Kinőnék a gyerekcipőt

Az olimpiai ezüstérmes úszó, az öt hónapja kinevezett sportért felelős államtitkár többségében elégedett azzal, amit a korosztályos sportban lát, ám az edzőképzés megújítását és az utánpótlással foglalkozó trénerek megbecsülését halaszthatatlan feladatnak tartja. Az Utanpotlassport.hu-nak, egyúttal a Nemzeti Sport honlapunk által szerkesztett Junior-mellékletének nyilatkozó dr. Szabó Tünde szerint ma minden fiatal számára valós lehetőség kínálkozik a sportágválasztásra. Miközben jön a tao II.

Bruckner Gábor – Bár folyamatos vitatéma, hogy indokolt-e a prioritás, mindenesetre tény: a sport ma stratégiai ágazat mifelénk. A sok súlyponti elem között hol találjuk az utánpótlás ügyét? – Teljesen egyértelmű: a legfontosabbak között. Egykori sportolóként, sportági vezetőként, s nem utolsósorban aktív szülőként különlegesen jóleső érzés látni, hogy mennyire sokszínű a gyerekek sportjának palettája. A létesítményfejlesztések és -felújítások, korszerűsítések nyomán, az egyes sportágak soha nem látott támogatási rendszerének köszönhetően fokozatosan bővül a sportolási lehetőségek köre és a szolgáltatások színvonala. Rengeteget javultak a körülmények mind az élsport, mind a szabadidősport területén, s most már összehasonlíthatatlanul vonzóbb az a – régebben megannyi jogos kritikával illetett – környezet is, amelyben a fiatalok a mindennapjaikat töltik az edzőtermekben, csarnokokban, pályákon. – Az öt látványsportot érintő taotörvény, valamint a tizenhat kiemelt sportág állami támogatása egészen kivételes helyzetet teremtett a korosztályos sportban. Mindennel elégedett? – Ezt azért túlzás lenne állítani, hiszen mindig akad javítani és jobbítani való, de ha az egész struktúrát nézem, azt kell, hogy mondjam: az ágazat él a lehetőséggel, szervezett keretek között zajlik az egyes sportágakban a fejlesztés az infrastruktúrát és a szakmaiságot nézve is. A két támogatási rendszer a legeredményesebb sportágakat lefedi, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az úgynevezett felzárkóztatási körbe tartozó válfajok is mind kedvezőbb helyzetbe kerülnek. Ebbe a halmazba tartoznak az olimpia műsorán található, de idehaza kevésbé, vagy csak az utóbbi időben sikeres és népszerűvé váló sportok, mint a sí és társai. Továbbá ide soroljuk a játékokon egyelőre nem szereplő, ám helyezések sokaságát szállító sportágakat is, amilyen, mondjuk, a karate. A célunk az, hogy ne csak sportági eredményesség alapján fejlesszünk, hanem a fiatalok körében kedvelt sportágak, mozgásformák irányába is nyissunk. Ebben a szerkezetben tizenévesek tízezreinek sportolási lehetőségei javultak a taotörvény 2011-es megszületése, illetve a kiemelt sportági támogatás 2013-as kezdete óta. – Ráadásul nemrégiben bejelentette: hamarosan jön a tao II… – Egészen pontosan 2017. július elsejével, hiszen az első változat a jövő év közepéig működhet. – Ugyanakkor olyan hangokat is hallani, hogy összeomlik a rendszer, ha bármilyen okból megszűnnek, vagy csak csökkennek az állami források. – Aggodalomra semmi ok. A forrásokat a folyamatosan változó igényekhez kell igazítani úgy, hogy az eddigi kormányzati támogatásból megvalósuló fejlesztések egy bizonyos köre fokozatosan önállóan is működőképessé váljon. Ugyanakkor a tervezett forrásátrendezéseknek köszönhetően a támogatással létrehozott értékek megmaradnak, így a félelmek nem megalapozottak. Meggyőződésem, hogy az új verzió is mindenben megfelel majd a hazai és az uniós előírásoknak, így semmi akadálya nem lesz a bevezetésének. A kiemelt sportági támogatások pedig 2020-ig garantáltak. – Miben lesz más a tao II, mint a jelenlegi változata? – A változtatási javaslat az előbb már említett folyamatos fejlődési irányokat igyekszik követni. A pozitív elemek mindegyikét megőrizzük, miközben a rendszer hiányosságait pótoljuk.  Az utánpótlás-nevelés fejlesztését, a teremtett értékek megőrzését és az új lehetőségeket ezen a kiemelt területen az új támogatási rendszer is tartalmazza a tervek szerint. Az alapokat, az utánpótlás-neveléssel foglalkozó képzést szeretnénk megerősíteni, mert ha a bázis erős, akkor az egész rendszer az. – Ha már a képzést szóba hozta: a fiatalokkal dolgozó edzők zömének tudásszintje, alkalmassága finoman szólva hagy némi kívánnivalót maga után. A szakemberek szerint egyebek mellett azért, mert a rendszerváltás után tönkreverték az edzőképzés kiválóan működő rendszerét. Ismerik már a gyógymódot? – Olyannyira, hogy a Testnevelési Egyetem vezetésével szinte napi kapcsolatban állunk, és szeptembertől már újjá is élednek a különféle edzői kurzusok. De nem pusztán az iskolapad hiánya miatt adódtak gondok az elmúlt időszakban, hanem azért is, mert a hátországban dolgozók nem kaptak megfelelő anyagi megbecsülést. Amikor létrejött a felnőttek élsportjának eredményességét követő kiemelt edzői program, abban az utánpótlástrénerek – a dolog természetéből fakadóan – szintén nem kaptak helyet. Nem csoda, ha az elmúlt évtizedekben a krém számára nem az utánpótlás-nevelés volt a legfontosabb terület. Ezen a helyzeten eltökélt szándékunk változtatni. Már dolgozunk a korosztályos sportban dolgozó edzőkre kiemelten fókuszáló életútprogramon, sőt a tervek szerint ez a jövő év elejétől működik is, s abban legalább ezer, a műhelyekben dolgozó utánpótlás-szakember kaphat helyet. A kiválasztáskor nem pusztán az éppen aktuális eredményességet tekintjük majd szempontnak, hanem sok egyéb, nem kevésbé fontos mutatót is. – Van még jó híre az edzőknek? – Az utánpótlástrénerek régi bánata, hogy a nevelőegyesületek rendre kiszolgáltatott helyzetben vannak a nagy, pénzes klubokkal szemben, s mi most ezen az áldatlan állapoton ugyancsak változtatni akarunk. Az utánpótlás-nevelésben folyamatosan sikeres, elhivatott műhelyek védelmét a jövőbeni legfontosabb feladataink egyikének tekintjük. – Javulnak a körülmények, több a pénz, az edzőket végre elismerik. Több az ajándék a képzeletbeli fa alatt, mint karácsonykor. Mikor lesz mindennek eredménye? – A nagy tömegeket érintő hatása már most is látszik, hiszen a családok számára szinte hétről hétre, hónapról hónapra több lehetőség adódik, hogy sporttal töltsék a szabadidejüket. Ami az élsportot illeti, az utánpótlás-korosztályban végzett munka nem egy-két év alatt térül meg, de a pozitív hatásai már a 2020-as tokiói olimpián látszódnak majd, hiszen ennek a korosztálynak a tagjai akkorra kerülnek a felnőtt sportolók közé. A következő, 2024-es játékokon pedig egyértelműen tapasztaljuk majd a kedvező változást. – Az oktatásban, az egészségügyben, a közlekedésben tapasztalható anomáliák miatt mind erősebbek a sportellenes hangok. Például, hogy nem stadionokat, hanem inkább kórházakat kellene építeni. A sportállamtitkár hogyan reagál ilyenkor? – Annyit mondok csak, hogy az inkább helyett az és-t használjuk. Az egészségügy, az oktatás és a sport szoros egymásra hatása kétségbevonhatatlan, s ha ezt elfogadjuk kiindulópontként, akkor világos: sportlétesítményekre éppen úgy szükség van, mint kórházakra és magas színvonalú oktatásra. Egészséges, képzett, kiegyensúlyozott lelkületű társadalom nem létezhet bármelyik hiányában.