Csuromvizes harmincnégyes

Terbócs Istvánt meglepte, milyen jól szerepelt ősszel az osztrák bajnokságban, pedig tudatos munka eredménye volt. A jégkorong ma már a szenvedélye, és sikerre éhesen várja az előtte álló feladatokat. Különös szokása van a jégen.

Pusztai Viola Terbócs István maga sem gondolta volna, milyen jól teljesít ősszel az osztrák juniorbajnokságban. Különösen a góljai számán lepődött meg, pedig tudatosan készült arra, hogy minél jobban használja ki a helyzeteit. – Sosem tartottam magam nagy góllövőnek, de idén egész jól megy, tizenkilenc találatom van eddig. Rengeteget lőpadoztam nyáron, van itthon a kertben, azon rengeteget gyakoroltam, s az javította a lövéseim pontosságát és erősségét. Emellett kondiztam, futottam, szóval, nagyon sokat dolgoztam a nyáron. Bár tavaly is az U20-asokkal játszottam a klubomban, és tudtam, hogy idén már a válogatott is U20 lesz, kicsit féltem. De úgy érzem, sikerült meglépnem ezt a lépcsőfokot.

A MAC Budapest csatárának nem ez volt az első nyara, amely kemény munkával telt. Háromévesen kezdett el korcsolyázni a Pólus Centerben, ott figyelt fel rá Keszthelyi Miklós, aki arra biztatta, hogy próbálja ki a jégkorongot. – Miki bácsi levelet küldött anyáéknak, amelyben leírta, hogy jól korizok és szívesen látna a hokisok között. Négyévesen már a Pólus Pingvinek csapatában ismerkedtem a sportággal, onnan kerültem Újpestre.  Aztán a Drago Skorpiók együttesében játszottam, amely az OB II-ben szerepelt, s hiába volt jó edzőm, a csapattársak nem voltak túl erősek, így ez visszaesést okozott. Kicsit le is eresztettem, elengedtem magam, elhíztam – az volt a sötét korszakom. Ekkor döntöttem úgy, hogy jobb lenne olyan klubban játszani, ahol küzdeni kell a csapatba  kerülésért. Tizenöt évesen az volt a legdurvább nyaram, rengeteget edzettem azért, hogy lefogyjak, és izmot szedjek fel, de sikerült. A MAC Budapestben az edzői tudásnak és a csapattársaknak köszönhetően rengeteget fejlődtem az elmúlt négy évben. Honlapunknak elmondta: agresszív kisgyerek volt, a küzdősportok közül többet is kipróbált, de egyik sem jött be annyira, mint a hoki, amelyet ma már a szenvedélyének tart. Azt vallja, a sportágból adódóan a jó értelemben vett agresszióra a mérkőzéseken is szükség van, s ez mindaddig rendben, amíg a csapat hasznára válik, az egyéni sérelmeket pedig le kell nyelni. A jégen a legnagyobb erősségének azt tartja, hogy nem ismer elveszett korongot, és minden szögből lőni próbál. – Nem szabad kudarcra összpontosítani, ha nem találom el az egyik lövéssel a kaput, akkor arra fókuszálok, hogy a következő sikerüljön. Robbanékonyságban még javulnom kell, gyors vagyok, de az indulósebességemmel akadnak gondok.

A tizennyolc éves játékosnak fura szokása van a meccseken, szerinte ezzel egyedülálló a világon, s persze senki sem érti az okát. Neki viszont nyomos érvei vannak amellett, miért vizezi be a felszerelését a jégertől kezdve a mellvédőn át egészen a sisakig. – Nyolc-kilenc éves korom óta csinálom ezt, és nem fázom meg. Persze, ha évente egyszer mégis beteg vagyok, akkor otthon mindig hallgatom, hogy a vizes felszerelés miatt van, mert abban mentem jégre. Igazából nagyon kényelmetlen nekem a szerelés, amikor száraz, mert merev. Észrevettem, ha megizzadok, akkor már kényelmes, de az a tíz-tizenöt perc, amíg megizzadtam, kínkeserves volt, mert azt szeretem, ha lazán lehet mozogni benne. Először csak megvizeztem a jégert egy-két helyen, ahol keményebb volt, utána már teljesen, aztán jött a mellvédő, a könyökvédő, és most már ott tartok, hogy a kesztyűn és a korin kívül mindenem csurom víz. Ha az edzés és a meccsek mellett akad némi szabadideje, általában alvással vagy tanulással tölti. Mint mondja, a MAC U20-as együttesében jó a csapategység, így a társakkal sok időt tölt a jégen kívül is. A szórakozás helyett azonban elsősorban a maguk elé kitűzött célokat megvalósításán dolgoznak: play-off körbe akarnak kerülni az EBYSL-ben. A bajnokság egyébként december 6-a után szünetel, hiszen december 13-án kezdődik az U20-as divízió I/B-s világbajnokság Dunaújvárosban. Rich Chernomaz a héten kihirdetett bő keretében Terbócs István is szerepel, s nem titkolt szándéka, hogy bekerüljön a szűkbe is. Ha sikerül, akkor a vb-n szeretné a legjobb teljesítményét nyújtani: megnyerni a világbajnokságot a válogatottal. És rengeteg szurkolót látni... – Abszolút feldob, ha látom, mennyien vannak, hallom a dobokat, és hogy kiabálják: hajrá, magyarok! Amikor már nagyon fáradt vagy, és alig bírsz korcsolyázni, akkor a szurkolóktól olyan erőt kapsz, hogy szárnyalsz a jégen. S amikor gólt lősz, és felrobban az aréna, az is fantasztikus érzés.