A még csak tizenkilenc éves Galambos Ramóna bronzéremmel tért haza az U23-as Európa-bajnokságról. A siker nem újdonságként hatott a szakemberekre, hanem megerősítette őket abban, hogy szép pályafutás áll a szigetvári versenyző előtt.
Szekeres István Galambos Ramóna már beírta magát a magyar női birkózás történelmébe: ő az első (és egyetlen), aki egyazon évben megnyerte korosztálya világ- és Európa-bajnokságát. Kadetként, 2013-ban. Tavaly, elsőévesen, a juniorok között az Eb-n bronzérmes lett.
Cudar sorsolás jutott neki az U23-as kontinensviadalon, Wałbrzychban. Először az orosz Valerija Koblova-Zsolobovával találkozott, aki huszonhárom évesen már felnőtt Európa-bajnok, vb-ezüstérmes és olimpiai ötödik. A tini ellenfeleket fél perc alatt két vállra fekteti, vagy másfél perc alatt technikai tusba darálja.
Az U23-as Eb dobogóján, Valerija mellett Forrás: Facebook
Ramóna nem tart az oroszoktól, hiszen nem sokkal korábban a minszki versenyen kettőt is megvert közülük. Valerija persze más kávéház… Azért ellene sem adta alább. „Próbáltam úgy felmenni a szőnyegre, hogy megverem” – mondja.
Nyerni nem sikerült, de nagyot küzdött, a meccs az Eb egyik üde színfoltja volt. Győzött ugyan az orosz, nem is kis előnnyel, mert a rutinjával megnyerte a „mini break”-eket, de Ramóna végig állta a két menetet. Sőt, Valerija a végére úgy elfáradt, hogy – birkózónyelven szólva – már a fülén vette a levegőt.
Annyira kimerítette a kis magyar, hogy a következő meccsén csak kínkeservesen győzte le a német Laura Mertenst, aki persze szintén nem akárki…
De Ramóna őt meg négy perc alatt 10-0-ra lelépte. A bronzmérkőzésen.
A Hőszig Szigetvári BSE versenyzőjét a Módos család műhelye nevelte rangos birkózóvá, éppúgy, mint a kötöttfogás olimpiai bronzérmesét, Módos Pétert.
A mester, Módos Csaba azt mondja Ramónáról: „Az edzők álma típus, aki minden terhelést felvállal, minden utasítást betart”. A szakmai sikeréről pedig azt: „Most már felnőttes, erőteljes és tudatos a birkózása”.
Nagy Lajos, női utánpótlásunk vezetőedzője két hasonlattal is él: „Olyan, mint Rambo, céltudatos, elnyűhetetlen, kemény, ezért is adtam neki a Rambóna becenevet. Amúgy meg leginkább az olimpiai bronzérmes Hatos Gáboréhoz tudom hasonlítani a megalkuvás nélküli, sodró lendületű támadó birkózását.”
Szigetváron – ellentétben Módos Péter szomorú átigazolási történetével – az új városvezetés és három vállalkozó is Ramóna mellé állt. Őt mindenképpen otthon akarják tartani.
És akkor még a MOL Új Európa Alapítvány támogatását is elnyerte. Elsősorban az utazásait finanszírozza belőle a klub. Jól jön, Pestről ugyanis könnyű eljutni az edzőtáborokba vagy a repülőtérre, nem úgy Dél-Dunántúlról. Ráadásul a Hőszig legnagyobb gondja az utazások finanszírozása: az idén már több versenyt voltak kénytelenek kihagyni anyagi okok miatt.
Ramónának tehát nincsenek utazási gondjai. Inkább az úti cél a kérdés. A legfőbb pedig az: eljuthat-e Rióba a világszínvonalú hazai 58 kilós mezőnyből? Amelynek tagja az egyetlen női világbajnokunk, Sastin Marianna és a vb-bronzérmes Barka Emese. A leány erről azt mondja: „Egyfolytában figyelem az erőviszonyok alakulását, mérlegelem az esélyeimet. Arra nem látok okot, hogy eleve feladjam. A két naggyal folytatott csatában edződni, fejlődni akarok. Aztán meglátjuk, hogy mire lesz elég. Mármint most. Mert hosszú távon biztosan a hasznomra lesz”.
Ami a legrövidebb távot illeti, Nagy Lajos tartja magát az elveihez. „A fiataloknak először a saját korosztályukat kell legyőzniük. Most Ramónának is az a dolga, hogy a következő nagy nemzetközi feladatra, a junior Európa-bajnokságra koncentráljon.” A szigetvári mester, Módos Csaba előbbre is tekint. „Nagyon bízom abban, hogy eljuthat a felnőtt-világbajnokságra, a 60 kilóban. Az nem olimpiai súlycsoport, Rióra nem kvalifikál, így nyílván nagy hazai vetélytárs sem készül rá. Neki viszont jól jönne az ismerkedés a vébé hangulatával.”
A testsúlya 61 kiló, az éppen ideális az 58 kg-os súlycsoporthoz. Megpróbálhatna eljutni az olimpiára a következő kategóriában, a 63 kg-ban, de oda túl kicsi (66 kiló kellene), és át kéne alakítani a technikai tárházát.
Marad tehát az 58 kg Rióra is.
De higgyék el: hogy a tizenkilenc éves szigetvári versenyző egyáltalán szóba kerülhet Sastin és Barka mellett, már az is jeles bizonyítvánnyal ér fel.
Mivel azonban tovább akar „tanulni”, fejlődnie kell. Azt is elárulja, miben: „Lábra támadásokban és lenyúlásokban, váltásokban. És persze nagyon sok rutint kell szereznem”.
