Nem is kérdés: megérte Németországba igazolnia. A 18 éves kézilabdázó, Hornyák Péter nyáron tette át a székhelyét Balatonfüredről Essenbe. Bár a nyelvvel még hadilábon áll, a pályán már minden a legnagyobb rendben. Most hazatért, és a juniorválogatottal készül az Európa-bajnoki selejtezőre.
reb Kézilabdában ritka, hogy fiatalon, húsz év alatt légiósnak áll valaki. Hornyák Péter kilóg a sorból: nyáron igazolt a másodosztályú TUSEM Essen csapatába. Azt leszámítva, hogy a német nyelvvel még hadilábon áll, nagyon jól érzi magát a bajnokság hetedik helyén álló együttesben.
– Talán tényleg nem megszokott, hogy ilyen fiatalon külföldre szerződtem, de ki akartam magam próbálni – gondol vissza a kezdetekre Hornyák. – A családom is támogatta az elképzelést (édesapja Hornyák Lajos neves győri utánpótlásedző - A szerk.), így kutakodni kezdtünk. A menedzserem az első osztályban nem talált csapatot, viszont Essenben jól sikerült a bemutatkozás. Három edzésen vettem részt, és azonnal elém is tették is a szerződéstervezetet.
A jobbszélsőnek sem kellett sokat gondolkoznia: hamar megköttetett a megállapodás. S ennek háromnegyed év után is örül. Két-három rutinosabb (értsd, 28-30 éves) játékost leszámítva döntően 20-22 esztendős kézilabdázók alkotják a csapatot. Hornyák nagyon jó viszonyt ápol a horvát kapussal és a portugál jobbátlövővel, de a német társak is segítőkészek.
A csikócsapat jelenleg hetedik a második vonalban, amelyet a magyar légiós a hazai élvonal középmezőnyébe helyezne el. A mérkőzéseken jellemzően ötven-hatvan percet játszik, és a csapat Benjáminjaként ő az első számú ítélet-végrehajtó. Kérésemre arról is mesél, mennyire volt nehéz megszokni az új környezetet, közeget.
– Még most is gyakran van honvágyam, mégis csak Magyarországon maradt a családom, a barátnőm. Ugyanakkor persze egyre jobban érzem magam Essenben. A csapattársak segítőkészek, ahogyan a klub is. Teljesen más a játékstílus és az edzésmunka, mint itthon, amihez alkalmazkodnom kellett. Csak egyetlen példa: otthon sokkal több futóedzés szerepelt a programban. Itt viszont a kondiedzéseken, a súlyzós gyakorlatokon van a hangsúly. Nem mértem magam, így nem tudom, mennyi izom jött fel rám, de érzem, hogy erősebb lettem. A legnagyobb bajom a német nyelvvel van. Angolul mindenkivel tudok beszélni, ám nyilván elvárt, hogy a német is menjen valamilyen szinten.
Jelenleg a kézilabda mellett a nyelvtanulás a fő elfoglaltság: ha már belejött, folytatja a tanulmányait. Mert hosszabb távon is odakint képzeli el a jövőjét.
A légióséletet most rövid időre válogatott összetartás, és ha minden rendben megy, Európa-bajnoki selejtező szakítja meg. Az év elején néhány meccs erejéig szerepelt az NB I-ben a juniorválogatottal (az Essen partner volt, szó nélkül hazaengedte), hétfőtől pedig a hét végén esedékes svájci torna előtti utolsó összetartás következik.
– Úgy érzem, megvan az összhang a fiúkkal, nem szenvedek hátrányt amiatt, hogy Németországban játszom. A válogatottban elmondtak minden részletet, mikor utaznak, mikor érnek haza. Ebből arra következtetek: talán nem alaptalan a reményem, hogy helyen lesz a keretben. A horvátok nagyon erősek, a litvánokat meg a házigazdákat meg kell verni, és akkor kiharcoljuk az Európa-bajnoki részvételt. Nem lesz könnyű, de nem is lehetetlen.
Mocsai Lajos, a felnőttválogatott szövetségi kapitánya két balatonfüredi fiatalt, Bóka Bendegúzt (20) és Szöllősi Balázst (21) is meghívta a Németország elleni meccsekre készülő keretbe. Úgy tudjuk, Szöllősi sérülés miatt végül nem vehet részt a munkában, ám ettől függetlenül megkérdeztük Hornyákot, mit gondol, ő mikor követheti korábbi csapattársait a „nagyok" közé. „A bő keretnekk már tagja voltam korábban, de hogy a szűkebbé mikor leszek, azt nem tudom. Még rengeteget kell fejlődnöm, szinte minden területen. Ezért is vagyok jó helyen odakint: sok munkával elérhetem álmomat, hogy a felnőtt-világversenyen szerepelhessek.”
