Emlék, verseny

A még gyermek Molnár János tragikus halálának szörnyű emléke nem fakul. Nemzetközi utánpótlás-versennyel idézik fel az alakját, csütörtöktől, ezúttal is. Tizenkilencedszer. A kísérő programba az évek során városnézés is belopta magát. Herendi Iván még koppenhágai gyertyagyújtást is felidéz.

Szegő Tibor A BVSC-Zugló szakosztálya tizenkilencedszer rendezi meg az egykori játékosa, a tizenhárom évesen, versenyre utaztában, baleset következtében elhunyt Molnár János emlékére kiírt, nemzetközi utánpótlás-versenyét. Herendi Ivánnal, a BVSC-Zugló Sportiskola asztalitenisz-szakosztályának igazgatójával ülünk a Szőnyi úti pingpongterem apró irodájában, és Jánosról beszélgetünk, aki bántóan fiatalon hagyott itt bennünket. A baleset 1995. február 5-én történt.

A Molnár család Salgótarjánba tartott, versenyre, amikor a város előtt tizennyolc kilométerre, autójuk fának rohant. Az édesanya azonnal meghalt, a nagyobbik fiú, János kórházba szállítás közben vesztette életét. Az édesapát és a kisebbik gyereket, Krisztiánt sikerült megmenteni. A szakosztály ekkor határozta el, hogy évente nemzetközi verseny keretében emlékezik meg egykori játékosáról. Herendin látszik, hogy megindultság nélkül nem tud beszélni a történtekről. Az idei emlékversenyről azt mondja: – A Szőnyi úti csarnokban csütörtöktől vasárnapig, öt utánpótlás-korosztályban írtuk ki a viadalt, melyre 18 ország 217 versenyzője nevezett. A legnagyobb létszámú külföldi küldöttség a szlovákoké, a cseheké, a szerbeké és a németeké. Utóbbiak tíz éve nem jártak felénk, míg a csehek a három ranglistavezetőt hozzák. Örömteli, hogy a francia szövetség is elküldi a legtehetségesebbnek tartott újonc-válogatottját, valamint a híres svéd asztalitenisz-gimnázium is a versenyzőit Köpingből. A tornán létszámkorlátozás nélkül vehet részt a teljes magyar fiú utánpótlás.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy az idei World Tour U21-es mezőnyének első négy helyezettje francia volt, és mindannyian ezen a tornán tűntek fel, így rá is kérdezek a szakembernél a múltra: – Igaz hogy napjainkra egyre több olyan nemzetközi szinten is elismert asztaliteniszező üti a labdát, aki valamelyik korábbi Molnár János emlékversenyen nyert, vagy helyezett volt. – A most befejeződött, szombathelyi World Tour mezőnyének egyik kiemeltje a német Christian Süß 2000-ben második volt nálunk, míg honfitársa, Baum és a portugál Tiago Apolonia a harmadik helyen végzett, ma pedig a világ élvonalához tartoznak. (Mindhárman láthatóak főoldali képünkön - A szerk.).

A 19. Molnár János-emlékverseny programja: Február 6. csütörtök (15.30): újonc III. (11 évesek és fiatalabbak), újonc II. (12 évesek). Február 7. péntek (10.00): újonc I. (13 évesek és fiatalabbak). Február 8. szombat (10.00): serdülő (15 évesek és fiatalabbak). Február 9. vasárnap (10.00): ifjúsági (18 évesek és fiatalabbak).

– Mi is írtunk arról, hogy tavaly többször is betörtek a szakosztályhoz. Nyilván nincsenek jó anyagi helyzetben, mégis hogyan teremtik elő a tornához szükséges forrásokat? – A verseny hagyományosan sokak közadakozásából, önkéntes tevékenységéből valósul meg, ebből a szülők és a szakosztályhoz közel álló szimpatizánsok oroszlánrészt vállalnak. Az eseményen az anyukák szolgálják fel az ebédet, de különféle egyéb szolgálatokat, „apataxizást″ a férfiak is vállalnak. Ezt úgy kell elképzelni, mint nagy családot, ahol mindenki segít a másiknak.

– A négynapos seregszemlén hagyományosan kiegészítő programot is kínálnak az ideérkezőknek: péntek este autóbuszos városnézésen vehetnek részt a sportolók, kísérők, edzők. – Ennek az a története, hogy talán a második versenyünket rendeztük, amikor a zárónapon magam vittem ki három ukrán fiatalt és az edzőjüket a pályaudvarra, ahonnan tizenhat órás út után jutottak haza. A Hősök terénél a tréner hátrafordult és kezdte mutatni a szobrokat illetve beszélt arról, hogy milyen szép város Budapest, mire a kicsik csak bután bólogattak, hiszen a mi szerény csarnokunkon kívül mást nem nagyon láttak a városból a négy nap alatt. Éreztem, hogy ez nagyon kínos, így ettől kezdve évente megszervezzük a buszos városnézést. Mostanra már sikerült odáig eljutni, hogy mindenki a saját anyanyelvén fejhallgatón hallgathatja az idegenvezetést. Megmutatjuk a Parlamentet, a Budai Várat, a Citadellát és még ami az időbe belefér. Varázslatos emlékeket visznek haza csodálatos fővárosunkról, Budapestről.

– A tavalyi tornán engem az fogott meg, amikor az összes sportoló, kezében gyertyával emlékezett a verseny névadójára. Beszélgetőpartnerem nem válaszol azonnal, fejét lehajtja, kicsit el is fordul. Nyilván sokszor élte át, és beszélt már arról, amikor a V' Moto Rock: Gyertyák című balladája alatt több százan tartanak gyertyát, és Molnár Jánosra emlékeznek, de rövid szünet után előjön néhány emlék: – Volt olyan év, amikor – valamilyen oknál fogva – a dánoknak korábban el kellett utazniuk, így nem vehettek részt a Mementón, a gyertyagyújtáson, de kora este kaptunk tőlük sms-t melyben leírták, hogy elnézést kérnek amiért nem lehettek itt, de otthon, Koppenhágában mécses mellett összegyűlve mindannyian megemlékeztek a fiatalon elhunyt versenyzőnkről. Tavaly pedig velünk volt Simicskó István, ifjúságért és sportért felelős államtitkár. Amikor Demjén Ferenc az utolsó sort is elénekelte a gyönyörű balladából, és felgyúltak a fények a csarnokban, akkor megláttam az arcán a könnycseppeket. A verseny sorsolása ITT.