Lili a bodzásban

Találós kérdés. Fizikailag és lelkileg is megerősíti Tóth Lili Annát, ráadásul a felkészülést is változatossá teszi – mi az? Nos, a pálya helyett ezúttal terepen indult, s lett 28. ifjúságiként a juniorok között a mezeifutó Európa-bajnokságon.

reb Aki egyszer látta már futni (vagy hallotta beszélni) Tóth Lili Annát, biztosan megjegyzi magának a kedves, csupaszív lányt. A Dombóvári Vasutas Atlétikai Egyesület atlétája jellemzően azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy téthelyzetben nagyot javít egyéni legjobbján: úgy nyert Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált 2013-ban, vagy tavaly bronzérmet a nandzsingi ifjúsági olimpián 2000 m akadályfutásban.

Ahogyan az elmúlt években rendre, most ősszel is inkább a terepen találkozhattunk vele, hiszen a mezeifutó-diákolimpiák és országos bajnokságok mellett ezúttal a felnőtt-ligaversenyeken is elindult. Veretlen idehaza, az utóbbi alkalmakból háromból háromszor nyert, bár – mint szerényen hozzáteszi – ez inkább tudható be annak, hogy nem túl erős a hazai mezőny. Bár a szövetség nem mindig indít versenyzőt a szakág világversenyein, Fazekas Gáspár és tanítványa úgy látta, nagyon hasznos lenne rajthoz állni a franciaországi Hyéres-ben rendezett kontinensviadalon. Tóth ifjúságiként a juniorok között indult, és a 81 fős mezőnyben a 28. lett 4,1 km-en. A csapat vezetője, Csoma Ferenc méltatta, mondván, taktikusan versenyzett, nem rohant az elején, ráadásul kiválóan teljesített azzal, hogy az első harmincban zárt. „Előbb is végeztem volna, ha az edzőm velem tarthat, de iskolaigazgató, így nem tudott elutazni a csapattal – mondja a Mol Új Európa Alapítvány támogatottja. – Nehezebb, technikásabb pályára készültünk, de nagyon jól éreztem magam. Több olyan ellenfelet is megelőztem, akivel korábban összefutottam a pályaversenyeken, csupán egy idősebb akadályfutó zárt előttem. Itthon általában egyedül futok, éppen ezért kicsit szokatlan volt, hogy itt lökdösnek. Igyekeztem nem lemaradni, mert nagyon besűrűsödhet a mezőny, nem könnyű előre jönni.” A 17 éves atléta örül annak, hogy küzdött, kifutotta magát, és a mezőny első harmadában végzett.

Mindezt úgy, hogy az Eb korántsem a szezon főversenye. Ugyanakkor a mezeifutás jól felkészíti, fizikailag és lelkileg is megerősíti a pályára: fűben, sárban, domboldalon, Dombóvártól nem messze, a bodzásban fut, ahhoz képest szinte felüdülés lesz a rekortán. A rossz lépésektől, esetleges sérülésektől sem tart: két éve háromszor is kiment a bokája, de azóta nagyon ügyelnek rá, és gyógytornásszal végeznek a testrészt erősítő gyakorlatokat. A felkészülés középpontjában természetesen a nyári junior-világbajnokság és a korosztályváltással járó, a 2000 helyett a 3000 m akadály áll. Igaz, a helyszín egyelőre bizonytalan, Kazany helyett keresnek házigazdát. „Úgy vagyok a kérdéssel, hogy vagy legyen nagyon közel, hogy a szüleim is eljöhessenek megnézni, vagy messze, távol, hogy világot lássak. Szóval, én Ausztráliának is örülnék.” Addig azonban a munka dandárja még hátravan: karácsony előtt a válogatottal, a két ünnep között pedig az egyesülettel vonul néhány napos az edzőtáborba. Legutóbb júniusban beszélgettünk Tóth Lili Annával, aki sérülésből tért vissza.