Mecsek alja, a tollaslabda csúcsa

Húsz évvel ezelőtt Pécsen még nem is létezett tollaslabdasport, ma viszont az ott székelő Multi Alarm SE hazánk legeredményesebb szakosztálya. A klubvezetés azonban nem elégszik meg ennyivel, országos akadémiai központtá szeretne válni.

Nagy-Pál Tamás Sokszor hallottunk már ilyen történetet: Zsolt László labdarúgó volt, ám jött a fránya sérülés, ami végett vetett pályafutásának. Akkor döntött úgy, kipróbálja a sportágat, amit már többen a figyelmébe ajánlottak. Meg is tetszett neki a tollaslabda. Sőt lányainak is, akik igen tehetségesnek bizonyultak.

„Pécsett korábban legföljebb nyomokban létezett ez a sportág – emlékezett vissza a Multi Alarm SE tanácsadója, Csorba József, aki a hazai szövetség elnöke is. – Amikor ott voltam egyetemista, néhány vietnami gyerek játszott, de klubszinten semmi nem működött még. Zsolt László viszont villámgyorsan népszerűvé tette a sportágat.” Mindenekelőtt kiváló edzőket csábított a városba, továbbá nyolc-tíz tehetséges gyereket. Nekik szállást biztosított, és a középiskolába is beíratta őket. Történt mindez a 2000-es évek elején. Hat esztendővel ezelőtt elkészült a közép-európai viszonylatban korszerű csarnok kilenc pályával, eredményjelzőkkel és kamerákkal, melyek állandó élő közvetítésre nyújtanak lehetőséget. A csarnokavatón pedig a sportág akkori Lionel Messije, a maláj világranglista-vezető játszott bemutató mérkőzést a dán Európa-bajnok ellen. Ma már 150 gyerek látogatja nap mint nap a szakosztály edzéseit, legtöbbjük versenyszerűen is játszik. Van közöttük olyan, aki magántanuló, és heti tíz edzésen vesz részt. Szükség is van a komoly munkára, hiszen az egyesület a legjobbakat a legrangosabb külföldi versenyeken is szerepelteti. „Ugyanakkor mindössze négy edző foglalkozik a gyerekekkel. Ez nagyon kevés, még úgy is, hogy főállásban, napi nyolc órában dolgoznak a trénerek” – tette hozzá Csorba. A tollaslabda Pécsett gyakorlatilag minden iskolába eljutott, van olyan intézmény, amelyben a tantervbe is beépítették. Nem csoda, hogy a legutóbbi toborzóra is majdnem negyven gyerek jött el. „Ennek az is az oka, hogy nálunk a tehetség egyáltalán nem függ a testi adottságoktól – magyarázta a sportvezető. – Egy alig másfél méter magas indonéz lánynak éppen annyi esélye van vébét nyerni, mint egy kétméteres dán fiatalembernek. És ez nem vicc.” Egyébként annyit fejlődött az utóbbi időszakban a sportág, hogy tízéves kor fölött már nehezebb belevágni, hiszen legalább két-három év edzés vár a gyerekekre, mire egyáltalán a hazai versenyeken részt vehetnek. A pécsiek amúgy tavaly remekeltek az U15-ös Európa-bajnokságon: ketten is a nyolc közé jutottak. A következő U19-es vb-n – sportág története során először – a magyar válogatott is részt vesz, előreláthatólag szintén két pécsi tehetséggel a csapatban. De a szakosztály nem elégszik meg ennyivel. „Az ország centrumává szeretnénk válni. Jó magyar szokás szerint sokan féltékenyek emiatt, pedig tényleg ide kell jönniük a legnagyobb tehetségeknek, mert hasonló feltételekkel máshol nem találkozhatnak. Akadémiai rendszerben készülhetnének, gyönyörű szálláson, ráadásul a náluk magasabb színvonalon játszó külföldi játékosokkal együtt, akik rendszeresen járnak hozzánk tréningezni” – árulta el Csorba.