Kiszli a köbön

Elégedetten zár sikeres szezont a 22 éves Kiszli Vanda, aki sorozatban harmadszor lett U23-as világbajnok maratoni kajakban. Ha az edzője még nem is, ő már elengedte a síkvízi, s így az olimpiai szereplés lehetőségét. A hosszú távon nem a pénz, hanem a szakág szeretete hajtja.

reb Szinte tökéletesen alakult az év Kiszli Vandának: az Atomerőmű kajakosa előbb a maratoni Európa-, majd a világbajnokságon szerzett aranyérmet az U23-asok között (a vb-n speciel harmadszor egymás után), ráadásul mindannyiszor második lett a felnőttek mezőnyében Csay Renáta mögött. Azt viszont talán ő sem bánta volna, ha a kontinensviadal előtt nem kell egy hetet kihagynia vesekőprobléma miatt.

„Végülis két nap alatt kijött a vesekő, de eléggé szenvedtem, amikor először jelentkezett a fájdalom, haza is kellett jönnöm a győri edzőtáborból – idézi fel az esetet a 23. születésnapját decemberben ünneplő kajakos. – Nem hiányzott az egy hét kihagyás és a visszafogottabb edzés, de összességében a versenyzésemen nem hagyott nyomot az eset. A vb előtt már zavartalanul zajlott a felkészülése, s címvédés reményével vágott a viadalnak. Sima győzelmet aratott, hiszen a második, Mihalik Sára Anna is bő húsz másodperccel maradt el tőle. Bár toronymagas esélyesként érkezett, a tudat még nem kölcsönzött neki hallatlan önbizalmat, ráadásul a fránya izgulást sem „nőtte” ki. „Nem éreztem tehernek, hogy címvédő vagyok, de a többiek is jó versenyzők, mindig van kire odafigyelni. Jobban sem izgultam, mint általában, mert olyan alkat vagyok, aki mindig ideges a verseny előtt. Ilyenkor már csak az edzőmmel beszélgetek, s a körülöttem lévők is tudják, hogy nem érdemes hozzám szólni, mert nem kedvesen válaszolok. Senkit sem akarok megbántani, és tudom, hogy jó tanácsokkal jönnének, mégis, ilyenkor jobb, ha békén hagynak. Amint vízre szállok, s magam lehetek, teljesen megnyugszom.” A teljesítményén valóban nyomát sem láttuk a stressznek. Sőt, ahhoz képest, hogy az egyik nap kihajtotta magát a korosztályában, másnap kevesebb mint négy másodperccel maradt el a szám egyeduralkodójától, Csay Renátától. Hüttner Csaba utánpótlás-vezetőedző szerint akár jobban meg is szorongathatta volna a klasszist, ha nem tiszteli annyira, de Kiszli nem ért egyet a meglátással.

„Többektől hallottam már hasonló gondolatmenetet, de csak azt tudom mondani, a 49. kilométerben már nem úgy lapátol az ember, ahogyan az elsőben… Tisztelem persze Renit, de szó sincs arról, hogy emiatt nem közelítettem meg jobban. Egyszerűen a két szám végén annyi volt bennem, mindent kiadtam.” Mivel elköszönt az korosztályos versenyektől, jövőre már csak a felnőttfutamokra kell koncentrálni, így ő is várja, mire lesz képes: szeretne minél közelebb férkőzni Csay Renátához. Az erejét pedig nem osztja meg a síkvíz és a maratoni táv között: ugyan trénere, Meczker András szerette volna, ha az idén eljut az olimpiai szakág világversenyeire is, nem sikerült. Kiszli viszont annak ellenére sem sajnálja, hogy korábban ötkarikás álmokat is dédelgetett. „Fiatal vagyok, de már nem annyira, hogy mindkét műfajt űzzem. Nem is bánom, hogy nem sikerült kvalifikálni az idei gyorsasági versenyekre, az nem az én világom, s szerintem lassan az edzőm is elfogadja. Szeretem a maratonit, van idő gondolkozni, taktikázni, nincs két ugyanolyan pálya. Nem tartom kevesebbnek magamat, mert várhatóan nem szerepelek olimpián, hiszen ott nincs programon a szakág. Nem az ötkarikás járadékért vagy a pénzért kajakozom, hanem mert ezt szeretem csinálni.” Olyannyira, hogy bár most pihenő következik, annyira motiváltnak érzi magát, hogy akár a három hét pauza vége előtt újra elkezdené az edzéseket.