Üzenet bravúrral, kétfelé

A „tollvonással elintézett” junior férfi kézilabda-válogatott üzent. Üzent a szakmának és az ellenfeleknek is. Előbbinek, hogy nem kell lemondani róluk, utóbbinak, hogy van mitől tartaniuk. A Svájcban sikerrel megvívott Eb-selejtezőről a szövetségi edző és a kapus beszélt honlapunknak.

reb A lehető legnehezebb utat választotta a férfi junior-válogatott Ausztriába, a július 24-én kezdődő U20-as kézilabda Európa-bajnokságra. Azonban a svájci, négycsapatos selejtezőtornán megmutatta, Dávid és Góliát néha képes a szerepcserére. Pénteken papírforma sikerrel kezdtek a fiúk, 13 góllal múlták felül Litvániát. Ahogy a szövetségi edző, Csoknyai István mondja, semmilyen anyaguk nem volt az ellenfélről, de már a bemelegítéskor látszott, technikailag és alkatilag sem lehet partiban. A második félidőben mindenki lehetőséget kapott, hogy átessen a tűzkeresztségen. Közben az első játéknapon az előzetesen jóval esélyesebbnek vélt Horvátország már győztes mérkőzést elbaltázva végzett döntetlenre a házigazdákkal. Ez pedig intő jel lehetett Csoknyaiéknak a második meccsükre.

– Nagyon készültünk a svájciak ellen, és valóban, a helyszínen látva már sejtettük, hogy erősebbek lehetnek, mint vártuk – kezdi az értékelést a Veszprém egykori kiválósága. – Meglepett minket, hogy szinte végig három balkezes játékos volt a pályán. A hiányposzton, amivel minden országban küszködnek, ők olyanokat állítottak ki, akikből ketten már felnőtt-válogatottak. Élvezték a hazai pálya minden előnyét, és elsősorban nem is a bírókra vagy a szurkolókra gondolok, hanem nagyon motiváltak voltak. Igazából sanszunk sem volt a meccsen, rengeteg hibával játszottunk. Borzasztóan bántott engem is és a csapatot is a vereség, mert tudtuk, ez lett volna a könnyebb út Ausztriába. Borbély Ádám, a csapat elsőszámú kapusa is arról beszélt, hogy támadásban kapkodtak, sokszor félhelyzeteket lőttek el. Megállapodtak, hogy a horvátok ellen lassítanak. Maga egyébként önkritikusan úgy vallott, benne maradt két-három védés. Ha ez így is volt, a világbajnoki ezüstérmes horvátok ellen mindent a pályára tett. Ő is és a csapat is. Csoknyai azt mondta nekik a mélyütéssel felérő vereség után, hogy aznap még lehet sírni, de másnap meg kell ragadni a lehetőséget. És bizony kapva kaptak rajta. – Próbáltam levenni a terhet a srácokról, mondván, hogy a horvátoknak van több vesztenivalójuk, de hát iszonyatosan nehéz meccsnek néztünk elébe. Aztán mindenki maximális koncentrációval és elszántsággal kézilabdázott. Tulajdonképpen végig vezetve nyertünk. Igaz, a vége valódi thriller volt. Az utolsó másfél percben feljött az ellenfél, én pedig már nem tudtam időt kérni, mert azt korábban, emberhátrányos helyzetben elhasználtam. Szörnyű kívülről nézni, ilyenkor az edző semmit sem tehet. Szerencsére a srácok jól megoldották, így bombameglepetést szereztek. A meccs előtt azt mondtam nekik, Dávid legyőzheti Góliátot. A végén viszont elnézést kértem tőlük. Nem ők voltak a Dávidok.

Hogy az abszolút esélyes horvátok hol rontották el, talán a Svájc ellen elbukott siker vette el a megszokott magabiztosságukat, nem tudni. Nekünk sokkal érdekesebb, hogy ezzel a gárda biztosította helyét a július 24-én kezdődő Európa-bajnokságon. És kicsit visszavágott azoknak, akik leíták őket: igenis, van bennük potenciál. – Nagyon rosszul esett, hogy nem is elsősorban a közvélemény, hanem a szakma leírta a generációt. Így rossz, úgy rossz, nincs utánpótlás. Most megmutatták, hogy kár volt tollvonással elintézni őket. Igenis, két-három év múlva bekerülhetnek a felnőtt-válogatottba, ez csak rajtuk, az elvégzett munkán múlik. Borbély Ádám elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy emelkedett hangulatban történjen az értékelés. Az utolsó másodpercekben mutatott védése kellett ahhoz, hogy az adott helyzetben semmit nem érő bravúrdöntetlen helyett bravúrgyőzelmet arasson a csapat. – Ez talán édesebbé teszi számomra a sikert, de hogy sikerüljön, előtte ötvenkilenc perc ötven másodpercig harcolnunk kellett – mondja a mindig jó kedélyű kapus. – Ez a csapat sikere. A lefújás után percekig csak ugráltunk a pályán, nagyon boldogok voltunk. Ha eszembe jut, mosolyogni kezdek. A tavalyi, világbajnoki tizedik hely után sokszor hallottunk nyilatkozni szakembereket: hiányzik valami ebből a válogatottból. Akkor is bennünk volt a motiváció, csak valahogy nem sikerült kihozni magunkból, amit tudunk. Most viszont összejött. Ráadásul, remélem, a leendő ellenfeleinkben is félelmet keltettünk, hogy a horvátokat legyőzve jutottunk el az Európa-bajnokságra. Talán így remegőbb kézzel állnak ki ellenünk. Addig azonban még dolgos hónapok várnak a fiúkra. Most mindenki visszatér a klubjába, hogy a különböző bajnokságok (junior, NB I/A és B) véghajrájában részt vegyen. Csoknyai hálás az edzőknek, akik nélkül nem érték volna el a sikert; a srácok jó kezekben vannak. A felkészülési tervet még nem állították össze, de várhatóan június a pihenésé lesz, és július elején kezdik meg a közös munkát. A három közös hét az Eb kezdetéig maga az álom lesz az eddigi kétnapokhoz képest. Addig pedig mindenki emésztheti a sikert. A srácok és a szakma egyaránt. Európa-bajnoki selejtező, Svájc 1. meccs: Litvánia–Magyarország 21-34 (7-19) 2. meccs: Svájc–Magyarország 31-26 (14-11) 3. meccs: Magyarország-Horvátország 25-24 (17-13) A torna végeredménye: 1. Svájc 5 pont, 2. MAGYARORSZÁG 4, 3. Horvátország 3, 4. Litvánia 0. Csoknyai István megbízatása sikeres Eb-kvalifikáció esetén augusztus 31-ig, egybként meg csak április 30-ig szólt. Azt nem tudja, hogy a fiúk tudták-e ezt, ő a világért sem pakolt volna olyan terhet rájuk, hogy „érte játszanak”. Mindenesetre, nagyon örülne, ha a későbbiekben, szeptembertől is folytathatná a munkát.