Néhány hónap alatt nagyot fordult a világ a tizenöt éves Suba Sárával: az NB I B-s Balmazújváros kapusa ifjúsági válogatott lett, s a Ferencváros kézilabdacsapata is szívesen látná soraiban. Edzője sem bánná, ha a legjobbak között mutathatná meg magát.
reb Megannyi gyermeket látunk a sportpályán, akiről elmondhatjuk: tehetséges, de… lusta, nem elég céltudatos. Suba Sáránál ellenben elhagyhatjuk a kötőszócskát és ami utána jönne, legalábbis edzője szerint. Rövidke pályafutása is ezt a kijelentést támasztja alá.
A Balmazújváros 15 esztendős játékosa alig három éve ismerkedett meg az általános iskolai testnevelésórán a sportággal. Nagybátyja is kézilabdakapus volt, ráadásul Sára a labdától sem félt, így magától értetődően a vonalra állt. Saját elmondása szerint kezdetben azért még nem ment flottul a védés, ám olyan ember, aki megcsinálja, amit kitalált, így gyorsan a helyi egyesületben kötött ki.
suba_sara
Értő kezekbe került, és hamar kiderült, van érzéke a sportághoz.
– Talán szubjektív és elfogult vagyok, ám kiemelkedően tehetségesnek tartom Sárát, aki az adottságait a szorgalommal párosítva – ha nem sérül meg – szép pályafutás előtt áll – jellemzi kapusát Dayka István. – Gyors, intelligens, és a fizikai paraméterei is megfelelőek. Nagyon pontosan látja, hogy még sokat kell dolgoznia és tanulnia, és ő hajlandó is erre. Sokat elmond a képességeiről, hogy – különösen kapusként – tizenöt évesen már felnőtt NB I B-s csapat húzóembere.
Kérdés persze, meddig tolja a balmazújvárosiak szekerét. A fiú utánpótlással dolgozó Kopornyik Zsolt ajánlotta a szakemberek figyelmébe, így novemberben már Hajdu János irányította korosztályos társulattal készült egy hetet Siófokon. Az előző nyáron már a DVSC is megkereste, amióta pedig ifjúsági válogatott lett, a Ferencváros ugyancsak szemet vetett rá.
– Kicsit megilletődtem, mert lényegében én voltam az egyetlen új a társaságban. A lányok viszont nagyon segítőkészek voltak, hamar befogadtak. Az edzők azt mondták, tetszett nekik a teljesítményem. Keresnek még kapust, de talán jó jel, hogy januárban is visszahívtak.
S vajon ő mikor keresi fel igen válasszal valamelyik „kérőjét”? Semmiképpen sem akart év közben váltani, ezért az biztos, hogy a szezonban még a Balmazújvárosban véd. A nyári távozáson pedig vacillál, hiszen nehéz szívvel hagyná el otthonát. Mindenesetre döntése előtt családja és csapattársai véleményét is meghallgatja. Tisztában van azzal, hogy az a további fejlődéshez idővel el kell majd mennie, csakhogy nem akar mindent a kézilabdára feltenni. közgazdásznak tanulna.
Mindenesetre, ha edzőjére, Daykára hallgat, bizony előbb-utóbb elkerülhetetlen a költözés.
- Örülnék neki, ha minél hamarabb élcsapatban mutathatná meg magát. Ugyanakkor egyik szemem sírna, a másik nevetne. Előrelépés lenne, hogy profi körülmények között, napi kétszer edzene a mi egy alkalmunkkal szemben, ám annak nincs sok értelme, hogy adott esetben csak tréningezzen és saját korosztályában védjen. Meggyőződésem, hogy itt is sokat tanulhat, miközben a felnőttek ellen, élesben szerez tapasztalatot.
Amikor befejezésként azt kérdezzük, mennyire megszokott, hogy alig három év alatt Sára ilyen fiatalon képes a kiemelkedő teljesítményre, a szakember csak annyit válaszol: „Ezt hívják tehetségnek”.
