Tüszős kupaelődöntő

Sérülés kellett ahhoz, hogy legyen ideje átgondolni: fejlődése szempontjából az a legjobb, ha Gödöllőre szerződik. Az élet igazolta, hiszen csapatában alapember lett és bejutott a röplabda Magyar Kupa döntőjébe. Élete meccse volt az elődöntő, pedig lázasan – mint később kiderült –, tüszős mandulagyulladással vállalta a játékot.

Nagy-Pál Tamás Parádés szezont tudhat eddig maga mögött a Gödöllő női röplabdacsapata. Meglepetésre vezeti az NB I tabelláját, és kedden az UTE ellen aranyszett után jutott be a Magyar Kupa döntőjébe. A sikerekből alaposan kivette a részét Takács Doroti is, aki tizenhét éves kora ellenére alapembere a gárdának, a kupaelődöntő visszavágóján például játszmát érő blokkolása is volt. Vele beszélgettünk.

„Volt, aki azt mondta, hogy ez volt életem meccse. Pedig nagyon rosszul voltam előtte. Nem ettem semmit egész nap, nem volt bennem erő. Végül lázasan vállaltam a játékot, de a meccsen már én is úgy éreztem, hogy jól megy.” A mérkőzés után kiderült: tüszős mandulagyulladása van. Ennek ellenére persze nem bánta meg, hogy pályára lépett. „Csodálatos érzés, hogy a döntőben vagyunk. Együtt küzdött mindenki: a pályán és a cseresarokban álló játékosok, az edzők és a szurkolók is. Leírhatatlan érzés volt megszerezni a győztes pontot az aranyszettben.” Doroti az előző szezonban még a Vasi Sport Akadémia játékosa volt, de Horváth András vezetőedző rögtön a kezdőcsapatban számított rá. „Nagyon jól esett, hogy egyből ennyire komoly szerepet szánt nekem. Persze valahol bíztam is benne, de azért komoly riválisaim vannak a posztomon. Próbálok élni a lehetőséggel.” Abban azonban már egyáltalán nem bízott, hogy csapatával tizenhét forduló után a tabella élén állhat a Vasast és a BRSE-t is megelőzve. „Teljesen új együttes épült, tele fiatalokkal. Persze, azért valamennyire reménykedtünk a jó szereplésben. Aztán amikor már a tizenkettedik győzelmünket arattuk zsinórban, eléggé megnőtt az önbizalmunk. Remélem, ugyanígy folytatjuk.” De vajon miben lehet a csapatnak az ereje? „Az egységben. Összetartunk, mindig segítjük egymást. Ráadásul a válogatott játékosaink is átlendítik a társaságot a holtpontokon.” A jelek szerint ügyesen. Doroti egyébként szórólapnak köszönhetően, teljesen laikusként látogatott el az általános iskolában élete első edzésére, még Szombathelyen. „Aztán a röplabda szép lassan az életem részévé vált. Horváth András az előző szezon felénél keresett meg, hogy lenne-e kedvem Gödöllőn folytatni. Kapásból nemet mondtam. Aztán szalagszakadás miatt pihennem kellett. Volt időm átgondolni a dolgokat, és arra jutottam, hogy a fejlődésem szempontjából lépnem kell. Már most bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztam.”

Nem véletlen, hogy komolyan elgondolkodott a lehetőségen, hiszen tizenhat évesen kellett önálló életet kezdenie új városban, új csapatban, új iskolában. „Az elején tartottam az egésztől. Végül is el kellett hagynom a családomat. Most már viszont megszoktam, próbálok gondoskodni magamról. Főznöm nem kell, mert az iskolában kapok meleg ebédet. Ráadásul nagyon aranyos lakótársat kaptam, akivel természetesen egy csapatban is játszunk. Már teljesen jól érzem magam.” A négyesütő jelenleg tizedik osztályba jár, és azért akadnak nehézségei az iskolában. „Az elmúlt hét sem volt egyszerű. Hét edzésünk volt, meccs hétköznap és hétvégén, nemcsak a felnőtt csapatban, hanem az ifiben is. Semmi másra nem marad időm.” De az edzéseken mindig maximálisan odateszi magát, ennek látszik meg most az eredménye. Vezetőedzője honlapunknak elárulta: rendkívül tehetséges játékosról beszélünk. „Viszont szinte mindenben sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy felvegye az élvonal meccseinek ritmusát. Stabilitást kell szereznie és akkor szép jövő várhat rá. Ezen kívül úgy látom, hogy kicsit nehezen szabadul fel a mérkőzéseken, ebben is változnia kellene.” „Teljesen igaza van – reagált Doroti. - Maximalista vagyok, és amikor nem megy a játék, begörcsölök. Ha jó formában vagyok, akkor nagyon élvezem a meccset, de a holtponton mindig át kell lendülnöm. Szerintem a támadások befejezése az, ami a legnagyobb nehézséget okozza számomra, nagyobb hangsúlyt kell fektetnem ezek gyakorlására. A többi, úgy érzem, egészen jól megy már.” Amikor a vágyairól kérdeztük, csupán annyit mondott: az érettségiig mindenképpen szeretne Gödöllőn maradni, aztán elválik, mit hoz a jövő. „Nem nagyon szeretek előre tervezni.”