Péni István a juniorok között indulva 631,9 körrel az egész mezőny legjobb eredményét érte el a százhalombattai 10 méteres légpuska Európa-bajnoki válogatón. A MOL Új Európa Alapítvány – immár riói kvótás – támogatottja gőzerővel készül az olimpiára.
Pusztai Viola „Nem ez életem legjobb eredménye, lőttem már két tizeddel jobbat is. De ha világversenyen érem el, akkor valószínűleg az első két hely valamelyikén jutok a döntőbe” – tudjuk meg Péni Istvántól, aki az elmúlt hét végén a százhalombattai Európa-bajnoki válogatón 631,9 körrel a teljes mezőny legjobbját produkálta a juniorok 10 méteres légpuska versenyszámában. Ez hét és fél körrel volt jobb, mint a felnőttek mezőnyében élen záró Sidi Péter eredménye.
„Engem is meglepett, hogy ilyen teljesítménnyel zártam a kvalifikációt, főleg azért, mert az ötven méteres edzőtáborból érkeztem a viadalra – magyarázza az UTE 18 éves sportlövője.− Edzésen már folyamatosan hozom az ehhez hasonló eredményeket, de abban nem voltam biztos, hogy ilyen hét után majd a versenyen is sikerül. ”
Edzőjével, Kissné Oroszi Edittel csak a helyszínen döntötték el, hogy végül az eredeti nevezésnek megfelelően a juniorok mezőnyében indul. Bár tavaly megszerezte a riói olimpiai kvótát, nem fordít hátat a korosztályos versenyeknek, hiszen úgy véli, jobb alkalom nem is kínálkozhatna arra, hogy tesztelje magát téthelyzetben.
Péni Istvánnak minden oka megvan a mosolygásra
„Itthon nem nyom az esélyesség terhe, nyugodtan lövök, olyan mintha edzésen lennék. A válogatón mögöttem végző versenyző például tizenegy körrel ért el kevesebbet. És lassan hasonló a helyzet a junior nemzetközi mezőnyben, de ott mégis a fejemben motoszkál, hogy elvárás az éremszerzés. A jelenlegi szabályok szerint pedig a döntőben bármi megtörténhet, a húsz lövés annyira kevés, hogy ha becsúszik egy hiba, az könnyen az érembe kerülhet.”
Nos, ez bizonyságot nyert Százhalombattán is, hiszen Péni végül csak a második helyet tudta megszerezni Vas Péter mögött. Ettől persze nem forog veszélyben a részvétele a februári, győri korosztályos 10 méteres Európa-bajnokságon, amit azért is vár kíváncsian, mert nem tudja, milyen lesz hazai közönség előtt versenyezni.
„Magyarországi nemzetközi viadalon csak a Hungarian Openen szerepeltem, de arra nem jönnek ki olyan sokan, mint az Eb-re. A tábla, a távolság és a fegyverem azonban ugyanaz, és ha azt csinálom, amit az edzéseken, akkor nincs mitől tartanom.”
Az olimpia évében a tinédzser klasszis napjai meglehetősen zsúfoltak: reggel héttől este hétig edz, közben egy-két órára bemegy az iskolába, majd utána erősíteni, gyógytornázni, vagy sportpszichológushoz indul. Az ötkarikás játékokig szeretné megszerezni első felnőtt érmét világkupaversenyen, bár a négyből csak kettőn indul, hogy be tudja fejezni az iskolát. Emellett az is fontos, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a versenyzés és az edzés között: a sportágban ugyanis többet ér, ha egy hétig edz, mert egy-egy versenyen sokkal kevesebbet lőhet.
„Úgy gondolom, előnyömre válik, hogy az olimpia előtt még az ötven méteres junior Európa-bajnokságon is indulok. Így – felnőttekkel ellentétben – Rió előtt még élesben gyakorolhatok. De természetesen a csúcsformát az olimpiára hegyezzük ki.”
Amióta megszerezte a kvótát, egyre többet szerepel a médiában, ami motiválóan hat rá. Elismerik az eredményeit, a baráti társaság, a tanári kar, a szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is segíti a felkészülését. Azokkal a negatív hírekkel, amelyek a riói létesítményekről látnak napvilágot, már csak azért sem foglalkozik, mert a lőtéren korábban már rendeztek világversenyeket, és mindig minden rendben lezajlott. Inkább a meleg, a párás időjárás lehet kedvezőtlen hatással a lövőkre, de úgy véli, ez a körülmény mindenkit egyformán érint.
A felkészülésében, ahogyan évek óta, most is segítséget nyújt számára a MOL Új Európa Alapítvány. A támogatáson nyert összeget ezúttal lövőruhára fordította, s valószínűleg azt viseli majd Rióban is. Apropó, ruha. A magyar csapat olimpiai formaruhája igencsak elnyerte a tetszését:
„Nagyon vágytam már kék öltönyre, éppen venni akartam egyet, de most már kibírom, amíg megkapjuk...”
