A szakfelügyelők őszi országjárásának az egyik nagy tanulsága, hogy a Kézilabda az iskolában-program minden résztevő intézménye külön történet. A szövetség már tudja, mely irányban fejlesztene. A cél, hogy a szisztéma 2017-től a nemzeti alaptanterv része legyen.
reb Nemrég honlapunk beszámolt arról, hogy az előző évi ötvenhez képest idén már nagyjából kilencven oktatási intézményben működő Kézilabda az iskolában-program résztvevői megkapták a komplett tanszercsomagot, amely a sportág megismertetéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Az elmúlt hónapokban a szakfelügyelők már minden iskolák meglátogatták, sőt, akadt olyan szakember is, aki már majdnem kétszer is körbejárta az intézményeket. Mivel a szövetség célja, hogy a testnevelők a szakmai anyagok alapján építsék be a kézilabdázást a tanórákba. Lényeges, hogy folyamatosan legyen kapcsolat a két fél között.
kezilabda_iskolaban01_mksz
A tapasztalatok azt mutatják, a már előző évben is résztvevő sulikban kevesebb konzultációra van szükség, ám az újonnan becsatlakozóknak elkél a szakmai segítség. Ráadásul az infrastruktúra is mindenütt eltérő: minden iskola külön történet.
Az őszi összegzés után látható, hogy a tavalyi ezerkétszázzal szemben a 186 munkacsoportban idén nagyjából 3600 gyermeket ér el az utánpótlás-bázis bővítését szolgáló szisztéma. Valamivel többen vannak a lányok, és örvendetes adat, hogy a programban résztvevők körülbelül hetven százaléka az általános iskola első-hatodik osztályába jár.
Juhász István szakmai igazgató honlapunknak elmondta: további ötvenmilliós támogatást szánnak a program bővítésére, amelyből már a jövő évtől újabb intézményeknek juttatnának sportszercsomagot. Igaz, az összeg egyötödét tesitanárok képzésre fordítanák, hiszen a Magyar Diáksport Szövetséggel a nemrégiben kötött együttműködési megállapodás alapján nagyratörő terveket fogalmaztak meg.
– Fontos lenne, hogy kellő számú, szakképzett pedagógus álljon rendelkezésre – rögzíti Juhász. – Cél, hogy 2017-től a Nemzeti Alaptanterv részévé váljon a program és a sportág oktatása, amely egészen új perspektívát nyit a kézilabda előtt. A szövetség minden erejével támogatja az iskolai programot, hosszú távú megtérüléssel számolunk. Ahogy már korábban is mondtam, annak örülnénk, ha évek múlva számos korosztályos válogatott mondhatná el magáról, hogy innen indult.
Az biztos: van miben továbblépni. A szakmai igazgató szerint gond, hogy kevés a terem és a szabad kapacitás, délutánonként gyakran külsősöknek adják ki a helyiséget. Korábbi testnevelőtanárként pedig nehéz elfogadnia, hogy nem, pontosabban nem elsősorban a gyerekeké a terem. Ráadásul természetesen az iskolákat versenyeztetni is akarják, csakhogy az utazási költségeket is állnia kell valakinek...
