Aranyos ifjú felnőtt

Nyolc éve vágott a nagy útnak. Kezdetben a hangulat fogta meg, aztán ráérzett a siker ízére. Alázat, tisztelet, kemény munka, ezek Nádas Bence kulcsai. Az ember hallgatja a kajakozót, és el sem hiszi, hogy a legfiatalabb felnőtt világbajnokkal beszél.

Eper Márton – Miért a kajak? – Kipróbáltam több sportágat is, de hamar kiderült, hogy a labdajátékokhoz kevés érzékem van – kezdi a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja. – Mivel a szüleim szerették volna, hogy sportoljak valamit, a nővéreim pedig kajakoztak, én az MTK-ba mentem, szintén kajakozni.

– Tehát egyből szerelem? – Eleinte a közösség hangulata ragadott meg. Barátokra találtam, akikkel jó volt együtt múlatni az időt. Aztán idővel rájöttem, hogy mennyire jó kikapcsolódás ez az egész. Csak te vagy és a víz. – A sikert nem adják könnyen. A te utad milyen volt? – 2006-ban kezdtem, és nagyon sokáig a középmezőnybe tartoztam. Kemény munkával, kitartással, lassan felzárkóztam az élmezőnyhöz. 2012-ben már bajnokságot nyertem, és egyesben eljutottam az olimpiai reménységek versenyére, egy évvel később pedig párosban a világbajnokságra, Kanadába. Óriási élmény volt világversenyen szerepelni, idegen kultúrákkal ismerkedni, s közben a hazádat képviselni. – Aztán következett az edzőváltás, az Újpest, és az eredmények… – Edzőmnek, Hűvös Viktornak hála, idén a teljesítményem folyamatosan javult, így a szegedi korosztályos világbajnokságra való felkészülés során bekerültem a moszkvai vb 4x200 méteres felnőtt váltójába is. – Azért ennél több minden történt. Úgy hírlik, többször is meglepődtél… – Szegeden a verseny nagyon szoros volt. Olyannyira, hogy amikor célba értem, azt hittem, csak második lettem. Kiszálltam a kajakból, gratuláltam a lett ellenfelemnek, sétáltam az edzőmhöz... Egyszer csak bemondták, hogy én vagyok a világbajnok. Nem tudom leírni azt az érzést! Aztán jött a felnőtt vb. Titkon reméltem, hogy legalább bronzéremmel térhetünk haza… Arany lett! Szerintem, mindent kihoztam ebből az évből, sőt, várakozáson felül teljesítettem. Néha el sem hiszem, hogy én vagyok a legfiatalabb világbajnok a felnőttek között.

– Akkor megerősítem: te vagy. És hogyan tovább? – Jövőre szeretnék az U23-as világbajnokságra eljutni párosban vagy egyesben, valamint ha már a felnőttek világába is belekóstolhattam, akkor a felnőtt csapatba is. Hogy ez megvalósuljon, rengeteg munka vár rám. – Távolabbi célok? – Az olimpia. Nem lesz egyszerű, hiszen akkor fogok érettségizni. Szerencsére, az edzőm és a családom mindenben maximálisan támogat, nekem csak a legjobbat kell kihoznom magamból. – Sevilla? – Nagyon várom. November elején utazunk a spanyolországi edzőtáborba. Benne akarok lenni abban a csapatban, amely az olimpiai kvótáért küzd. – Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló utat szeretnének bejárni? – Alázat, ez a legfontosabb. Tisztelned kell az edződet, a társaidat, türelmesnek kell lenned, hiszen az eredmények nem jönnek mindig egyből. És munka, munka, munka. Mert lehet, hogy közhely, de tényleg van gyümölcse. (Főoldali fotónk forrása: Vékássy Bálint/ICF)