Földrészek számháborúja

A tavalyi jó világbajnoki szereplés alapozta meg: sok magyar indulhat az ifjúsági olimpiára válogató bakui viadalon. Lengyák György atlétika utánpótlás-szakreferens öt-nyolc kvótával számol. Miközben markáns véleményt fogalmaz meg a kvalifikációs rendszerről.

reb Lassan egy év is eltelt a donyecki ifjúsági világbajnokság óta, ahol a magyar válogatott parádésan szerepelt: tizenegyedik lett az érem- és a ponttáblázaton is. Az akkori sikereknek meghatározó szerepük volt abban, hogy a nemzetközi szövetség sok fiatalnak ad lehetőséget a bizonyításra május 30-június 1-jén a bakui ifjúsági olimpiai kvalifikációs viadalon. A hazai szövetség a minap tette közzé, 43 atléta indul, jónéhányan a nandzsingi szereplés reális esélyével.

A tavalyi Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál és a fedett pályás szezon eredményei alapján alakult ki az először 64 fős keret, amelyből szűkítés után lett 43. Lengyák György utánpótlás-szakreferens honlapunknak elmondta, nem szinteket tűztek a fiatalok elé, hanem a világ- és főleg az európai ranglistás helyezést vették alapul. – Nem volt egyszerű dolgunk, mivel most még csak alakul a forma, korai időpontban rendezik a viadalt – ad képet a háttérről Lengyák. – Esélyekről is nehéz beszélni, mivel ebben a tizenhat-tizenhét éves korban akár röpke hónapok alatt is nagy változások történhetnek, ráadásul nehéz kalkulálni, mire számíthatunk az ellenfelektől. A szakember öt-nyolc kvótát vár, ám amikor a számolásra kerül sor, elkerülhetetlen, hogy a nandzsingi rendszer aránytalanságairól essen szó. Mert tényleg érdekes számokat találunk a kontinensek indulási jogai között. Fiú 3000 méteren írd és mondd, egy kvótája van egész Európának, de Amerikának és Ázsiának is, míg Afrika 11-et szerezhet. Hasonló a helyzet 2000 méter akadályon is, amelyben Ázsia már gazdagnak számít a maga kettőjével Afrika tíz indulási joga mellett. Ebben a számban a lányok között két európai indulhat Kínában. Lengyák itt említi meg Tóth Lili Annát, aki a tavalyi utrechti EYOF-on győzött, de hogy a kettőbe bekerül-e, azt nehéz megmondani. Azt sem szabad persze elhallgatni, hogy Európa például a dobószámokból hasított ki nagy szeletet, kalapács- és gerelyhajításban messze a legtöbb versenyzőt az öreg kontinens nevezheti. Ami persze felvet kérdéseket. Egyrészt, a számok azt sugallják, a döntéshozók célja az, hogy a lehető legerősebb mezőny jöjjön össze Nandzsingban. Ez dicséretes, mert garantálja a játékok színvonalát. Ugyanakkor Lengyák más szempontból közelíti meg rendszert, amellyel – a hazai sportban nem egyedül – igencsak elégedetlen, mert évfolyamok zárnak ki a szereplésből.

– Azt gondolom, felnőttek között nem reális, hogy irányítsák, melyik kontinensről hányan vehessenek részt olimpián. Viszont utánpótlásban szerintem igenis fontos lenne a felzárkóztatás. Célravezetőbb, ha a fejlődő régiókat segítenénk azzal, hogy több indulási jogot biztosítunk nekik. Nem szerencsés, hogy van olyan szám, amelyben Európából egyetlen atléta juthat el Nandzsingba. De fordítva is igaz. Mi hasznunk van abból, hogy női kalapácsvetésben tizenegy európai utazik? Igaz, ez az a probléma, amin mérgelődni lehet, de tenni ellene semmit. Így aztán a gyerekek tudása mellett a rendszer sajátosságaihoz alkalmazkodnak az elvárások megfogalmazásakor. A dobószámokban több fiatal is esélyes (országonként és nemenként persze legfeljebb egy atléta érhet el kvalifikációt), de például Ferenczi Melinda is révbe érhet, márcsak azért is, mert 200 méteren hét kvótája van Európának. Lengyák nem akar terhet helyezni a fiatalokra, inkább a viadal után értékel, mintsem előtte tippel. Azt viszont kiemeli: pozitív, hogy sok vidéki tehetség került a keretbe, mert ez a hazai mezőny kiegyensúlyozottságról tanúskodik.