Egy ezüst- és öt bronzérem lett a magyar válogatott mérlege a serdülő Európa-bajnokságon. Rácz Krisztofer egyetlen döntősként az aranyat is elhozhatta volna, de ahhoz jobban meg kellett volna vernie a hazai ringben küzdő ellenfelet. Balzsay Károly így sem elégedetlen.
Nagy-Pál Tamás „Hosszú és igen fárasztó volt a tíz nap” – fújt nagyot a serdülőválogatott szövetségi kapitánya, Balzsay Károly. Természetesen nem erről marad emlékezetes a szakembernek az anapai Európa-bajnokság, csupán a cikk szerzője volt az, aki először arról érdeklődött: hogyan bírt másfél héten keresztül tizenhét 13-14 éves gyerekkel. Mert tegye fel a kezét, aki szerint az nem komoly feladat!
Serdülő-válogatott
„Ráadásul előtte három hetet Tatán is eltöltöttünk. Az utolsó néhány napban kicsit már lazábbra engedtem a gyeplőt. Nem dobtam be közéjük. Menjen, ki merre lát, de belefért a lazulás. Ezt értsék úgy, hogy a ház még éjfélkor is zengett tőlük. Felfokozott állapotban voltak, ami ilyenkor megbocsátható” – érvelt Balzsay.
De térjünk is át az Eb jóval fontosabb eseményeire, mégpedig a magyar csapat egy ezüst- és öt bronzérmére. „Lehetett volna több és fényesebb. Rácz Krisztofer például szerintem megnyerte a döntőjét, de hát tudjuk, hogy a hazai versenyzőt otthon nagyon meg kell verni a sikerért. Az oroszok egyébként is domináltak, de nemcsak a hazai pálya miatt, hanem mert eszméletlen jók voltak”.
A magyar fiúkat sem kellett azonban félteni. „Krisztofer például még csak elsőéves serdülő, korábban nem szerepelt világversenyen. Olyan bátor és klassz bunyót mutatott be a fináléban, hogy le a kalappal! Én úgy láttam az Eb-n, hogy technikában abszolút az élmezőnyben vagyunk. Fizikumban, bár továbbra is akadnak hiányosságaink, kezdünk feljönni. A motivációval nincs gond, könnyű felpörgetni a srácokat, ebben már csak kicsit kell előre lépni. Ellenben teljesen más ritmusban és intenzitással bokszolnak külföldön, megtapasztalhattuk.”
Van, amiben azonban már nem lehet ennél tovább fejlődni: a szurkolás. Az anapai csarnokban a meccseink alatt folyamatosan zengett a „magyarok, magyarok!”, aztán a negyedik nap környékén már a „Hungary, Hungary!” is bekapcsolódott – mégpedig az angolok szájából. „Elképesztő hangulatot teremtettek a fiúk. Hiába voltak komoly csapattal az oroszok vagy az írek, mindenkit leszurkoltunk. Mindenki odavolt ezért a csapategységért, így csatlakoztak hozzánk például az angolok.”
Csak a hangszálak nem örültek. „Eleinte én is beüvöltöttem a csarnokot, el is ment a hangom. Szerencsére volt olyan nap, amikor csak kevés versenyzőnk lépett ringbe, illetve a szünnap, amikor forró teával és némasággal kezeltem a hangszálaimat.”
A körülmények azonban cseppet sem zavarták, hiszen három éremért utazott a csapattal a kontinenstornára, helyette hattal tért haza, ráadásul Oroszország, Ukrajna, Anglia és Írország mögött az igen előkelő ötödik helyen végeztünk a pontversenyben. Így nemcsak elégedett lehet a bemutatkozással szövetségi edzőként, de igen bizakodó is.
Hiszen Eb-t minden évben rendeznek, Balzsay pedig már csak tapasztaltabb lesz.
