Várja Dél-Amerika

Gönczy Gergő túl van élete első országúti kerékpáros junior-világbajnokságán. Bár a spanyolországi Ponferradában rendezett viadal nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, nem tántorítja el a nagy terveitől. Versenyről versenyre jobb akar lenni, és lehet, hogy kipróbálja: milyen az élet Dél-Amerikában.

Pusztai Viola Gönczy Gergő első országúti kerékpáros junior-világbajnoksága előtt azt mondta: igyekszik a legtöbbet kihozni a versenyből. Mindenképpen teljesíteni akarta a majdnem 130 km-es távot, arról beszélgettünk vele, hogy ez miért nem sikerült, miközben a tervei is szóba kerültek. – Hogy érezte magát Spanyolországban? – Jól, sokkal nyugodtabb az élet, mint itthon. – A verseny viszont nem sikerült úgy, ahogy szerette volna, miután nem ment végig a távon… – Móricz Danival mindketten meglepődtünk, amikor a rajtkor az utolsó sorba szólítottak minket. Olyan országok versenyzői kerültek elénk – Üzbegisztán, Egyiptom, Marokkó –, amelyek nem is szereztek idén Világ Kupa-pontokat. Teljesen felborították az európai mezőny egyébként is törékeny egyensúlyát.

– Mit jelent ez pontosan? – Egyszerűen lehetetlen volt közlekedni, rengeteg volt a bukás. A verseny elején még a középmezőnyben voltam, aztán egyre hátrébb csúsztam. Az egyik tömeges eséskor egyszerűen nem tudtam kerülni, baloldalon a fal volt, jobbról pedig jöttek a többiek. Így meg kellett várnom a sor végét, s bár újra visszazárkóztam a mezőnyhöz, a meredekebb lejtős szakaszon elől ismét bukás volt. Még egyszer kísérletet tettem a felzárkózásra, de az adott kört egy perc hátránnyal fejeztem be, és innen már nem akartak továbbengedni. Ez csak azért volt furcsa, mert akik utánam jöttek, azokat meg nem állították meg. Több mint fél óra hátrányban értek a célba, de befejezhették a versenyt… – Megviselték a történtek? – Felbosszantott. Álltam a pálya szélén, a többiek pedig versenyeztek tovább. Akkor azt kérdezgettem magamban: ez miért történt? Azt ugyan tudtam, hogy vissza nem értem volna a mezőnyre, mert nekik sokkal nagyobb volt a sebességük, de két kört még biztosan tudtam volna menni, és akkor nem olyan súlyos a vereség, még akkor sem, ha nem fejezem be a versenyt. Ha az összeszokott európai mezőnnyel megyek, és nem történik ennyi bukás, akkor biztosan beértem volna a célba. – Ezek szerint az említett ázsiai, afrikai versenyzők nem indulnak a nagyobb nemzetközi versenyeken? – Ezt nem mondanám, mert a kazahok például rendszeres résztvevői az európai versenyeknek, amelyeken mi is részt veszünk. De ők rendesen tudnak biciklizni. – Milyen versenyeken indult az idényben? – Kéthetente nemzetközi viadalokon vettem részt, illetve néhány hazai versenyen is tekertem. Itthon nemcsak a juniorok, hanem a felnőttek között is kipróbáltam magam.

– Melyik idei eredményére a legbüszkébb? – Az ausztriai Oberösterreich Jugendtouron az utolsó szakaszon tizenhatodik lettem, de nem a helyezést értékelem nagyra. Hatalmas teljesítmény volt oda eljutni, ugyanis előző nap elestem, így összetörve, bekötözve versenyeztem. A mezőnyben persze mindig megtaláltak a lökdösődök, belekönyököltek a sebembe, ráadásul egyáltalán nem volt könnyű szakasz, így nagyon örültem, hogy eljutottam a sprinttávig, és ott jól mentem. – Idehaza milyen lehetőség van a felkészülésre? – Gyömrőn, ahol élek, hegy kivételével minden van, így síkon és dombos vidéken lehet edzeni. Ha pedig nagyon szeretnék hegyre menni, akkor eltekerek Dobogó-kőre. – Régebben Mountain Bike-kal versenyzett. Miért váltott? – A Mountain Bike-kal meggyűlt a bajom a hazai pályán, nem tudtam hol edzeni, az összes ösvényt benőtte a gaz, az utakat beszántották. Fejlődési lehetőség nem volt. De tizenegy éves korom óta csináltam a kettőt együtt, így nem volt annyira nehéz átállni. – Hány évesen kezdett versenyszerűen kerékpározni? – Hatévesen. Apukámmal sokat néztük otthon a különböző kerékpárversenyeket – Tour de France, Giro d’Italia – és nagyon megtetszett a sportág. Nagyon szeretem ezt csinálni, az motivál, hogy versenyről versenyre jobb legyek. – Van példaképe? – Sosem volt olyan versenyző, akit csodáltam volna, de mindig Lance Armstrongot tartottam a legjobbnak. Tudjuk, miképpen volt a legjobb, de még abban is a legjobb volt. – Milyen tervei vannak? – A következő idényben már az U23-asok között szerepelek, így erre kell felkészülnöm. Egyelőre a KSI-ben, de jelenleg három megkeresésem is van, két magyar és egy paraguay-i klub is szeretné, hogy a versenyzőjük legyek. – Paraguay? Szívesen élne Dél-Amerikában? – Igen, mindenképp kipróbálnám, milyen ott az élet és a versenyzés.