Félig tele a pohár

A csapat hetedik helyét remek eredménynek tartja Bátorfi Zoltán, az ifjúsági fiúk szövetségi kapitánya, ám egyéniben jobb teljesítményre számított. A sanghaji korosztályos asztalitenisz-világbajnokságon kiemelkedtek a kínaiak, ami már szerintük sem tesz jót a sportágnak.

Pusztai Viola A csapatban elért hetedik hely remek eredmény, egyéniben lehetett volna jobb is a magyar fiúk szereplése a sanghaji ifjúsági asztalitenisz-világbajnokságon – mondja Bátorfi Zoltán az ifjúsági fiúk szövetségi kapitánya, aki honlapunknak értékelt a hazaérkezés után. – A csapat teljesítményével maximálisan elégedett vagyok, jól játszottak a fiúk. Szudi Ádám kicsivel gyengébben, mint amire képes, de Ecseki Nándor és Majoros Bence kiválóan pingpongozott. Szerencsénk volt a sorsoláskor, hogya dánokat kaptuk a nyolc közé jutásért csoportellenfélnek. Ha választhattam volna, őket mondom, annak ellenére, hogy a legutóbbi Európa-bajnokságon a harmadik helyen végeztek, tehát erős csapatról van szó. Ráadásul előző nap már játszottak, ami nagy előny, ezért is volt szoros a meccs. A kínaiaktól papírforma szerint, simán kikaptunk, de őket a döntőben Japán sem tudta megszorítani.

A négy közé jutásért Tajvannal játszott a magyar együttes, Bátorfi szerint ezen a meccsen nem hoztak ki mindent magukból a fiúk, egy héttel korábban ugyanis a svéd nemzetközi tornán Ecseki a legjobbjukkal is felvette a versenyt, Szudinak a második szettben 9-5 volt az előnye Wanggal szemben, Majoros pedig 2-1-re vezetett Lin ellen. A végén azonban a tajvaniak nyertek 3-0-ra, s jutottak a négy közé – A helyosztón először az Európa-bajnok franciákkal mérkőztünk, s tényleg csak nüanszokon múlott, hogy ne mi nyerjünk, óriása csatában maradtunk alul. A hetedik helyért Hongkongot viszont gyönyörűen vertük meg, Ecseki és Majoros is egyéni kiemelteket múlt felül, ott tényleg mindenki nagyon jól játszott. A kapitány egyéniben leginkább Majorost dicsérte, aki a csoportkörben legyőzte az idei Európa Top 10-es bajnok horvát Zeljkót, majd a tajvani Penggel is szoros meccset játszott a hatvannégy között. Az egyéni küzdelmekre Szudi játéka is feljavult, a harminckettő közé jutásért viszonylag simán megverte a nála magasabban rangsorolt svéd Ahlandert, a következő körben azonban nem bírt a már említett Zeljkóval. – Ecseki formája az egyéni versenyre visszaesett, vele nem voltam elégedett. Sem egyesben, sem párosban nem tudta azt hozni, amit a csapatban mutatott, egyedül vegyespárosban játszott jól. Bruckner Máténak a világbajnokság még tapasztalatszerzés volt.

A párosok versenyében, ha voltak is merészebb álmaik a fiúknak, azok már a kiemeléskor tovaszálltak: Ecseki és Szudi hiába érkezett Európa-bajnokként a vb-re, a rangsoroláskor az egyéni világranglistát vették figyelembe, így tizenkettedik kiemeltként a dél-koreai kettőssel találkoztak a harminckettő között. – Úgy gondolom, ha a második fordulóban lett volna a meccs, vagy Nándi kicsit jobb formában van, akkor nyerünk, de utána azt a kínai párost kaptuk volna, amely végül világbajnok lett. Fájt, hogy kikaptak, mert párosban nagyon erősek, és ezt már bizonyították a felnőttek között is, legutóbb a svéd nemzetközi versenyen. Amilyen szerencsénk volt csapatban, olyan pechünk volt párosban, Bence és Máté is dél-koreaitól kapott ki. Az ázsiai, de különösen a kínai fölény vitathatatlan volt a világbajnokságon, miután mind a hat számban a hazaiak nyertek. Bátorfi Zoltán egyetért abban, hogy ez nem tesz jót a sportágnak. – A kínaiak is belátják, annyira egyeduralkodók, hogy szinte már unalomba torkollt a verseny. Kevesen voltak, akik megszorongatták őket, azok is Ázsiából. Az egyik német kollégával beszéltünk arról, hogy míg a mi gyerekeink iskolába járnak délelőttönként, addig a kínaiak edzenek, és ebben a korban nehéz áthidalni ezt az óriási különbséget. S hogy a kínaiak miben tudnak segíteni az európaiak fejlődésében? Szorgalmazzák például, hogy induljanak a bajnokságukban. Bátorfi Zoltánnak is az a terve, hogy jövő nyáron Ecseki Nándor és Szudi Ádám is részt vesz a kínai alsóbb osztályok országos küzdelmeiben.