Világelső kakadu

Kosárlabdázott és hegedült is már karateruhában. A haját is odaadta a második Európa-bajnoki sikeréért. A 16 éves Boussebaa Aicha világversenyen veretlen, edzője szerint a sportág egyik legeredményesebb női versenyzője lehet.

reb A napokban érkezett a hír: az Arashi Sportclub karatékája, Boussebaa Aicha vezeti a kadet-világranglistát. Valljuk meg, ennek ellenkezője lett volna a meglepő, hiszen a leány az aktuális világ- és Európa-bajnoki címvédő, kontinensviadalról kétszer is aranyérmet hozott el. Ráadásul magáénak mondhatja a bravúrt, hogy világversenyen még veretlen. „Lehetséges, hogy most frissítették a listát, mindenesetre a semmiből került elém" – nyugtázza a hírt az utolsó másodpercek specialistája, aki novemberben három szekundummal az idő lejárta előtt fordította a maga javára a vb-finálét Spanyolországban. Térben és időben kicsivel arrébb, a lisszaboni Eb-n 54 kg-ban viszont kérdést sem hagyott, vajon kié lesz az aranyérem. Pedig milyen kicsin múlt – az indulás!

„Szokás szerint nem ment egyszerűen a fogyasztás – kezdi nevetve Aicha, - Már egy hete szinte nem ettem, de a mérlegelés előtti este még mindig 1,2 kg-mal a súlyhatár felett voltam. Egész este futottam, reggel a szálloda fittnesztermében nagyjából a hotel összes ruhájával magamon edzettem, ám 54,2 kg-ot mutatott a mérleg. Minden nyelven könyörögni kezdtem, hadd induljak, de nem engedték. Már alig álltam a lábamon, amikor a női edzőm azt mondta, nosza, vágjunk a hajamból. Úgy néztem ki utána, mint egy kakadu, de megérte!” Ezzel nem lehet vitatkozni, hiszen „megnyírva” győzelemmel zárta a kadetkorosztályt. A korábbi kemény hónapok után némi szünet következett, ami érzése szerint nagyon ráfért. Persze, sportolóhoz illően ilyenkor sem tétlenül heverészett: kicsit kevésbé pörgősen, de edzett, és persze pótolt az iskolában. Pihenve tanult, amit úgy összegez: „nagy szívás volt”. Szeptembertől kezdődött a várva várt (nem vicc!) alapozás. A súly- és korcsoportváltással új célok kerültek a naplójába. A jövő évben, már juniorként, az 59 kg-ban indul, s az lebeg szeme előtt, hogy az új kihívások közepette is folytatódjon a sikerszéria. A kétszeres váltást követően még nem ismeri az ellenfeleit, és az is kérdés, ő maga mire képes. Mondhatnánk, hogy az eredmények köteleznek, de Aicha szívből utálja az elvárás szót.

„Szép sikereket értem el, s ezek erőt adnak, de egyszerre félek is: nehogy nagy pofára esés következzen. Amikor az első kontinensviadalra utaztam, nemhogy a többieket nem ismertem: olyan picinek éreztem magam, hogy azt sem tudtam, én ki vagyok. Ma már ellenem is készülnek az riválisok, engem is videóznak. Mindegyik helyzetnek van előnye és hátránya, de nem könnyű, hogy mindenki várja tőlem az eredményt.” Edzője, Szinák Attila nem véletlenül mondja: a világ nyolcadik csodája volna, ha folyamatosan képes lenne a csúcson maradni. Ugyanakkor a tatamin kívül is csupaszív energiabombáról bizton állítja, minden képessége és adottsága megvan ahhoz, hogy a világ egyik legeredményesebb női karatésa legyen. Pedig kevésen múlt, hogy egyáltalán a sportágba kóstoljon. Aicha sokat köszönhet édesanyjának – aki algériai férjétől elválva egyedül neveli őt és három testvérét –, többek között a karatét is. Történt ugyanis, hogy az egyik alkalommal az anyukája késve ment érte az iskolába, ő pedig közben a portán üldögélve felfigyelt a tornateremből kiszűrődő jellegzetes karatés hangokra. Benézett, ottragadt. „Több mindent csináltam egyszerre, előfordult, hogy karateruhában kosaraztam vagy hegedültem. Ma már annyira részem az öltözék, s átvitt értelemben a sportág, mint a jobb kezem. Nem vagyok magas, így annak ellenére, hogy nem olimpiai sportág, nagyobb lehetőséget láttam benne, mint a kosárban. Szeretem ezt a csapatot, jobban megragadott a szelleme. Amikor a szüleim elváltak, így tudtam a legjobban levezetni a feszültséget. Nagyon sok lelki pluszt ad a karate.”