Felszálló ágban

Amíg a misztikuma telepedett ránk, addig csak a bámulói voltunk a sejtelmes küzdősportnak. Amikor a megváltóként fogadott japánról kiderült - persze, csak képletesen -, hogy legfeljebb a szusikészítés mestere, ezzel szemben a TF-ről kikerültek az első, képzett edzőink, új világ kezdődött a magyar karatéban. A lisszaboni utánpótlás Európa-bajnokság nagy sikere jelzi: felszálló ágban van a sportág. Önerőből.

reb Nagy utat járt be a karate Magyarországon, amíg eljutott oda, hogy a világversenyek „fehér holló” típusú első- vagy második körös győzelmei után reális elvárás legyen a négy-öt érem. A lisszaboni kadet, junior és U21-es Európa-bajnokságon még tovább ment a küldöttség: 11 medáliát szerzett, amivel minden idők legeredményesebb szereplését produkálta. „A négy-öt dobogós helyezéssel mi is számoltunk, de ha valaki a verseny előtt azt mondja, hogy ennyit nyerünk, biztosan nem hiszem el – kezdi az értékelést Büchler Zsolt szövetségi kapitány. – Ez olyan adat, amit nem kell szépíteni, magyarázni, mert mindent elmond. A huszonhét fős csapat harmada szerzett érmet, ráadásul több akár fényesebb is lehetett volna. De hát ennél nagyobb gondunk sose legyen, mint hogy ezen matekozunk.”

Az egy arany-, egy ezüst- és kilenc bronzérem a nagy hagyományokkal bíró országok figyelmét is felkeltette: A külföldi kapitányok is sorra gratuláltak, és ámultak a kollekción. A táblázaton a tizedik helyen végeztünk, ám ha az érmek számát nézzük, csak az olaszok (15), a franciák (14) és a törökök (12) pipálták le. Kiemelkedik a kadet Boussebaa Aicha teljesítménye. „Sokan azt mondják, igazán a felnőttkorban elért eredmények számítanak, azok kerülnek a nagykönyvbe. Azt mondom, igenis, ha máshova nem, közepesbe jegyezzük fel: ez a lány egy éven belül egy világ- és két Európa-bajnoki címet nyert. Aicha eredménysora azt is mutatja, zsúfolt évük volt a fiataloknak, legközelebb egy év múlva lesz világversenyük. Őszig biztosan hagyjuk őket, hadd készüljenek, eddzenek nyugalomban.” Hosszan beszélhetnénk arról, ki hogyan lett érmes, vagy kinek mi hibádzott, ha az esélyekhez mértem mégsem jött össze a dobogó. Azonban legalább annyira érdekes, milyen nagy utat járt be a sportág, amíg eljutott minden idők legjobb Eb-szerepléséig. „Emlékszem, az első világeseményem 2005-ben volt a válogatott mellett, Cipruson. Csendben, szerényen üldögéltünk, már annak nagyon örültünk, ha egyetlen meccset nyert valaki. A tanítványom, Horváth Éva két kört ment, itthon talán még valamilyen elismerést is kapott.”

Ahogy Büchler látja, Magyarország évszázados elmaradásban volt sok országhoz képest. A gyarmattartó országok, mint Franciaország, Hollandia, Anglia (Nagy-Britannia), már évszázadokkal korábban megismerkedtek a küzdősportokkal, míg hazánkban csak a huszadik század második felében terjedtek el. Az önképzés mellett kellett a felemelkedéshez, hogy a kilencvenes években kikerültek az akkori TF-ről az első képzett karateedzők. Emellett sokat köszönhetnek a kiemelkedő versenyzőknek is. „Fiatal még nálunk a sportág, először le kellett küzdeni az elmaradásunkat. Kezdetben, aki messziről jött, okos volt, már elájultunk a japán edzőtől, pedig lehet, hogy csak szusikészítésben volt jó . Közben figyeltünk, külföldre utaztunk, próbáltunk tanulni a jobbaktól. Felnőttek nagyszerű versenyzők, a Világjátékok-győztes S. Kovács Ádámnak például igazán hálásak lehetünk, mert utat és példát mutatott. Minőségi képzés indult el a műhelyekben, egyre többen is lettünk, a munka pedig meghozta, meghozza gyümölcsét.” Kadet, junior és U21-es Európa-bajnokság, Lisszabon, érmesek Molnár Dániel 3. (U21, +78 kg) Szegedi Döme 3. (U21, 68 kg) Koch Szabolcs 3. (junior, kata) György Dàniel 3. (junior, 76 kg) Ardai Bàlint 3. (junior, 55 kg) Nógràdi Nicol 3. (junior, 53 kg) Palkovits Nikolett 3. (junior, 53 kg) Hàrspataki Gàbor 3. (junior, 68 kg) Boussebaa Aicha 1. (kadet, 54 kg) Czagány Dóra 2. (kadet, 54 kg) Kovács Levente 3. (kadet, 57 kg) Helyezettek: Nagy Botond 7. (U21, kata) Kronstein Bálint 7. (junior, 61 kg) Földesi Csaba 7. (junior, 76 kg)