Tiszta Hawaii!

Az egyik hajógyártó meghívásával élve hat hetet töltött Hawaii-on az ifjúsági világbajnok kajakos, Kopasz Bálint. Az algyői versenyző az idén már az U23-asok között kamatoztatná a földi paradicsomban szerzett tapasztalatokat, sőt megpróbálja kiharcolni az olimpiai indulás jogát. „Mert miért ne?”

reb Pusztán a helyszínt hallva sokan cseréltek volna a 18 éves Kopasz Bálinttal. Az Algyői Sportkör tavaly K–1 1000 méteren ifjúsági világbajnok versenyzője február közepétől március végéig ugyanis összesen hat hetet tölthetett el Hawaii-on.

„Éppen a vébén, Montemor-o-Velhóban ismerkedtem meg Szádovszky Zsolttal, aki az EPIC képviselője. Azóta támogat a gyártó, ráadásul meghívott Honolulura” – idézi fel az utazás mikéntjét a 2015 legjobb utánpótláskorú sportolójának választott kajakos. Az egykor például Storcz Botonddal a négyes hajóban éppen hazai környezetben, az 1998-as szegedi vb-n ezüstérmes szakember sokra hivatott fiatalt szemelt ki, aki edző-édesanyjával, Kopaszné Demeter Irénnel szíves-örömest élt a páratlan lehetőséggel. Ugyan a szövetség a válogatott tagjainak a földgolyó számos pontján biztosít edzőtáborozási lehetőséget, azért hat hét hawaii felkészülést még az egyébként bőséges forrásból gazdálkodó szervezetnek sem feltétlenül lett volna kerete finanszírozni. „Anyával ismét jól dolgoztunk együtt” – feleli kérdésünkre a versenyző, hogy milyen volt a csodálatos szigeten elvégzett munka. A harmonikus kapcsolatukat ismerve az ellenkező kijelentés lett volna meglepő. Az öbölben, az ár-apály miatt olykor csupán egy méter mély vízben Kopasz napi kétszer evezett, s parton pedig felváltva futott vagy kondizott. Jól sikerült a kilométergyűjtés, hiszen a nagyjából hatszáz kilométert evezett. Két hét ottlétet követően Demeter Irén úgy fogalmazott, „jelzőket sem találok arra a gyönyörűségre, amit itt látunk és érzünk”. Visszafogott természetéből fakadóan fia vitte túlzásba az élménybeszámolót, de a beszédén érződött, különlegesen jól érezte magát Hawaii-n. „Szombat délutánonként és vasárnaponként volt alkalmunk kirándulni, s tényleg gyönyörű a sziget. A legnagyobb élményt talán az jelentette, amikor Zsolttal tengeri kajakon kieveztünk az óceánra, s ott már igazi nagy hullámokat is elkaptunk. A szállásunk remek volt, anya főzött, de megismerkedtünk helyi finomságokkal is. Minden gyümölcs sokkal édesebb, mint itthon, a kókusz és az ananász is nagyon ízlett. Kóstoltam valódi amerikai fánkot, és ellátogattunk makadámdiófarmra. Összességében a környezet sok pluszt adott a munkához.” Hazatérve az osztálytársai is élménybeszámolóra fogták, s bár ők is szívesen elutaztak volna a világ másik felére, az irigység helyett legfeljebb sóvárgás csillogott a szemükben, hiszen a pompás környezetben azért hatszáz kilométert lapátolni is kellett. Bálint a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tanulója, így a festői környezetben sem hanyagolhatta a tanulást: bár az első két hétben akklimatizálódott, azt követően rendre elővette az iskolai anyagokat is. Májusban érettségizik, ráadásul válogatókra készül. Szeretne indulni az U23-as vb-n, illetve megkísérli kiharcolni az olimpiai indulás jogát. „Miért ne? Hasonló időket mentem tavaly, mint a legjobbak. Mindenki keményen készül, így tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de megpróbálom megszerezni a riói szereplés lehetőségét.” A 19. életévét júniusban betöltő versenyző nem mindennapi feladatra vállalkozik, ám hát ő sem átlagos képességekkel bír. Szóval, miért ne sikerülhetne?

Az 1956-os olimpián Urányi Jánossal aranyérmes kajakpáros tagja, a később edzőként is maradandót alkotó Fábián László egyszer úgy nyilatkozott, hogy egyetlen tanítványa elveszítését sajnálja mindmáig: Szádovszki Zsolt ugyanis óriási tehetség volt, azonban egyéves kényszerszünetet követően félbetört a karrierje.