Ütős történet

Varga László edző egyenesen a sportág zsenijéhez, Jan-Ove Waldnerhez hasonlítja növendékét, a 12 esztendős Both Olivért. Szó mi szó, küllemben és játékstílusban egyaránt felfedezhető némi egyezés. Az pedig biztos, hogy Waldner tétmeccsen még nem fogott Olivéréhez hasonló ütőt a kezébe. Jegesy András A magyar légitársaság már a múlté, mégis, a mai napig MALÉV SC-nek hívják a pestszentlőrinci sportegyesületet. A klub neve sok kellemes emléket ébreszthet az asztaliteniszt kedvelők körében. Ebből a klubból lett ismert játékos Pázsy Ferenc, Muskó Péter, Fazekas Péter, vagy éppen a csapat edzőjének, Varga Lászlónak fia, Varga Zoltán is. A falakon a régi nagyokról írt cikkek őrzik a múlt emlékét, amit a jelen, de még inkább talán a jövő emberei írhatnak tovább. Különösképp Both Olivér. „Ösztönös zseni, egy nemzetközi klasszis – mondja Varga László. „Ötszáz gyerekkel foglalkoztam, de ilyen tehetséggel még nem találkoztam. Neki is el kell hinnie, hogy ezzel a tálentummal és rengeteg edzéssel bárkit megverhet a világon. Olyan érzéke van az asztaliteniszhez amit nem lehet tanítani. Ez a szervafogadásán látszik a leginkább." Az edzőt a svédek világklasszisára, Jan-Ove Waldnerre emlékezteti Olivér. Mindketten képesek olyan váratlan húzásokra, amikre más nem. Olivért nem zavarja a párhuzam, sőt, kifejezetten motiválja, ha az „asztalitenisz Mozartjához” hasonlítják.

„A legszívesebben Waldnerrel játszanék egyszer, fantasztikus lenne, ha találkozhatnék vele – válaszolja a kérdésre Both Olviér. „Többen mondták már, hogy úgy szerválok, illetve kicsit úgy játszom, mint ő. Rajta kívül még Ma Longgal szeretnék egyszer ütni”. A mester heti hat órában tart külön edzést Olivérnek az alapvető tréningen túl, ami meglátása szerint kell is a sikerhez. Varga edző szerint ez a világ legnehezebb sportja, a legtöbb felkészülést legalábbis mindenképp az asztalitenisz igényli. Példaként elmeséli, hogy egy sokszoros öttusabajnok barátja végigcsinált egy edzésnapot vele mikor még ő is játékos volt. A barát azt mondta, hogy ő ezt biztos, hogy nem csinálná – pedig ő öt sportágban képezte magát egyszerre. „Heti háromszor délig vagyok iskolában és utána jövök edzeni, heti kétszer pedig délután kettő után – mondja Olivér. „Már hat éves korom óta játszom versenyszerűen, a testvérem (Az idei serdülő Húszak bajnokságát megnyerő Both Levente – A szerk.) után kezdtem én is lejárni edzésre ide a MALÉV-be”.

Olivér a kezdetek óta GB-ütővel vagyis a speciális, Gábor Béla által feltalált, aszimmetrikus nyelű fával játszik. A szokatlan nyélfekvés sajátos technikát követel, ám különösen a fonákpörgetéseknél veszélyes fegyver, elképesztő pörgést lehet adni a labdának. Az újfajta sporteszközt meglehetős kétely fogadta az asztalitenisz-világban, a többség ma még a hagyományos fogású ütőkre esküszik. „Addig amíg nemzetközi versenyt nem nyer senki GB-fával addig ne várjunk forradalmat – mondja Varga László, amikor szóba kerül, hogy annak idején a szivacs megjelenésére is hasonlóan reagált a sportág. „Olviérnek minden esélye megvan arra, hogy kinője magát a nemzetközi korosztályból is, arra valószínűleg felkapná a fejét sok mostani ellenző is.” A MALÉV 12 éves versenyzőjének már van érme nemzetközi versenyről, a januári Mini Cadet Openen ezüstérmet szerzett egyéniben. Varga László azonban még ennél is nagyobb fegyverténynek gondolja, hogy Olivér az idősebb korosztályok képviselői ellen is komoly skalpokat gyűjt be. A serdülő Húszak bajnokságán az ötödik helyen végzett, az ifjúsági Húszakon pedig 12 mérkőzésből hatot megnyert. Persze nem lenne edző, ha nem térne ki a hiányosságokra, szerinte erőnlétben még rengeteget kell fejlődnie, illetve magának kell akarnia a sikert. „Nagyon szeretnék világbajnok lenni, mert tudom, hogy képes vagyok rá” – jelenti ki Olivér. A siker érdekében még az iskoláról is hajlandó lenne lemondani. Varga László mosolyogva hozzáteszi: előbb ezt tegye meg a tésztával és akkor az eredmény nem marad el.