Fair play, támogatás, sportirányítás

Sokszínű, tartalmas tanácskozás zajlott le hétfőn Budapesten: az Egy nap az utánpótlásért című konferencia – az Utanpotlassport.hu szervezésében, immár hatodszor, a Decathlon és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával. A három kiemelt téma a fair play, a sport támogatása, illetve a sportirányítási rendszer változása volt. Lesz mire visszautalni egy év múlva, a hetedik konferenciánkon.

Munkatársainktól Nagy érdeklődés mellett kezdődött meg hétfőn reggel honlapunk hagyományos, immár hatodik, Egy nap az utánpótlásért című konferenciája a Hunguest Hotel Milleniumban. Bruckner Gábor, az Utanpotlassport.hu főszerkesztője köszöntötte a vendégeket, majd Fábián László, a MOB sportigazgatója és Pósfai Gábor, a Decathlon Magyarország ügyvezető igazgatója kívánt a résztvevőknek tanulságokban gazdag tanácskozást. FAIR PLAY AZ UTÁNPÓTLÁSSPORTBAN A konferencia első, nagy témájának gondolatébresztőjét dr. Kamuti Jenő, a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke tartotta. A dolog természetesen összetett, hiszen a sportszerűség gyakran szemben áll az egyéni érdekkel. Dr. Budavári Ágota, a Sportkórház pszichológusa ki is fejtette, milyen konfliktusforrások nehezítik a tiszta játék szellemének megvalósulását. Nekünk még az is, hogy az átlag magyar nem feltétlen híve a szabálykövető magatartásnak… Mindenesetre – így a pszichológus – az utánpótlást még könnyebb a jó szakembernek a helyes út felé terelnie, felkészítve a fiatalokat a versenyzéssel együtt járó konfliktusokra. Például a bíráskodás hibáira. Egyrészt azzal, hogy a sportoló pontosan ismerje sportágának a szabályait, nehogy melléfogjon a reklamálásban, egészen odáig, hogy tanulja meg felmérni, mikor és hogyan szabad, illetve kell vitába szállni. Két olimpiai érmesünk, a kézilabdázó Kökény Beatrix (úgy is, mint két, ugyancsak a sportágban edződő gyermek mamája) és a kardvívó Szilágyi Áron újabb szempontokkal gazdagította a témát. A legfontosabb a fiatalok felé sugárzott személyes példa edzőtől, hasonló korú, hangadó társtól, illetve idősebb sportolótól. Kercsó Árpád jégkorong-mesteredző azt állítja (teljes joggal), hogy az utánpótlás-nevelésben a nevelés a legfontosabb, és ebbe bőven belefér az a –meglepően hangzó – gondolat, hogy vereség nélkül nincs fejlődés. Az az igény pedig a délelőtt többi előadásából és beszélgetéséből is sugárzott, hogy állandó és helyes, tehát nem eredménycentrikus szakmai értékelés révén lehetséges csupán a fiatalokat olyan, megfelelő sportoló személyiséggé formálni, amelyik reálisan látja magát. Természetesen három szereplő mindig szóba került: szülő, gyermek, szakember, és az ő – mindenben sorsdöntő – kapcsolatuk. A fair play-szellem érvényesülését a legmarkánsabban a versenyszabályok segíthetik. Azt célozza meg a kosárlabda-szövetség is. A főtitkár, Bodnár Péter például azt emelte ki, hogy a bajnokságban a mérkőzések biztonságát a házigazdáknak úgy kell biztosítaniuk, hogy a vendégcsapat okvetlenül érezze. Aki ismeri a sportágra jellemző lelkes, lokálpatrióta közönséget, bizonyosan egyetért a törekvéssel. Doppingoljak, vagy törődjek bele, hogy a csalók legyőznek? Ez a drámai kérdés is megjelent, mindenekelőtt dr. Tiszeker Ágnesnak, a Nemzeti Doppingellenes Szervezet igazgatójának előadásában. Bár az etikai összefüggések is felszínre kerültek, az előadó – a felnőttek felelősségére apellálva – a dopping és az egészség ellentétére épített. A délelőtti előadók közös kerekasztal-beszélgetésen is részt vettek, amelybe a közönség is bekapcsolódott. Így került terítékre például a táplálkozástudomány – egyelőre háttérben lévő – szerepe. És elhangzott egy fontos bejelentés dr. Kamuti Jenőtől: a Testnevelési Egyetemen tantárgy lett a fair play. KASSZÁT CSINÁLUNK Az ebédszünetet követően a sporttámogatás kérdései kerültek terítékre. Az egyesületi mintát a Dorogi NC birkózóiról adta Lévai Zoltán. A kisváros nagy birkózása már akkor megszületett , amikor még nem létezett kiemelt sportfinanszírozás a magyar sportban. A sokkal több pénz  megerősítette a folyamatokat: több a versenyző és kiválóak az eredmények. A kiemelt támogatás nyomán derűs arccal számolt be sportágának állapotáról Sinka László, a sportlövőszövetség főtitkára és Győrfi János kézilabda-mesteredző, a szövetség elnökségének tagja. Sinka mondandójának legfontosabb üzenetei az utánpótlásról: a felhasználható pénzek 46 százalékát kapja a szövetségtől a nagyon fontos szakterület (utánpótlás-keret és szakosztályok), és nagyon sok nemzetközi versenyen van módjuk részt venni a fiataloknak, mert az a fejlődés alapja. Győrfi mester még elégedettebb, hiszen a taós pénzek pluszt jelentenek az egyéni sportágak bevételéhez képest. Az sem baj szerinte (sőt!...), hogy javulnak a létesítményfeltételek, a gondot abban látja, hogy a szakemberek tudásnövelése meg sem jelenik költségvetési tételként. Ő a legmodernebb laboratóriumi eredményekre épülő, tökéletes képzés híve. Olyasféle munkáé, mint amilyet Rátgéber László épített fel és vezet a pécsi kosárlabdában. Maga a mester nagyon érdekes előadásban engedett bepillantást műhelyének a szemléletébe, és a saját, rendhagyónak látszó, ámbár világos és logikus gondolataiba. Ugyanakkor fontos megállapítást tett a tao hátrányáról is: eltüntette a szponzorokat és elkényelmesítette a szakembereket. EZ VOLT, MI LESZ? A konferencia zárásaként a sportirányításban bekövetkezett  váltásáról kapott érdekes és fontos tényeket a hallgatóság. Tóth József, a MOB utánpótlás-osztályának vezetője az alapjában véve sikeres Héraklész-program eredményeit elemezte. Annak a tükrében is, hogy a magyar sport eredményessége 2016-ban némileg visszaesett. Az utánpótlást segítő programok természetesen folytatódnak, noha az azokat gondozó intézmény változik, amit a konferencia hallgatóinak Kozmann György helyettes államtitkár is megerősített. Januártól az utánpótlás-nevelésért felelős, helyettes államtitkárság kezdi meg a munkáját, Sárfalvi Péter vezetésével. Így tehát az egy év múlva sorra kerülő, következő konferenciánknak máris megvan az egyik fő témája. Mert persze lesz következő. Azt mintegy máris meghirdette zárszavában Bruckner Gábor, az Utanpotlassport.hu főszerkesztője.