Az év egyik meglepetésembere lett a 21 éves Bogár Gábor, aki korábban nem indulhatott világversenyen, de az idei U23-as világbajnokságról egyéni bronz-, a kontinensviadalról két ezüstéremmel tért haza. A következő szezonban már olimpiai kvótáért küzdhet.
reb Nem tipikus eset, hogy adott sportág – mint utólag kiderült: jeles – szereplője 21 esztendős koráig el sem jut világversenyre. Nem az aranyérem vagy a dobogó, hanem az indulás marad el. Márpedig a Bogár Gábor a nyárig legfeljebb szemlélője lehetett a kajak-kenu viadaloknak, mert kvalifikálnia „csak” a 2009-es és a 2011-es Olimpiai Reménységek Versenyére sikerült. Az pedig azért nem világbajnokság...
bogar_gabor
„Mindig is éreztem, hogy több van bennem, mint amit kihoztam magamból – kezdi a szarvasi kajakos. – Nagyon hálás vagyok az előző edzőmnek, Bátor Györgynek, akivel hétéves korom óta készültem, ő tanított meg nekem szinte mindent. De úgy éreztem, hogy otthon nem tudok továbbfejlődni, nem volt kivel menni az edzéseken. Ezért is repestem az örömtől, amikor a Szolnoktól megkeresett Czeglédi Gábor, és életem lehetőségét kínálta.”
Októberben aztán a Tisza-parti városba költözött, és a Közgép SE versenyzője lett. Nem ment könnyen a beilleszkedés: hirtelen elkerült a szülői házból, a családtól, levelezős képzésben tanult, miközben mindent magának kellett intéznie. Egy-két hónapig vízparti faházban lakott, s az ingerszegény környezet kissé megviselte. Szép lassan aztán minden rendeződött, s olyan jól sikerült az alapozás, ahogyan még sosem. Már az idény eleji rangsorolón érezte magában az erőt, de hogy mire is számított, kategorikusan vágja rá: „ilyen sikerekre semmiképpen!”.
A klubváltás, a támogató család és kedves, illetve a remek erőnlét önbizalmat és tartást adott neki. Pedig hasonlót régen tapasztalt: az eredménytelen évek alatt többször is megfordult a fejében, inkább hagyja a fenébe a kajakozást. A friss lendület azonban egészen Montemor-o-Velhóba, a korosztályos vb-re repítette. „Olyan volt, mint bármelyik verseny, akár a hazai bajnokság.”
Az U23-as korosztály az utolsó utánpótlás-kategória, sokan azon mutatják meg oroszlánkörmüket a világnak. Akárcsak Bogár, aki bronzérmet szerzett K1 1000 méteren. Bár több társa nem vállalta – s persze a szövetség is minél több fiatalt akart menedzselni – a szeptember közepi bascovi kontinensviadalt, az immár szolnoki lapátforgató szíves örömest versenyzett.
bogar_gabor_czegledi_hadvina
„A vébé utáni második alapozást sem bántam, szükség volt rá. Az edzőm is mondta, hogy az Európa-bajnokságon bizony indulunk, és én örültem neki. Az persze nem jött jól, hogy a viadalon a tervezett két és fél óra helyett alig egyet pihenhettem a négyes és az egyes döntője között. Csak úgy tömtem magamba a banánt az eredményhirdetés előtt és után, no meg próbáltam pótolni a folyadékot. A mester biztatott, mondván, annyit edzettünk, hogy ezt fél lábon is kibírom, még ha nagyon fáj is. Hát, tényleg rettenetesen fájt az egyes, de megérte.”
K-1 és K-4 1000 méteren is ezüstérmet szerzett, és teljesen elégedetten tért haza. Többen is meglepődtek az idei jó szereplését látva, pedig már februárban eldőlt, villantania kell a nyáron. Történt ugyanis, hogy a szarvasiak ekkor tartották a múlt év záróünnepségét, s persze a korábbi versenyzőjüket is meghívták. Előző mestere, Bátor pedig úgy fogadta: azt jósolta az eseményen megjelent Schmidt Gábor főtitkárnak, hogy Bogár lesz az év meglepetésembere, úgyhogy ne okozzon neki csalódást.
Nem lesz könnyű dolga, hogy a következő szezonban átugorja a maga által magasra tett lécet. Mivel ezer méteren férfi kajak egyesben és párosban sem szerezték meg a magyarok a kvótát a milánói felnőtt-világbajnokságon, még küzdeni kell a riói indulás jogért.
„Igen, azt hiszem, vagyis... ki is mondom: meg akarom szerezni valamelyik kvótát” – zárja a gondolatait Bogár.
Aki egy év alatt szinte a semmiből tűnt fel, annak semmi sem lehetetlen.
