Bejött az orosz rulett

Mozgi Milán vékony jégen táncolt. Az elmúlt hónapban mindent félretett, hogy a nandzsingi  válogatóra készüljön. Bejött a hazárdjáték: ő indulhat az ifjúsági olimpián. Az eddig vezető útról beszél a 16 éves kajakos.

reb Maratoni országos bajnokság, korosztályos gyorsasági Európa-bajnoki válogató, iskola – ha úgy tetszik, ezek estek áldozatul a nemes célnak, a ifjúsági olimpiai szereplésnek. Mozgi Milán, a Tokaji Vízisport Club 16 éves kajakosa ugyanis május közepe óta, roppant céltudatosan, egyetlen megmérettetésre készült: a sukorói nandzsingi válogatóra.

Még május elején második helyen végzett Nádas Bence mögött a rangsorolón, esélyesként vágott neki a speciálisan az ifjúsági olimpiai szisztéma szerint kialakított nyolcas pályának. Edzőjével, Simon Lászlóval már hetek óta szemre hasonló pályán evezett, hogy szokja a neki kedves 500 métertől eltérő távot, versenyformát. A Velencei-tavon ötször kellett leveznie a 400 métert, a másfél percet. Ez még akkor is sok, ha edzésen a trénere gyakran a tizedik körben – mikor már a „halálán volt” – szólt neki oda, hogy tessék megverni a motorost. Egyvalamiben azonban nem lehetett felkészülni a szerdai válogatóra (amelyről itt írtunk): a fullasztó melegre. – Ideges is voltam, és a hőség miatt is az első három körben az ájulás határán voltam – gondol vissza a hét közepére a fiatal. – Csak támasztottam a fát, és próbáltam eszméletemnél maradni. A negyedik körre már kicsit összeszedtem magam, jobb időt is mentem. A döntő előtt mindent átgondoltam, hogy mennyit készültem, és mindent megtettem. Legyen akárhogy, nem tehetek szemrehányást magamnak. Erre nem volt szükség: az utolsó fordulóban nagy ellenfele, Kuli István ellen is jól hajtott: több mint két másodperccel nyerte a mindent eldöntő futamot. Azaz, bejött az orosz rulett: mindent egylapra tett fel, és tényleg kiharcolta a nandzsingi kvótát. Az ifjúsági olimpiát csak augusztusban rendezik, így elvileg nem lenne kizárt, hogy a második vb-válogatón győzelemmel harcba szálljon a szegedi vb-indulásért. Ám ez esze ágában sincs. Neki a K1 500 méter az kedvenc távja, azonban az nem olimpiai szám, így nem rendezik meg a Tisza-parti világversenyen. Esélytelenül pedig nem akar rajthoz állni, elpocsékolni egy hétvégét – akkor már inkább edz Nandzsingra.

– Az edzőmmel rengeteget gondolkodtunk, de arra jutottunk: olimpiát négyévente rendeznek, és egy ember utazhat csak. Ez jelenleg sokkal többet ér nekem, mint a többi világverseny. Nem is lehetnék boldogabb, mint most, hogy elértem a célomat. Kínában szeretné továbbvinni a magyar hagyományokat – Tótka Sándor négy évvel ezelőtt győzött, ő is dobogóra állna. S nem csak így folytathatná a sormintát. Egyesületében olyan utat jár be, amit korábban senki. Ez már a kezdetektől egyértelmű volt: bátyját követve kezdett kajakozni, és hamar nyilvánvalóvá vált, van érzéke hozzá. Öt évvel ezelőtt a szívének immár biztosan nagyon kedves helyszínen, Sukorón szinte kezdőként, teljesen ismeretlenül országos bajnok lett 2000 méteren. Sorra gratuláltak neki, ő pedig hirtelen nem is értette, milyen nagy dolgot vitt véghez. Ezt a sikert nevezhetjük fordulópontnak: eldőlt, a kajak több lesz, mint hobbi és időtöltés. Noha kezdetben nem volt egyszerű, néha sírva evezte a kemény távokat, egyre inkább a sportág rabja lett. A munkával párhuzamosan pedig sorra jöttek az eredmények: korosztályos ob-elsőségek, Olimpiai Reménységek Versenye-dobogó. Csak tanulgatta, ízlelgette a viadalok világát – korábban senki nem volt ennyire eredményes a műhelyben, járatlan utat jár be. - Kis klub vagyunk, nincsenek luxuskörülmények. Ám az edzőnk nagyon gondos: keményen készülünk, de figyel ránk, nem éget ki minket. Mindig azt mondja, nem serdülőben kell jónak lenni, hanem az ifjúsági korosztálytól, amikor igazán számít. Azt már csak mi jegyezzük meg: ehhez kellenek az olyan partnerek, mint Mozgi. Mindig kritikus magával, sosem elégedett: szerinte akkor sem szabad kimondani, hogy jó, ha tényleg jó volt. Azért Sukorón adott magának verbális „vállon veregetést”. A valóságosat a többiektől kapta.