Öröm legyen a játék

Nem szabad túl hamar elvárni az eredményt, különben a lemorzsolódás során lelki sérülésekkel és csalódottan hagyják abba a gyerekek a sportolást – vallja Nagy Sándor sportpszichológus, korábbi élvonalbeli kézilabdázó és szakedző.

reb Jegyzeteltek, figyeltek és persze kérdeztek a megjelent testnevelők Nagy Sándor sportpszichológus a Kézilabda az iskolában elnevezésű program utolsó szakmai napján tartott előadásán, Szigetszentmiklóson, és a hasonló érdeklődést tapasztaltak a szervezők a három másik helyszínen is.

A kézilabdás szisztéma 2013 óta működik, s az idén már 91 iskolában nagyjából háromezer gyermek kapcsolódott be, akik ily módon szakemberek segítségével ismerkedhetnek meg az egyik legnépszerűbb hazai csapatsportággal. A programban résztvevő testnevelő-tanároknak a gyakorlati oktatás mellett a korábbi élvonalbeli játékos, immár sportpszichológusként praktizáló Nagy Sándor adott elő a 6-14 éves kézilabdázók képzésének pszichológiai vonatkozásairól, ám az elmondottakat a versenysport minden szereplője megszívlelheti. – A gyerekek képzésekor fontos megtartani a játékos jelleget, amely a csapatsportokban természetes módon adja magát – kezdi a szakember. – Kétféle modell létezik: a professzionális és a tanulási, amelyek közül az utóbbit tartom előnyösnek. Az amerikai csapatsportágak képviselői már régóta felismerték azt, hogy nem szabad túl hamar eredmények elérésébe hajszolni a gyerekeket, mert akkor elvész a képzés lényege. S nézzük meg, mégis mennyire sikeresek: elég a kosárlabdára, az amerikaifutballra vagy a baseballra gondolni. Nagy szerint jelentős probléma, hogy az eredménykényszer miatt sarokba szorított edzők – másként kérdéses az egzisztencia – túl hamar várják el a tanítványaiktól a sikert, holott a gyerekek 10-12 éves korukig nem is fogják fel valójában, hogy miről szól a verseny.

– Ők a játék örömét és a barátkozás lehetőségét keresik a sportban. Fontos lenne, hogy ezeket szem előtt tartva  a képezzék őket.  Az idő előre haladtával az élsportban természetes a lemorzsolódás, ám a túlzott eredménykényszer miatt sokszor lelki sérülésekkel és csalódottan hagyják abba a versenyzést az ifjak. Így pedig nehéz őket bármilyen minőségben megtartani a sportágnak. Vallja, hogy nem szabad miniatűr felnőttet csinálni a gyerekekből, hanem az életkori sajátosságaiknak megfelelő tudással kell felvértezni őket. Ebben van óriási szerepe az edzőnek: mert hiába van labda, kapu, mez, jó szakember nélkül nem működhet színvonalas utánpótlás-nevelés. Nagy Sándor örömmel nyugtázta, hogy a szakmai napokon a résztvevők érdeklődtek és igényelték az információkat, ám a kisebb iskolák, bázisok nem tudják az egyik napról a másikra megváltoztatni a rendszert. A szakember szerint hosszú idő kell ahhoz, hogy kialakuljon az általa jobbnak tartott szemléletmód és egységes koncepció, de úgy érzi, a kézilabda-szövetségben partnerre lelt.