Sosem látott sikerek

Még soha nem zárt ilyen sikeres évet a magyar kajak-kenu utánpótlása, mint idén. A vezetőedző, Hüttner Csaba a szakemberek munkájában, a kiemelt állami támogatásban, a tehetségekben és az erős hazai rivalizálásban látja a siker titkát.

reb Amikor azt gondolnánk, már nem lehet magasabbra tenni a lécet és túlszárnyalni az előző évi teljesítményt, jönnek a magyar kajak-kenusok, és még feljebb strófolják az esélyeket. Már tavaly is párját ritkítóan sikeres évet zárt a sportág utánpótlása, erre nyáron megmutatták, hogy van még feljebb is. Legyen szó gyorsasági vagy maratoni szakágról, világ- vagy Európa-bajnokságról, taroltak az ifjak (kivétel talán a korosztályos Eb, de ott a tudatos tervezés miatt nem a legjobbak álltak rajthoz). A hazai rendezés okán kiemelkedik a szegedi ifjúsági és U23-as vb, amelyen 10 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek a másoknak nem sok sikerélményt engedélyező házigazdák. Hüttner Csaba utánpótlás-vezetőedzőnek talán ez volt a legszebb (elnyújtott) pillanat, Szegeden minden érmet szinte megkönnyezett.

– Ha összességében nézzük, sosem volt még ilyen eredményes évünk – összegez a szakember. – Sok mindenért van okunk örülni. Az idei esztendő is megmutatta, hogy nemcsak sikeres a sportág, hanem folyamatosan növekszik a bázis is, amelyből meríthetünk. Büszkék lehetünk arra, hogy a serdülő és ifjúsági versenyzők közül egyre többen épülnek be a nagyon erős felnőttválogatottba. Minden szakág érmeket szerzett, és természetes, hogy nem volt egyenletes a teljesítmény, de elégedetten mondhatjuk: hozta magát a generáció. A szövetség elnöke, Baráth Etele az InfoRádiónak adott interjújában különleges képességű generációról beszélt (a felnőtteket is beleértve), amelynek részben az a titka, hogy egyre több tehetséges versenyző jelenik meg, a belső harc pedig előre viszi a sportágat. Messzemenően egyetért ezzel Hüttner Csaba is. Immár a hatodik évét kezdi meg a szövetségben (akárcsak az elmúlt években különböző névvel illetett pozícióban a felnőttválogatott irányítója, Storcz Botond). Mindkettejüknek ugyanaz a hitvallása, azaz minél több versenyzőt kell tűzben tartani, hogy sok kajakost és kenust tartsanak meg a sportágnak, ráadásul a rivalizáció mindenkit a legjobb teljesítményre sarkall.

– Jó második vonal nélkül nincsen igazi első. Ha nem adunk minél több lehetőséget mindenkinek, a legjobbaktól vesszük el az előrehajtó versengést. Ezért nagyon tudatosan menedzseljük a fiatalokat, és látszik is, hogy működik. Korábban például nem tudtunk részt venni külföldi Világ Kupa-futamokon, idén viszont több U23-as kajakos és kenust indíthattunk, akik aztán a nyári világversenyeken is remekeltek. Elengedhetetlen persze megemlíteni, hogy a sportágba érkező állami támogatás mekkorát lendít rajta. Több versenyző kaphat lehetőséget, a sikerek vonzóvá teszik a kajak-kenut a fiataloknak. Ráadásul áttételesen is kifejti jótékony hatását a szubvenció: idén számos vízitelep újult meg, így normálisabb körülmények között készülhetnek a fiatalok. Hüttner megemlíti, az Olimpiai Reménységek Versenyével és a nemzetközi versenyekkel együtt több mint száz magyar kajakos-kenus állt rajthoz, amihez hasonló számadatot egyetlen másik ország sem képes felmutatni. Éppen az ORV-n kérdezték a négyszeres világbajnok kenust a németek, hogyan tudnak ennyi gyereket megnyerni a sportágnak? Mert náluk már alig lehet. – Itthon talán rugalmasabban lehet elhozni a fiatalokat az iskolából a délutáni edzésekre, de a titok elsősorban a mentalitás, ami beleivódott az edzőkbe, és amit átadnak a versenyzőknek. Sokat számít, hogy a topedzők és a jeles utánpótlás-trénerek helyzetét stabilizálta a kiemelt edzői program. Még hátra van, hogy a legkisebbekkel foglalkozók helyzetén javítsunk, mert akkor még előrébb juthatunk. Azt nem mondom, hogy az idei sikereink reálisak vagy tarthatók, de mindent megteszünk azért, hogy azok legyenek.