A 12 éves norvég hercegnő, Ingrid Alexandra gyújtotta meg Lillehammerben az olimpiai lángot, kezdetét vette a második ifjúsági téli olimpia. A résztvevők kedvéért még a NOB elnöke, Thomas Bach is fiatalosra vette a figurát a nyitóünnepségen.
Nagy-Pál Tamás 1994. február 12-én, vagyis napra pontosan 22 évvel ezelőtt Lillehammerben Haakon norvég királyi herceg meggyújtotta az olimpiai lángot, amellyel kezdetét vette a XVII. Téli Olimpia. Az akkori játékok egyik legendássá vált helyszínén, a Lysgårdsbakkene síugróarénában bő két évtizeddel később Haakon lánya, Ingrid Alexandra norvég hercegnő tette meg ugyanazt, hogy megadja a jelet a második ifjúsági téli olimpia kezdetére.
Ingrid Alexandra
A házigazdák a nyitóünnepséget részben erre a párhuzamra hegyezték ki, bemutatva azt, hogy Norvégia valójában nem más, mint télisportőrült ország. A műsor egyik hatásos, mosolycsalogató jelenete volt, amikor a játékbaba reprezentálásában megtudtuk: a norvégok bizony sílécekkel a lábukon látják meg a napvilágot.
A rendezők nemcsak ebben a jelenetben, de az egész műsorban próbálták fiatalosra venni a figurát: arra próbáltak rámutatni, hogy bár szeretnének olyan színvonalas olimpiát rendezni, mint legutóbb, ez elsősorban „gyerekjáték” – a sportolókhoz hasonlóan a műsor főszereplő is mind-mind fiatalkorúak voltak (hogy mást ne mondjunk, a „lánggyújtó” hercegnő is 12 éves).
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Thomas Bach is hangsúlyozta beszédében: a fiataloknak ezen az eseményen első sorban az a feladatuk, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak, és felhőtlenül sportoljanak. Egyértelműen a korosztályhoz próbált meg közeledni a „Használjátok az iLoveYOG hashtaget” zárómondatával, melyet a 30 év felettiek közül nem biztos, hogy mindenki értett az arénában.
De így van ez jól, ahogy azzal sem volt semmi baj, hogy az országok bevonulása sem a megszokott rendben, hanem kissé kaotikusan történt. Közben az ember ugyanis azt látta, hogy a fiatalok arcán boldogság tükröződik, ugrálnak, pacsiznak, szelfiznek – tényleg nagyon jól érzik magukat.
Az egyébként sem túl indirekt üzenet célba ért tehát.
Így volt ez a 15 fős magyar csapat esetében is. A zászlóvivők egyesével vonultak fel a színpadra, honfitársaink közül a játékokon debütáló szakág, a leány síugrás képviselője, Vörös Virág lengette meg a piros-fehér-zöld kelmét.
Az ünnepség helyszíne egyébként szintén nem volt mindennapi, hiszen síugróaréna lévén nem a klasszikus, stadionos formát képviseli, gyakorlatilag a rámpa volt a központban, amely színpadként is szolgált. No meg olykor a legendás sáncra szegeződtek a csillogó tekintetek, ahonnan ezúttal nemcsak a síugrók, hanem más szakágak képviselői is látványos elemekkel tarkítva ugrottak vagy csúsztak le.
A buli azonban a láng meggyújtásával véget ért (a fáklyát, a teljesség kedvéért, Marit Bjørgen sífutó olimpiai bajnok nyújtott át a hercegnőnek), és bár Bach elnök arra kérte a fiatalokat, hogy elsősorban fesztiválként tekintsenek az elkövetkező tíz napra, mérget vehetünk rá, hogy szombattól kezdve mindegyik résztvevőnek csak egyetlen dolog járja át az agytekervényeit: hogy élete eddigi legjobbját nyújtva legyőzze legnagyobb riválisait.
A magyar csapatból ez leghamarabb Archam Chiarát (szuper-óriásműlesiklás), Vértes Nátánt (jégkorong) és Gyallai Máté Jánost (sífutás) érinti, hiszen ők hárman már az első versenynapon színre lépnek.
Eseménydús tíz nap vár a téli sportok szerelmeseire, a magyar programot ITT találja.
