Élete első Világ Kupa-sikerét aratta a 20 éves Balla Virág. A győri kenus az idei felnőtt-világbajnokságra hajt, ahová elsősorban klubtársai legyőzésével vezet út. A segítőkész fiúkról és a „hálasüteményekről” a kajakról a kenura három éve váltott sportoló beszél.
reb Már a bemelegítéskor érezte Balla Virág, hogy nyerni fog. A hét végi duisburgi Világ Kupa-viadal C1 500 méteres számában aztán meg is történt, amire számított, utcahossznyi előnnyel, elsőként ért a célba, ráadásul másnap 200-on második lett.
– A két hét múlva esedékes válogató előtt szerettem volna éles körülmények között versenyezni, nagyon örülök, hogy a szövetség lehetővé tette – mondja a Graboplast GYVSE kenusa. – Számítottam ezekre az eredményekre, persze óriási lökést ad a siker és az, hogy rajtgépből tudtam indulni. Ötszáz méteren az öcsén tanácsát követtem, nyomtam, ahogy csak tudtam, igaz, az edzőm, Szabados Krisztián ugyancsak azt kérte tőlem.
balla_virag01_mkksz
Ballának jobban fekszik a hosszabb táv, így kedvezhet neki, hogy a női C1 500 méter is felkerült a világversenyek programjára. Attól függetlenül nincs könnyű dolga, hiszen szintén a Rába-parton készül a két legnagyobb hazai rivális, az évek óta stabil vb- és Eb-résztvevő Lakatos Zsanett és Takács Kincső is.
– Kicsit megterhelő, hogy velük edzek, mert minden tréning háziverseny, és elkeserítő, amikor mondjuk a harmadik gyakorláson is elvernek. A másik oldalról viszont sokat segít, hogy egymást húzzuk, és folyamatosan a legjobbat hozzuk ki magunkból.
Ahogy mondja, az elmúlt időszakban – függően attól, hogy ki melyik számra koncentrált – néha felborult a megszokott sorrend. Az U23-as Európa-bajnokságon tavaly második Balla ezért merész terveket szövöget a nyárra, és szeretné kiharcolni az indulási jogot a milánói kvalifikációs világbajnokságra.
Szép cél ez, pláne ahhoz képest, hogy bő három és fél éve még a kajak és a kenu között félúton, vállproblémával küzdött. Bár a kajak már jól ment, a sérülés miatt komolyan elgondolkozott azon, hogy nem véletlenül jött közbe a „csapás". Ezért aztán – Lakatoshoz hasonlóan – a kenu mellett tette le a garast. Igaz, nagyon nehezen szokta meg az új műfajt.
– Fájt a térdem és bevizesedett, ráadásul alig bírtam kormányozni, nem tudtam egyenesen haladni. A kajakban hozzászoktam a sebességhez, kenuval viszont kezdetben fél óra is eltelt, mire leeveztem egy kilométert. Ettől függetlenül egy percig sem adtam fel, mert konok vagyok: ha valamit elkezdek, véghez is viszem.
Az sem tántorította el, hogy kezdetben igencsak ferde szemmel néztek a sportágon belül a szakágra. „Most is” – vág közbe Balla. Más klubból érkező társaitól hallott arról, hogy az erősebbik nem képviselői néha levegőnek nézik a lány kenusokat.
A győri fiúk viszont rendesek, ebből is fakad Balla egyik kedvenc elfoglaltsága, a sütés.
– Szerettem volna meghálálni nekik, hogy mindig segítenek, ezért gyakran érkezem sütivel a vízitelepre. Mivel fiúkról van szó, szinte mindegy, hogy mit készítek, úgyis szeretni fogják, de itthon a Sport szelet a kedvenc.
Hiába, a sportból sosem elég.
