Váltás, csapatért

A húszéves Tótka Sándor elhagyja nevelőegyesületét, a Kőrös Kajak SE-t, és januártól az Újpest versenyzője lesz. A felkészülést azonban párostársával, egyben riválisával, Dudás Miklóssal végzi, Angyalföldön. Az elsősorban szakmai, másodsorban anyagi okok miatt hozott döntésről is beszél honlapunknak a fiatal kajakos.

reb Néhány nappal ezelőtt más esemény apropóján a beol.hu számolt be arról, hogy az ifjúsági olimpiai első, korosztályos és váltóval felnőtt-világbajnok Tótka Sándor kajakos a Kőrös Kajak SE-től Újpestre igazol. Szerződése 2016 decemberéig szól. A gyomaendrődiek elnöke, Gellai Imre úgy nyilatkozott: „bármennyire is jók a feltételek itt, olyanokat mégsem tudunk biztosítani, mint az újpestiek". Ráadásul a FÉMALK BOMBA-AVSE-ben készül a húsz esztendős kiválóság.

– Vágjunk a közepébe: miért váltott? – Az elmúlt két szezonban többször is szó esett a váltóbéli társaimmal arról, hogy ők mennyit keresnek. A felnőttválogatottban talán én voltam idén az egyetlen, aki nem kapott fizetést. Nem akarok anyagias lenni, de ha lehet pénz keresni azzal, amibe szívemet-lelkemet teszem, miért ne? Az Újpest szimpatikusnak talált, és nagyon korrekt ajánlattal állt elő. Ráadásul nehezítette a helyzetet, hogy otthon már nem volt csapat. Kovács Gábor vezetésével még egész nagy csoportban készültünk Gyomaendrődön. Sokkal könnyebb volt úgy, egymást csavartuk, valaki mindig akadt, aki vállalta a bohóc szerepét. Ez mindenkinek segített, jó hangulatban és főleg nagyon hasznosan teltek az edzések. Csakhogy szép lassan – különböző okok miatt – mindenki abbahagyta, legutóbb rajtam kívül már csak egy ember maradt. Az pedig nagyon kevés. – Akkor szó sincs arról, hogy Kovács Gábor után nem működött a munka Tóth Tiborral? – Nem! A célhoz több út is vezet, és úgy éreztem, Tibivel is jó úton járunk. Többet technikáztunk, mint korábban Gáborral – akivel egyébként szintén jó volt készülni, de őt elküldte az elnökség. Szerintem, ha lett volna csapat, és Tibi az edző, maradok Gyomán. De nem volt. Ezért úgy érzem, váltanom kellett. – Hogyan reagáltak? – Kis város, családbarát, kis egyesület. Először nehéz volt szétválasztani az érveket és érzelmeket. Pláne, mert ők is igyekeztek és tudtak volna anyagi hátteret teremteni, ám én akkorra már döntöttem. A többség egyébként megértett: az elnökség tagjainak hozzám hasonló korú gyerekük van, akik azt mondták, a helyemben ők is így határoztak volna. És ne felejtsük el, Gyomán nőttem fel, nekik is köszönhetem az eddigi eredményeimet, s ha később sikeres leszek, az a Kőrös Kajak érdeme is. – A klubváltáskor összességében inkább az anyagi vagy a szakmai szempontok motiválták? – Nem vagyok pénzéhes, ha az volnék, már három éve eligazolok. Csapatban edzeni sokkal könnyebb, és amikor Dudás Mikiékkel készültem, döntő tapasztalatot szereztem. Ezért aztán, bár az Újpestben versenyzem, velük készülök. Az edző, Pál Zoltán, azaz Tádé sokat bizonyított szakember, erős a csapat.

– Kemény házi riválisokra lelt. – Szükségem van rájuk, szükségem van a csoportra, hogy kivívjam az olimpiai részvételt. – Hogyan fogadták az angyalföldiek? – Először Pál Zoltánt, Tádét kerestem meg, hogy hajlandó lenne-e felkészíteni engem is. Vállalta, viszont hozzátette, Dudás Mikit is megkérdezi. Ő kapott rá két napot, hogy belemegy-e. Ha nem így tesz, nem csatlakozhattam volna, de Miki azt mondta, részéről rendben. – Nem tetszett kötelező udvariaskodásnak, amikor arról beszéltek, hogy jó a viszonyuk. – Mert tényleg nem emiatt mondtuk. Igaz, egyesben egymás ellenfelei vagyunk, de párosban már együtt mentünk idén, és a parton is jóban vagyunk. – Nem tart attól, hogy alárendelt szerepet kell játszania? – Egyáltalán nem. Valószínű, hogy a kezdeti időszakban nekem kell alkalmazkodnom, de ezzel nincs is gondom. Ha komolyabb konfliktus merülne fel, Tádé biztosan elrendezi. Nemcsak remek edzőnek, kiváló pedagógusnak is tartom. Ám szerintem ilyen nem lesz, remekül húzzuk egymást az edzéseken. Különben is, mindig a jamaicai futókat hozom példaként. A londoni olimpián kétszáz méteres síkfutásban hárman állhattak a dobogóra, akik csapattársként együtt készülnek. Csak profitálhatunk a közös munkából. – Milyen eredményt vár ettől nyáron? – A szövetség álláspontja szerint a milánói világbajnokságon mindent alárendelnek annak, hogy minél több olimpiai kvótát szerezzünk meg. Épp ezért egyáltalán nem megengedett a duplázás, nem lehet egyest és párost menni egyszerre. A legfontosabb célom, hogy ott legyek a vébén, és amelyik számban szükség van rám, riói részvételt szerezzek.