Hol a lelkiismeret?

Kontrecz Márk negyeddöntőjét félrepontozták (?) a bírók a lengyelországi  ifjúsági Európa-bajnokságon. Efelől eddig sem volt kétségünk, de most az újpesti öklöző klubedzője, Farkas József szakmai szemmel nézve részletesen is kifejtette, hogy miért.

Nagy-Pál Tamás Az ifjúsági Európa-bajnokság döntőin a magyar csapat tagjai már csak nézőként voltak érdekeltek. Ez nagyon fájó annak tudatában, hogy Kontrecz Márk a 64 kg egyik legnagyobb favoritja volt. Ráadásul úgy tűnt, le is győzte nagy ellenfelét, a négy között egyébként búcsúzó grúz Eszkerkan Madijevet a negyeddöntőben: csak a pontozóbírók látták másképp. A mérkőzést megnéztük közösen Farkas Józseffel is. Kontrecz klubedzője, az UTE szakosztályvezetője próbálta objektív szemmel elemezni a látottakat.

„Nyilván valamelyest elfogult vagyok, de megnéztem többször is a meccset, hogy összeszámoljam az ütéseket. Mindezt úgy, hogy a grúznak szándékosan megadtam olyanokat, amilyeneket szívem szerint nem tettem volna. Az első menetben Márknak öt értékelhető ütése volt, a grúznak kettő. A mi fiúnk támadott inkább, ő akarta befejezni az akciókat. Nem mondom, hogy tökéletesen bokszolt, tud jobban is, néha kapkodott, de akkor is irányított, dinamikus volt. A második felvonás szorosabb volt, de így is hét-hat ide. Az utolsó menetben rá is számoltak a grúzra. Ezután érhető módon minden mindegy alapon nekiment Márknak, mert érezte, hogy elment a menet. Így legrosszabb esetben ki lehet hozni döntetlenre az utolsó három percet. Összességében Márk még így is simán nyert.” Farkas gyorsan le is állította a felvételt – a végét nem szerette volna még egyszer megnézni. „Éppen elég volt egyszer belegondolni abba, hogy milyen lehetett neki a ringben, illetve a stábnak a sarokban, amikor a grúz kezét emelte a magasba a bíró. Én, amikor tudom, hogy jobbak voltunk, istenhez fohászkodom azért, hogy a versenyzőm munkája elismerést nyerjen. Ha tudom, hogy kikaptunk, akkor nem kérek ilyet, csodát sohasem várok. Mindig bujkál bennem a kisördög, hogy emberek döntenek, illetve a sportdiplomácia. Amikor Márkéhoz hasonló eset történik, magamba roskadok. Ezt érezhették ők is. Erre nincsenek szavak. Hogyan lehet lelkiismeretesen így lepontozni valakit? Ráadásul mindhárom bíró, mindhárom menetben rosszabbnak látta.”

A szakember régóta ismeri Márkot, hiszen juniorként is edzette a válogatottban, aztán Újpesten is a tanítványa lett. „Rögtön látszott, hogy van benne valami. Szédületes akaraterő, félelemérzet nélkül. Ha ütöttek felé, akkor ahelyett, hogy elvette volna a fejét, támadást indított. A küzdelem hevében is nyugodt maradt.” Farkas szerint ezek a tulajdonságai segítenek neki abban is, hogy a vereség ne törje meg a pályafutását. „A meccs után rögtön természetesen féltettem attól, hogy mi is játszódhat le a fejében. De amint beszéltem vele, rájöttem: nincs miért aggódni. Intelligensebb, mint az átlag, ezért tisztában van vele: ahhoz, hogy eredményes legyen, be kell állnia a sorba, és átadni az irányítást az edzőinek. Ez az, amit ebben a sportágban nem mindenki tud megtenni, mert az ökölvívó makacs, nem szereti, ha irányítják. Márk azonban ennek köszönhetően jövőre, másodéves ifjúsági versenyzőként mindent megnyerhet.” Az edző végül megjegyezte: nagy szívfájdalma, hogy a kołobrzegi Eb-n a magyar csapat tagjai nem szurkoltak kellő hangerővel egymásnak, pedig ez akár Kontrecz meccsének kimenetelére is hatással lehetett volna. „Azt kellene mindenki bokszolónak megértenie, hogy amikor Márk az Eb-n a ringbe lép, nem maga miatt üt, és nem az Újpest vagy a Madárfészek Akadémia miatt. Ilyenkor a nemzetért, az országért küzd. Ezért a többieknek kötelességük melléállniuk azzal, hogy hangosan szurkolnak neki. Sajnos, ez a felfogás nálunk egyébként a klubokban is hiányzik. Pedig a buzdítás jelentős többletet adhat a versenyzőnek, és hatással lehet a pontozóbírókra is. Így lehet megmutatni, hogy egységes a csapat, amelynek a tagjai közösen küzdenek a célért: minél szebb eredményt elérni Magyarországnak.”