Megkoronázta az évét a 16 éves Slihoczki Ádám azzal, hogy öt arany- és egy ezüstérmet szerzett a Szegeden rendezett Olimpiai Reménységek Versenyén. A Dunaferr kenusa nem várt magától hasonló sikereket, merthogy Szőke Attilával párban mindent vitt a korosztályában.
reb „Szinte nem is éreztem a nemzetközi hangulatot, annyi ismerőssel, annyi magyarral találkoztam a Maty-éren” – idézi fel a nemrég rendezett Olimpiai Reménységek Versenyét a Slihoczki Ádám, aki teljes mezőny legeredményesebbje lett azzal, hogy összesen öt arany- és egy ezüstérmet nyert a szezonzáró viadalon.
A Dunaferr 16 éves kenusa elsősorban a csapathajókban alkotott maradandót, hiszen Szőke Attilával párban mindhárom távon (200, 500 és 1000 m) győzött a korosztályában, továbbá a négyesekkel kétszer diadalmaskodott, illetve egyéniben még egyszer állhatott a dobogó második fokára.
Slihoczki Ádám_mkksz
„A párosban bíztunk, de ennyi elsőségre nem számítottam – mondja a tinédzser. – Teljesen más hangulatú volt, mint a külföldi események, itt nem éreztem elveszettnek magamat. Az Olimpiai Reménységek Versenye megkoronázta az egész évet, hiszen korábban nem jutottam dobogóra nemzetközi viadalon, most pedig többször is.”
Az idei legnagyobb célként egyébként az Európa-bajnoki szereplést jelölte meg, s ez is összejött a nyáron: a plovdivi kontinensviadalon az ifjúságiak között harmadikként zárt Szőke Attilával C–2 500 m-en. Az ORV amolyan ráadás volt, hab a tortán.
Jövőre a maratont is felvenné a repertoárra, mert Dél-Afrikában rendezik meg a világbajnokságot: mivel sosem utazott még repülőn, nagy vágya, hogy eljusson oda.
Ha megmarad az úszásnál – amelyet az általános iskola első osztályában űzött –, különböző edzőtáborok révén már biztosan utazott volna a levegőben, azonban a medence nem az ő világa volt, így az egyik toborzó szórólapját látva ellátogatott a dunaújvárosi vízitelepre.
„Akkoriban nem tudtam még, mi a különbség a kajak és a kenu között, de a televízióból az maradt meg, hogy pörögnek a lapátok. Ha jól rémlik, pont nem volt a klubban minikajak, így indiánkenuba ültettek be, s ott ragadtam.”
Az első élményekre nemcsak ő, hanem edzője, Molnár Gergely is jól emlékszik.
„Ádám kicsit pocakos volt akkoriban, gondoltam is, sok időbe telik, míg ledolgozza – veszi át a szót a tréner. – Egész gyorsan sikerült neki, az edzésmunkájával pedig mindig kitűnt, mert szorgalmas fiú. Egyetlen furcsaságot tapasztaltam nála kezdetben. Mindig rendesen eljött az edzésre, de a szombat délelőttit rendre kihagyta. Kérdeztem a szülőket, hogy miért, mire ők felelték, hogy Ádámnak akkor dolga van, porszívózik, otthon segít. Végül a házi munkát más időpontra tették.”
Molnár nem jósolgat, egyelőre a következő évre tervez, hogy az erős hazai mezőnyben tanítványa kivívja a részvétel az ifjúsági világversenyekre. Bár mint általában mindenütt, náluk is elsősorban az egyes felkészítésen van a hangsúly, ám tréner szerint a Slihoczki, Szőke páros remekül hasít, s hosszú távon eredményes lehet.
