A mentőöv sem elég?

Mindent elsöprő lendülettel vág neki a hazai hegyikerékpársport megreformálásának Eisenkrammer Károly, a szakági szövetség október 18-án megválasztott új elnöke. De ami mostantól Eisenkrammer és minden felelős személy legfontosabb feladata: megteremteni a szakágak közötti egyensúlyt, egységet hozni a hazai kerékpársportba.

eFBé Szűkszavú közleményben búcsúzott a hazai kerékpársport korábbi vezetője: „Lemondott a kerékpársportban betöltött elnöki tisztségeiről Katona Kálmán. A döntés a Magyar Kerékpársportok Szövetsége (MKSZ), valamint a Magyar Mountain Bike Szakági Szövetség (MMBTSzSz) szervezetekben betöltött elnöki tisztségeire vonatkozik.” Katona Kálmán magyarázata sem volt ennél bővebb: „Nem sikerült megteremtenem az egységet a kerékpársporton belül, nem is látom erre az esélyt, ezért mondtam le” – nyilatkozta a hir24.hu-nak.

A kerékpársport jelenleg a 16 kiemelt támogatásra jogosult sportág között van – amiből a "jelenleg" erősen hangsúlyos. Az évek óta dúló belső csatározások, a szakszövetségek közti folyamatos egyet nem értés oda vezetett, hogy számtalan hazai klub (azaz sportági bölcső) teljes érdektelenségbe burkolózott. S nem azért, mert értelmetlen lenne a munka. Tény, hogy az igazolt versenyzők számának mutatója leginkább stagnál, a világversenyeken azért rendre vannak képviselői a magyar színeknek. Hogy a hegyikerékpárosok esetében a „hegy csúcsát”, a legutóbbi ötkarikás játékokat és szigorúan a korosztályos versenyzőket nézzük: 2010-ben, a szingapúri ifjúsági olimpián Kéri Zsófia és Fenyvesi Péter, 2012-ben, Londonban Benkó Barbara (U23-as volt akkor), míg idén Nandzsingban Erdélyi Attila és Megyaszai Lilla volt a magyar csapat hegyibringása. És van további utánpótlás: a szakemberek szerint ugyan az U17-es és az U19-es korosztály valamelyest „lyukas”, az idei ausztriai Eb-n sikeresen szerepelt U15-ösök eredményei mutatják, hogy van kire alapozni az elképzeléseket. A számok nyelvén így fest mindez: Buzsáki Virág 4., Kádi Tamás 5., Fetter Erik 26. lett egyéni összetettben 2014 augusztusában, míg a magyar válogatott a 7. helyen végzett a 61 résztevő csapat közül. A feltörekvő serdülők esetében megvan az esély arra, hogy hét-nyolc éven belül olyan versenyhelyzet alakuljon ki, amely minden résztvevőt komolyabb munkára kényszerít. Így a világbajnoki indulóink számának növekedése mellett az olimpiai kvótaszerzés is elérhetőbbnek tűnik. Hasonló a helyzet az országúti szakágban is, ám a pozitív egyezés mellé a sajnálatos is társul: a kilátástalanság miatt több tehetséges, jó korosztályos eredményekkel rendelkező 19-20 éves hagy fel a versenysporttal.

Katona Kálmán október 17-én mondott le mindkét elnöki tisztségéről, az MMTBSzSz rendkívüli közgyűlése pedig 18-án új elnököt választott. Eisenkrammer Károly (aki korábban volt már az ernyőszervezet, az MKSZ elnöke) az egyszövetségi rendszerben hisz, ennek létrehozása a hosszútávú célja. Sok-sok egyeztetés, ésszerű versenyeztetés, átgondolt finanszírozás kell a jelenlegi kaotikus rendszer helyett. „A kerékpársport egységes! Hiába van az UCI-honlapon kilenc szakág, a sportág menedzselése, valamint minden fontos kérdés – leginkább a pénzügyek – kezelése egyszövetségi rendszerben megoldható. Ebbe kell tagozódni a szakágaknak úgy, hogy a szakmai programokért csakis ők a felelősek” – mondta el honlapunknak a Vuelta SE elnöke. Eisenkrammer Károly kiemelte: a sportág – hangsúlyozandó, hogy nem a hegyikerékpár, hanem a kerékpársport – elérte az útelágazást. Az egyik ösvény a célhoz vezet, a másik vissza a startvonalhoz. Utóbbi esetében nem biztos, hogy lesz még egy kör.

Az országúti szakágban is forrt a levegő az elmúlt héten. Két vezető, Dr. Bátorfi Béla (Dr. Bátorfi-Agria KTK) és a szövetségi kapitány, Stubán Ferenc (bár nem ő volt a címzett) nyílt levelezése arról árulkodik, hogy az „országúton” sincs minden rendben. Előbbi klubvezető levele komoly vádakat tartalmaz mind a műhelytámogatás elosztásáról, mind a korosztályos és a felnőtt válogatottakra vonatkozó válogatási elvekről. Kitér arra is, hogy az áldatlan állapotok hatására az elmúlt években számos fiatal vonult vissza a sportágból (egyébként sincs 3-4-nél több korosztályonként, akit a nemzetközi mezőnyben érdemes versenyeztetni). Utóbbi mindezt cáfolja, majd személyeskedésbe megy át. S további nyílt levelekben „ütik” egymást a felek, s minden ütéssel a hazai kerékpársport kerül közelebb a K.O.-hoz. Mentőövet dobtak a bringásoknak: az állami támogatás megítélésével (soha ennyi pénz nem jutott a sportágnak), vagy az új Millenáris Velodrom megépítésével (végre a pályakerékpárosok a sportág hagyományaihoz méltó helyszínre kerülhetnek) a zátonyra futott sportág csodával határos módon mégis megmenekülhet. Sorsa most a klubok és vezetőik, valamint az önös érdekek helyett a sportágét és a versenyzőkét figyelőkön van. Csak ezen felelős vezetők vissza ne dobják a mentőövet!