Ádó-dobogó

A 18. születésnapját márciusban ünneplő rövid pályás gyorskorcsolyázó, Liu Shaoang szerezte meg a magyar küldöttség első érmét – bronzot, 1000 méteren – a lillehammeri ifjúsági téli olimpián. Ennek apropóján élmények, benyomások formájában mutatjuk be az MTK Budapest sikeres fiatalját, becenevén Ádót.

reb A kisöcs – gondolhattunk néhány évig Liu Shaoangra, hiszen a bátyja mellett nem volt könnyű dolga kivívni a figyelmet. Liu Shaolin Sándor junior-világbajnok lett, a felnőttek között még bőven utánpótláskorú versenyzőként szerepelt, ért és ér el egyre jelentősebb érmeket. S közben, amolyan surranópályán, a két évvel fiatalabb Shaoang is kihagyhatatlan tagja lett a felnőttváltónak, az idei szezon pedig minden bizonnyal eddig pályfutása csúcsa.

„Shaolin művész, Shaoang csodagyerek” – nyilakozta egyszer a tanítványokról az edző, Bánhidi Ákos. Egyik is, másik is rendre bizonyítja, hogy a mester nem tévedett. A 17 éves, kínai apától és magyar anyától született Shaoang hét-nyolc éves lehetett, amikor a bátyjával először korcsolyát húzott a Gyakorló Jégcsarnokban. Persze, akkor még ő maga sem gondolta, hogy bő tíz év múlva addig jut, ameddig: ifjúsági olimpiai bronzéremig. Különösen, ha arra gondolunk, hogy mennyire gyerekcipőben járt a sportág: a komolyabb háttérrel rendelkező országok lehetőségei, szakemberbázisa, egy-egy viadalra utazó eszközparkja (elég csak a különböző regenerációs kiegészítőkre gondolni) még ma is álom, s hatványozottan így volt ez az elmúlt években. Csakhogy miként a hazai rövid pályás gyorskorcsolya, úgy Liuék is – ha úgy tetszik, kéz a kézben – a világelitbe értek. A testvérpárnak egyébként az adta meg a lökést, hogy zsenge korukban egy évet Kínában töltöttek, és persze edzettek, edzettek, edzettek. Nagyjából egy évvel ezelőtt beszélgettünk velük, és Shaoang, a becenevén Ádó, úgy felelt a kérdésre, mi szükséges ahhoz, hogy a világ legjobbjai között szerepeljenek: akaraterő és szív. Hogy Shaoang egyiknek sincs híján, azt az elmúlt hetekben sorra bizonyítja. Néhány hónapja, a sanghaji Világ Kupa-versenyen aranyérmet szerzett a váltóval, majd már a 2016-ban rendezett szocsi felnőtt Európa-bajnokságon ismét a váltóval állhatott dobogóra, annak is a második fokára.

A két évvel ezelőtt a téli olimpia helyszínéül szolgáló városból rögvest Szófiába utazott: immár Liu Shaolin nélkül állt fel a csapat a junior-világbajnokságon, és Shaoang vezérré lépett elő. Bár többen többet vártak tőle, az 500 méteren begyűjtött junior-világbajnoki ezüstérem – világcsúccsal fűszerezve – jelezte, Lillehammerben is vérmes reményei, reményeink lehetnek. A szakemberek egyöntetűen úgy nyilatkoztak, ha valakinek, hát az MTK versenyzőjének esélye van a medáliára, ő maga pedig a győzelemért utazott a norvég kisvárosba. A barlangban kialakított impozáns pályán aztán bronzérmet szerzett a neki kevésbé kedves, 1000 méteres távon (erről tudósításunkban írunk bővebben). Ő persze a szokott készségességgel, pergő nyelvvel nyilatkozott a Magyar Olimpai Bizottság helyszínen tartózkodó marketing és kommunikációs igazgatójának, Siklós Eriknek. „Kezdjük ott, hogy sikerülhetett volna jobban is a verseny. A vége felé már voltak gondok a jéggel, és a lépés sem úgy jött ki, mint terveztem. Sajnos, arra nem volt mód, hogy a másik magyarral, Sziklási Andrással együtt taktikázzunk, de persze így is nagyon örülök a bronzéremnek.” Hozzátette, száz százalékot lendít az önbizalmán a dobogós hely, így ha hozzátesszük a sokszor bizonyított akaraterőt és szívet, kedden, 500 méteren még fényesebb is lehet az érem. A célját, az olimpiai részvételt pedig már félig meg is valósította, s nem kell a delphoi jósda „alkalmazottjának” lenni, hogy tudjuk, két év múlva vélhetően a „nagyok” között, Pjongcsangban is megmutathatja magát.

„Ezek az eredmények jó alapot és önbizalmat adhatnak az ötszázra. Elégedett vagyok, előzetesen aláírtam volna, hogy a bronzérem mellett egy negyedik és egy ötödik helyünk is lesz”– idézte Bánhidi Ákos edzőt a mob.hu, aki mondataival Jászapáti Petra és Sziklási András remek teljesítményére is utalt.