A mérkőzés vagy első felnőttbajnoki gólja előtt cseppet sem, a meccset követő sajótájékoztató miatt viszont nagyon is izgult a 16 éves Pál Tamara, aki a Győri Audi ETO keddi élvonalbeli találkozóján kétszer vette be a Budaörs kapuját.
reb Győr–Budaörs 40-20. Önmagában semmi különös sem történt kedden, amikor a Rába-partiak kiütéses győzelemmel tudták le soros bajnoki mérkőzésüket az Audi Arénában. A találkozó egyvalakinek azonban örök élmény marad. A 16 éves, azaz még serdülőkorú, a nyáron az U18-as válogatottal világbajnoki ötödik Pál Tamara meglőtte élete első felnőttgólját, sőt rögvest a másodikat is.
pal_tamara_gyor01
„Nem először szerepeltem az első csapatban, de most jött el a pillanat, hogy gólt szerezzek – mondja angyalian nyugodt hangon a már Görbicz Anita-díjjal is kitüntetett irányító. – Úgy érzem, sikerült igazodnom a többiekhez a játékba. Nem vagyok izgulós, ezért akkor sem idegeskedtem, amikor kapura törtem a labdával. Mindig biztatjuk egymást, így persze a többiek is gratuláltak a gólom után.”
A lefújást követően viszont olyan feladat várt Tamarára, amely miatt még az emlék felelevenítése közben is az izgalom morzsáit fedezhettük fel benne: a sajtótájékoztató.
„Korábban volt korosztályos csapattársam, aki az első gólját szerezte a felnőttek között, mégsem őt vitték a sajtótájékoztatóra, szóval azt hittem, rám sem kerül sor. Aztán szóltak, hogy menjek, mire én: Úristen!... Én vagyok a legfiatalabb, a többiek másként, talán jobban is láthatták a meccset, mint én. Megkaptam a kérdéseket, hogy milyen érzés volt gólt szerezni és hogyan értékelem a mérkőzést. Jobban izgultam ekkor, mint a pályán.”
Ha olyan ütemben fejlődik, ahogy az elmúlt években, kezdhet hozzászokni a szituációhoz. Nyár óta sokszor edzett a felnőttekkel: az olimpia idején sokan távol voltak a győri keretből, így fiatalok segítettek az itthon lévőknek, s aki bizonyított, arra már rendszeresen számítanak, köztük a 16 éves irányítóra.
„Az edzések nagyon kemények, a pofonok is sokkal nagyobbak, mint a korosztályban. Azért amikor Heidi Löke megrángat, vagy vaxos kézzel odacsap, az nem kellemes.. Mégsem bánom, hiszen ebből is látszik, hogy partnernek, egyenlő félnek tekintenek, nem finomkodnak, nem kivételeznek velem. Persze még gyakran hibázom, de igyekszem nagyon figyelni, hogy ne rontsam el a többiek edzésmunkáját A társak pedig segítenek, elmagyarázzák, amit kell.”
A játékos azért nem bánja, ha a sajátjaival, értsd, a két-három-négy évvel idősebb juniorokkal edz. Az évad elején még akadt gond azzal, hogy nem szokott össze teljesen a korosztályos társakkal, de most már minden figurát és taktikai elemet illetően „képben van”.
Szerdán például a juniorokkal készült, mindennap szólnak neki, melyik együttes edzésére menjen éppen. Mindenütt közös azonban: fiatalként, legfiatalabbként a labdák és egyéb eszközök cipeléséből mindig kiveszi a részét.
S immár – a felnőttek soraiban – a góllövésből is.
