Nyomatékarany

Bányai Zsombor szerint a magyar párbajtőröző juniorok valóban olyan jók, mint azt a pozsonyi Világ Kupa-versenyen szerzett négy érem mutatja. A Vasas vívójának kisebb gondot jelentett a felnőttvívásról a juniorra való áttérés.

Pusztai Viola „Na, mit szól?” – szegezte nekem a kérdést Bányai Zsombor péntek este azután, hogy megnyerte a pozsonyi junior párbajtőr Világ Kupa-versenyt. Parádés... Mi mást mondhatnék arra, hogy az elképesztő erős, csaknem háromszáz fős mezőnyben három magyar is dobogóra állhatott. És ő annak a legmagasabb fokára. Pedig nehezen indult a napja. Miután utolsóéves juniorként már aktívan készül a felnőtt pályafutására, a felnőttekkel edz, a „nagyok” Világ Kupa-versenyein indult az elmúlt időkben, nem ment könnyen a visszaváltás:

− Hogy mi a legnagyobb különbség a kettő között? A rutin. A felnőttek sokkal türelmesebbek, jobban tartják a távolságot, többet várnak, mielőtt elindítják az akciót. Juniorban mindkét fél támad, lényegesen több a pengeütközés, a szúrás. Úgy is mondhatnám: erősebben érvényesül a gyermeki csatározás. Mire ismét ráérzett a juniorvívás sajátosságaira, a csoportban összeszedett két vereséget, a főtáblán azonban már minden flottul ment. Csupán a francia Clement Dorigótól tartott, akivel a 32 közé jutásért került össze, de abban az asszóban is mindig megvolt a magabiztos két-három tus előnye. Mint ahogy a döntőben is a német kadet Európa-bajnok Rico Braun ellen: − Meglepett, hogy vele találkoztam a döntőben, de bevallom, örültem, hogy nem magyarral. Azt a mai napig nem értem, hogy 9-6-nál miért nem adták meg a tiszta találatomat. A srác támadott, sima kvart-parádriposztot csináltam végre, de a versenybírók szerint földet szúrtam. Megnéztük videón is, egylámpás tus volt. Elég fontos pont lett volna, hiszen nem mindegy, hogy néggyel vezetek, vagy az ellenfelem visszajön kettőre, és felcsillan előtte a remény, hogy fordíthat. Aztán hamar megszereztem a tizedik tust, így végül nem befolyásolta a döntés a végkimenetelt. Bár Halla Péter tanítványa legszívesebben másnap délig aludt volna, nem tehette meg, hiszen hátra volt még a csapatverseny. Miután négyük közül hárman is érdekeltek voltak az egyéni verseny végjátékában (Bakos Bálint és Esztergályos Patrik harmadik lett), így a pazar, +43-as mutatóval záró Siklósi Gergő vitte hátán a junior-világbajnoki bronzérmes, Eb-ezüstérmes magyar csapatot.

− Nagy pluszokat kellett csinálnia, miközben Patrikot és engem többször is cserélni kellett, emiatt szégyellem is magam. A döntőben különösen kijött mindenkin a fáradtság, és úgy éreztem, bár technikailag képezettebbek vagyunk az ukránoknál, azon a meccsen ők voltak a jobbak. Gyakorlásnak azonban jó volt. A férfi junior párbajtőrözők négy éremmel (egy arany, egy ezüst, két bronz) zártak a rendkívül erős mezőnyben. Felmerül a kérdés: valóban ennyire jók a magyarok? − Jól ismerem a junior-párbajtőrözők világát, hiszen már elsőéves kadetként is köztük indultam. A magyar vívók nagyon fejlettek a korosztályhoz képest. Sokat edzünk együtt, húzzuk egymást, és a fiatalabbaknak is nagy előny, hogy a hétköznapokon olyan párbajtőrözőkkel vívhatnak, akik a junior-világranglista élmezőnyébe sorolódnak. A témával bővebben az M4 sportcsatornánk vasárnaponként látható Jövünk! című utánpótlás-magazinunkban is foglalkoztunk: Apropó, junior-világranglista!... Egyéniben a junior vb-n és az Eb-n is ezüstérmet szerző Bányai az élen zárta a szezont, így meghívást kapott a nemzetközi szövetség Kínában tartott éves kongresszusára. A különböző fegyvernemek győzteseivel együtt aranyérmet vehetett át, illetve vacsorára invitálták. − Másnap városnézésre mentünk, a szervezők megmutatták a nevezetességeket. Nekem nagyon tetszett Kanton, a kínai kultúra, korábban még sosem jártam az országban. És persze jó volt együtt lenni a többiekkel. A MOL Új Európa Alapítvány támogatottja a következő hónapokban nemcsak a versenyeken, hanem az iskolapadban is kihívások elé néz. Még maga sem tudja, hogyan abszolválja élete első vizsgaidőszakát.

Pozsonyban nemcsak a férfi párbajtőrözők remekeltek, hanem a tőröző Pásztor Flóra is, aki ugyancsak a MOL Új Európa Alapítvány támogatottja. A Törekvés SE vívója a szintén erős mezőnyben ezüstérmet szerzett, amivel nagyon elégedett. Főleg azért, mert a verseny elején úgy érezte, nem megy a vívás, a főtáblán azonban már teljes nyugalommal és összeszedetten nyerte az asszóit. − A legnehezebb csörtém a francia Oceana Blum ellen volt a 32 között. Fej fej mellett haladtunk, aztán elhúzott 12-7-re, és onnan fordítottam meg 15-12-re. A döntőben a román Maria Boldor vívása nem feküdt, de remélem, hamarosan visszavághatok neki – mondta Beliczay Sándor tanítványa.