábban elkezdett támogatókat gyűjteni azért, hogy szülei is vele utazhassanak a játékokra, de úgy látszik, nem jön össze erre elég pénz. Sosem felejti el elmondani, mennyit köszönhet nekik, így kicsit fájó, hogy élete legfontosabb megmérettetésén nem lesznek ott, csak a távolból szurkolhatnak. De lélekben vele lesznek.
A Magyar Olimpiai Bizottság Kónyáról készült bemutatóját itt találja.
