Parádésan kezdték az utánpótláskorúak a győri kajak-kenu maraton-világbajnokságot, hiszen az első napon három arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet gyűjtöttek. Sólyom Dóra az ifjúsági, Kiszli Vanda az U23-as kajakosok között győzött, Balla Levente pedig az U23-as kajakosok között bizonyult legyőzhetetlennek.
reb „Nah, lánykák, minden rendben?” – kérdezte kedélyesen a helyi segéderőket Kadler Gusztáv, a győri klub szakosztályvezetője, a szervezőbizottság vezetője a médiasátorban péntek reggel. Miért is ne lenne? Bár az időjárás hideg és szürkés-szomorkás, a vízállás pedig alacsony, a zavaró tényezőket leszámítva minden megy, mint a karikacsapás a győri korosztályos és felnőtt kajak-kenu maraton-világbajnokságon.
A város 1999 és 2007 után harmadszor látja vendégül a hosszútáv szerelmeseit, s ha a körítésre vagy a kiszolgálásra nézünk, érthető a nemzetközi szövetség bizalma. Noha a parton fagyoskodott a néző, a látványra igazán nem lehetett panasz. Az átszabott pályának köszönhetően több, rövidebb kört tettek meg a versenyzők, ráadásul a kivetítőkön a nézőtérről egyébként beláthatatlan részek is szem elé kerültek.
kajak_fotoEgy évvel ezelőtt, a távoli Oklahomában tarolt az utánpótlás, hiszen a lehetséges kilenc aranyéremből hetet a magyarok szereztek meg. Hasonló produkció reményében szálltak vízre a fiatalok.
A leány ifjúsági egyesben több mint húsz versenyző veselkedett neki az emberpróbáló 18,3 kilométernek. Hiába a hosszú táv, az első pillanattól világos volt, hogy a győzelem Pető Réka Dominika és Sólyom Dóra között dőlhet el, bármennyire is kapaszkodott a dán Cathrine Rask. A Lucz Noémivel tavaly maratonon, az idén pedig Racskó Fruzsinával a síkvízen is vb-aranyérmes Sólyom Dóra végül alig egy másodperccel utasította maga mögé hazai riválisát, és győzelemmel koronázta meg az esztendőt.
„Tavaly már volt részem abban, hogy hazai pályán versenyezzek, és most is sokat segített, hogy magyar közönség előtt lapátoltam – értékelt Sólyom. – Nagyon kemény verseny volt. A két műfaj között nem nehéz a váltás, de kellett a motiváció, hogy szeptemberig bírjam a hajtást."
Sólyom sem volt boldogtalan, de az ezüstérmes Pető Rékát alig lehetett kihámozni a szurkolói köréből: a Révai Miklós Gimnázium tanulóját az egész osztálya megnézte, nem csoda, hogy szinte sírva borult mindegyik társa nyakába.
kiszli_vanda_mkksz
„Tavaly határoztam el, hogy inkább a maratonon akarok versenyezni, azért is jöttem Győrbe, hogy Csay Renátával készülhessek – mondja Pető. – Rengeteget számított, hogy vele edzettem. Az egy-három helyezést tűztem ki célként, és hihetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült a dobogóra állnom. Sosem indultam még vébén, ráadásul egyből itthon, és Győrben. El sem tudom mondani, mit érzek…”
A síkvízi finálék létszámát, kilenc kenust vonultatott fel a sportág történetében először megrendezett leány kenus verseny. Az ukrán Ljudmila Babak majdnem másfél percet vert a magyarokra, de a nagyot küzdő – útközben még az egyik zokniját is elvesztő – Bónyai Regina második, Bragato Giada harmadik lett.
„Borzalmasan elfáradtan – pihegte Bónyai néhány perccel a célba érkezés után. – A második körben már nagyon fájt az egész, de akkor kellett robbantanom, így túllendültem a holtponton." Mint mondja, a hideg rázta, de őt kivételesen nem az időjárás, hanem a hazai közönség szurkolása miatt. Noha az Olaszországban született, és hároméves koráig ott is élő Bragato a nyári Európa-bajnoki sikere után a dobogó harmadik fokára állhatott fel, cseppet sem látszott elkeseredettnek. Csak nagyon fáradtnak...
„Elrontottam az egyik fordulót, ott előzött meg Regina. De nincs bennem hiányérzet, mert azt szerettem volna, hogy kiadjam magamból a maximumot. Tudtam, akkor boldog leszek, akármelyik helyre elég. Sokat ér a bronzérem, de nincs időm a pihenésre, hiszen hamarosan síkvízi Európa-bajnokságra, majd az Olimpiai Reménységek Versenyére indulok.”
Noha már a felnőttmezőny történéseihez tartozik, nem elhanyagolható eredmény, hogy a 20 éves Lakatos Zsanett hatalmas fölénnyel győzött C1-ben, őt pedig a szeptemberi végi esküvőjére készülő Takács Kincső követte. A győztest meglehetősen kimerítette a futam, örülni sem volt ereje, így aztán az egyik fotós azzal gratulált neki, hogy tanuljon már meg kicsit örülni a célban. A győri versenyző humorához méltóan hozzátette, szívesen visszamegy mosolyogni egyet.
A pénteki második etapban (női U23 K1 és fiú ifjúsági C1) a korosztályos világ- és Európa-bajnoki címvédőként rajthoz álló Kiszli Vanda ezúttal sem hagyott kétséget a képességei felől: hamar leszakította a mezőnyt, és nagy fölénnyel nyert. A másik magyar induló, Miskó Noémi a negyedikként ért a célba.
„Kicsit teherként éltem meg, hogy mindenki más és én is várom magamtól a sikert – beszélt érzéseiről az aranyérmes – Az viszont nagyon feldobott, hogy hazai pályán versenyezhettem. Erősen akartam kezdeni, s bár nem teljesen sikerült, azért hamar mögém szorultak a többiek.” Az egyik újságíró felvetését, miszerint a 15-szörös győztes Csay Renáta utódjának tartják, Kiszli boldog mosollyal nyugtázta: „Óriási megtiszteltetés nekem, hogy így látják”.
Az ifjúsági kenusok között az esélyesnek tartott Koleszár Zoltán ezüstérmet szerzett. Laczó Dániel a célban a vízbe borult – az nézőt már a Mosoni-Dunára pillantva kirázta a hideg, hát még beleesni… –, de így is megszerezte a harmadik helyet. „Egyáltalán nem vagyok csalódott, csupán fáradt – értékelt a dobogós. – Másfél hetet készültem a vébére, kiadtam magamból mindent, így elégedett vagyok. Éreztem, hogy a portugált nem csíphetem el, de igyekeztem a nyomában maradni, és megszerezni az érmet.”
Tavaly az ifjúságiak között diadalmaskodott a vb-n, az idén pedig már az U23-as Európa-bajnokságot ért révbe Balla Levente. Bár a válogatón legyőzte őt Varga Patrik, a győri terepen ismét a legjobbnak bizonyult, s majdnem egy perccel megelőzte lengyel és magyar riválisát. A kenusok között szintén esélyesnek számított Solti László, aki végül a dobogó harmadik fokára állhatott fel, Máthé Krisztián pedig ezüstérmet szerzett.
Az utánpótláskorú versenyzők három arany-, négy ezüst- és négy bronzéremmel zárták a napot. A további programot itt találja.
