Páratlan év

Ismét nagyszerű évet zárt a kajak-kenu sportág, több mint harminc érmet szereztek az utánpótlás képviselői a gyorsasági világversenyeken. Hagyományos évértékelőnkben a legnagyobb sikereket elevenítjük fel.

reb Gyakorlott statisztikusnak is kihívást jelentene összeszámolni, hány érmet gyűjtöttek össze a magunk mögött hagyott versenyévben a kajak-kenu utánpótlásának a legjobbjai. Persze, hamarosan következnek számok is, de előbb történetet hozunk fel bizonyságként: mennyire nem egyszerű a sportági sikerek krónikásainak a dolga.

A júliusi montemor-o-velhói ifjúsági és U23-as világbajnokságot követő hajnali fél négyes érkezéskor az M4!-en futó utánpótlás-magazinunk, a Jövünk! stábjának tagjaiként mi is a reptéren vártuk az álmosan, de érmekkel gazdagon hazatérő fiatalokat. Kopasz Bálintot is kerestük, aki Algyőt a hazai térképre téve győzött kajak egyesben. A sok magyar melegítős versenyző között hirtelen nem találtuk, így hát az egyik érkező segítségét kértük. A kérdésre kérdéssel válaszolt: ki a srác? Majd a csodálkozásunkra és a tényre, hogy világbajnok kajakos az illető, már komolyan felelte, hogy ő maga is az. Inkább csak jelzésként vetjük fel az esetet mutatva, mennyire nehéz számon tartani a sikereket. Egyébként, hogy statisztikakedvelő olvasóinkat se hagyjuk adatok nélkül, a vb 10 arany-, 3 ezüst- és 5 bronzérmet hozott, s a teljesítménnyel még a 2014-es szegedi világversenyen páratlannak hitt eredménysorát is sikerült felülmúlni. „Nem tudom, ki gondolta volna, hogy sikerül jobban szerepelnünk, mint egy éve – nyilatkozott akkor Hüttner Csaba utánpótlás-vezetőedző. – Az olyan kis országnak, mint a miénk, szerintem csodaszámba megy minden hasonló teljesítmény. És talán nem is tartható a sorozat." A két hónappal később esedékes bascovi korosztályos Eb-n úgy festett, sokáig. A szövetségi filozófiának megfelelően a korosztályos kontinensviadalon nem a legjobbak indultak, annak ellenére produkált 6-3-4-es mérleget a társaság, hogy a rivális országok nem második vonallal érkeztek. Különleges eseménye volt az esztendőnek a győri maratoni-világbajnokság, amelyen nem az alacsony vízállás miatt halászott ki a válogatott majdnem húsz medáliát (7-7-5). A sportsikerekhez hasonlóan fontos tény, hogy az ország ismét remekül sikerült és szervezett világversenynek adott otthont.

S a parton is fontos lépések történtek. „Akármilyen a financiális helyzet, a legfontosabb törekvésünk, hogy fejlesszük a szakosztályainkat” – nyilatkozta a 2014-es évértékelőben Schmidt Gábor, a szövetség főtitkára. A szervezet persze nem panaszkodhat, hiszen jelentős összeg jut neki a sportágfejlesztési kiemelt állami támogatásból, hogy egyéb forrásokról (például a MOB-tól származóról) szót se ejtsünk. S az arra hivatottak valóban nem a levegőben beszélnek, amikor a klubok megsegítéséről és a méltó körülmények megteremtéséről szólnak. Az év során egyre-másra olvashattuk a híreket megújult csónakházakról, frissen felszerelt konditermekről, energiahatékonnyá tette vízitelepekről. A megszépült bázisokra látogató gyerekek pedig az ország legsikeresebb sportágának a képviselőivé válthatnak, hiszen az MOB pontszámítása alapján az úszókat is megelőzve a kajak-kenu lett a legeredményesebb sportág 2015-ben. Nem véletlenül beszélt arról Baráth Etele, a szövetség elnöke, hogy talán egyetlen sportágnak sem ennyire erős az utánpótlása; rájuk és az általuk elért győzelmekre is nagyon büszkék lehetünk. Afelől pedig kétségünk se legyen, a hazai lapátforgatók egy pillanatig sem ülnek tétlenül a babérokon, szóval előkészíthetjük a (gyerek)pezsgőt a jövő évi ünneplésekre is...