A 16 éves Gál Hanna életét kitölti a sakk, de cseppet sem bánja. A kirakóstól vezetett az út korosztályos Európa-bajnoki címekig, és ha rajta múlik, még messzebb jut. Az idei cél a szerbiai rapid-kontinensviadal.
reb Ha valaki azt gondolná, hogy a sakkozók maguknak való, kicsit elvarázsolt világban élő emberek, néhány perc beszélgetés Gál Hannával, és máris túlléphet a sztereotípián. A rapidsakkban kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki második 16 éves versenyző csevegős, közlékeny, életvidám, s nem mellesleg: remekül mozgatja a táblán a bábukat.
Pedig kezdetben inkább a puzzledarabkákat rakosgatta az asztalon. Sikerrel.
– Már egészen kis koromban is sok darabból álló kirakósokat állítottam össze. A szüleim azon gondolkoztak, milyen hasonló játékban kamatoztathatnám a képességeimet, és a sakk lett az. Kezdetben apa tanítgatott, ám hamar a FIDE-mester Danka Péter lett a mesterem – gondol vissza a kezdetekre a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja.
gal_hanna
Őt Mester Gyula követte, míg másfél-két éve a női válogatott szövetségi kapitánya, Hazai László foglalkozik vele.
Ő pedig a sakkozással, már-már hivatásszerűen. Magától értetődő, hogy magántanuló, hiszen másként nem is lehetne versenyszerűen űzni a sportágat. Napi négy-hat órát gyakorol, gyakran összejön a nyolc is, ha nem több.
– A középjáték és a végjáték is fontos, de leginkább a megnyitás hangsúlyos. Óriási az anyag, rengeteg a variáció, folyamatosan megújul az ismeretek tára, így nagyon sokat kell gyakorolni, elemezni, tanulni. Ráadásul ez nem olyan tudás, amit mondjuk vizsga után egy-két nappal elfelejthetek: ezt egész életemben használni kell.
A sosem monoton játékba azért bele lehet fáradni, ám Hanna felkel a tábla mellől, és kerékpározik, úszik vagy egyszerűen mást csinál, hogy felfrissülten vezesse újra a bábukat. Saját bevallása szerint nem elsősorban támadó vagy pozíciós taktika jellemzi, inkább aktívan sakkozik: teszi előre a figurákat, azok pedig meghálálják.
Szerinte a sakk a legelegánsabb harcos sportág. Nem fizikai erővel küzdenek, mégis folyamatosan támadni kell, s a végén az a hadvezér kerül ki győztesen, aki képes eggyel tovább számolni.
Képességeit már többször is megmutatta, igaz, decemberben, a győri U16-os csapatolimpián kevés alkalma nyílt rá. Az első számú társaságban szerepelt, s bár amikor egyszer táblához ült, remizett, inkább tartaléknak számított a negyedik helyen záró ötfős fogatban. Igaz, emiatt nincs csalódottság benne: örült, hogy ennyit segíthetett a csapatnak, ráadásul a magyarok jó kedélyű közösségében remek hangulatban zajlott a viadal.
Az Atomerőmű SC 16 éves versenyzője idén is a célba veszi a korábban már sok sikert hozó rapid-kontinensviadalt, ezúttal Szerbiában. Mivel jelenleg minden, a sportághoz szükséges támasz (támogató szülő, nagyszerű mester, stabil anyagi háttér) adott, hosszú és eredményes pályafutást képzel maga elé.
Bár a nőknek kevesebb Élő-ponttal is elérhető a válogatottság, ahogy mondja, Polgár Judit már rácáfolt arra, hogy nőként nem lehet a férfiakhoz hasonlóan eredményes és sikeres lenni.
