Így látták az ifikapitányok

Március három hétvégéjén három helyszínen méretett meg az utánpótlás: az újoncok és a serdülők a Szőnyi úton, illetve az Ormai László csarnokban rendezett országos csapatbajnoki küzdelmei és egyéni MOATSZ-kupái után az ifjúságiak Dunaújvárosban álltak asztalhoz – szintén a csb és a ranglistaverseny keretében. A legidősebb korosztály szakvezetőit kérdeztük tapasztalataikról.

 Koczó Dávid A felmérőnek is tekinthető három víkenden összesen tizenöt számban avattak győztest a fiúk és a lányok mezőnyében, s összességében a fővárosi klubok nyújtották a legjobb teljesítményt. A Statisztika lányversenyzői tizenkét dobogós helyezéssel toronymagasan végeztek az éremtáblázat élén, míg a fiúk között a KSI volt a legeredményesebb, megelőzve a BVSC-Zugló fiataljait. A vidék „bajnoka” címet az Univer-Kecskemét szakosztálya érdemelte ki. A versenyek után a sorrendben utolsóként asztalhoz álló ifjúságiak szakvezetőit kértük rövid értékelésre. – Mennyire volt elégedett a válogatott kerettagok szereplésével? – kérdeztük először Szappanos Csabát, a lányok szövetségi edzőjét. – A kecskeméti Imre Leila remekül játszott, nyert az egyéni és a csapatversenyben is. Riválisa, Nagypál Csilla ezúttal kevésbé nyújtott jó teljesítményt, nem láttam rajta, hogy előrelépett volna, bár a csapatversenyben az ő produkciójára sem lehetett panasz. A csb egyébként az egész mezőnyt tekintve magas színvonalú volt. – Kik okoztak pozitív, illetve negatív meglepetést? – Nagy szenzáció nem történt, bár az mindenképpen örömteli, hogy a statisztikás Fehér Orsi serdülőként döntőbe jutott az ifik között. Tetszett még az orosházi Fehér Zsófi küzdőszelleme: ő 3-1-es szetthátrányból fordítva nyert Korda Kitty ellen. Csalódás okozott viszont, hogy Takács Lili a legjobb nyolc közé sem tudott bekerülni. – Az ön munkáját gyakran éri kritika, hogy míg az ifjúsági fiúválogatott naponta közösen edz, a lányok trénere Németországból „irányítja” a válogatottat. Az edző dolgozhat távmunkában? – Amikor felkért dr. Stocker Miklós főtitkár úr erre a feladatra, tisztában volt azzal, hogy milyen kötöttségeim vannak, mennyit tudok itthon lenni. Havonta egy hetet, de olykor több időt is Magyarországon töltök. Bátorfi Zoltánt csupán néhány hete nevezték ki a fiúválogatott szövetségi kapitányává. A Spanyolországból hazaköltözött szakember két napon át reggeltől estig ott volt a dunaújvárosi csarnok lelátóján, és szorgosan jegyzetelt. – Hogyan értékeli a fiúválogatott tagjainak szereplését? – Az aranyérmes Ecseki Nándor remekül játszott, a budaörsi játékos jó ütemben fejlődik. Az ifjúsági olimpiai részvéltelt kiharcoló Szudi Ádámmal ezúttal nem voltam teljes mértékben elégedett, de neki nem is most kellett csúcsformában lennie. Jól játszott a másik két érmes, Majoros Bence és Sabján Gergő is, de ugyanez mondható el a ranglistán utánuk következők többségére. – Akadt tehetség, akire most figyelt fel? – A fő célom az volt, hogy jobban megismerjem a mezőnyt, és örömmel mondhatom: jó néhány játékosban komoly fantáziát látok. Ilyen például a még csak elsőéves ifjúsági, BVSC-s Bruckner Máté, a vele egykorú, egri Timafalvi Gergő, valamint a kettejüknél egy évvel idősebb soproni Böhm Gábor és a ceglédi Kovács Sebestyén. A két legjobb serdülő játékos, a szolnoki Molnár István Patrik és a KSI-s Heiszman Henrik is biztató játékot nyújtott az ifik között. – Mire számíthatunk a közeljövőben ettől a generációtól? – A rövid távú cél a sikeres szereplés a nyári olaszországi Európa-bajnokságon: csapatban, egyesben és párosban egyaránt esélyünk van az éremszerzésre, hiszen Szudi a második helyen áll a kontinentális ranglistán, de Ecseki és Majoros is a legjobb harmincban található. Ugyanakkor tény, hogy utánpótlássikereink szép számmal akadtak a közelmúltban is – Zwickl Dániel, Jakab János, vagy éppen Zombori Dávid révén –, ám a felnőttek között mégsem sikerült senkinek betörnie a nemzetközi élvonalba. A hosszabb távú célunk tehát nem lehet más, mint ennek a tendenciának a megváltoztatása. – Milyen eszközökkel kívánja megvalósítani ezt a tervet? – A legfontosabb az összefogás az edzők között, valamint az, hogy a fiatalok sok nemzetközi versenyen vegyenek részt. A legjobbak közé tartozó, hasonló korú francia asztaliteniszezők háromszor annyi komoly tornán indulnak, mint a mieink. És azt is tudatosítani kell magunkban, hogy nem szabad leírnunk azt a tizenkilenc éves játékost, aki még nem képes komoly sikerekre a felnőttek között, hiszen ha megnézzük a világranglistát, azt látjuk: a jelenlegi élvonalat főként a harmincas éveikben járó versenyzők alkotják.

ÉREMTÁBLA (Az újonc, serdülő és ifjúsági csb-n, valamint a MOATSZ-kupán megszerzett arany-, ezüst és bronzérmek alapján)

Statisztika 4, 3, 5 KSI  3, 1, 4 BVSC-Zugló 2, 0, 3 Univer-Kecskemét 2, 0, 2 Jászkun Volán SC 1, 3, 1 Budaörs 1, 0, 1 PTE-PEAC 1, 0, 1 Gyepesi Asztalitenisz SE 1, 0, 0 Malév SC 0, 2, 0 Postás SE 0, 1, 2 Balassagyarmat 0, 1, 0 Cegléd 0, 1, 0 Kecskeméti Spartacus 0, 1, 0 Női Asztalitenisz Club 0, 1, 0 Orosháza 0, 0, 2 Nyírbátor 0, 0, 2 Szeged 0, 0, 2 Városmajori KE 0, 0, 2 Flastron-Tolna 0, 0, 1 Komló 0, 0, 1 Szekszárd 0, 0, 1