Ismét Plovdiv bűvkörében
Milassin Mórt meglepte a hirtelen jött nagy érdeklődés a plovdivi kadet Európa-bajnokságon elért sikerei után. De a 17 éves kardozó egyáltalán ne bánná, ha ebből repetát kapna az áprilisi korosztályos világbajnokságot követően, hiszen akkor elérné a célját, az éremszerzést. A színhely ismét Plovdiv lesz.
Pusztai Viola Milassin Mór szeme előtt csak az érem lebegett a kadet és junior vívó Európa-bajnokság előtt. Hogy mi történik, ha csakugyan azzal tér haza Plovdivból, abba bele sem gondolt. Így pedig a valóság minden képzeletét felülmúlta. „Teljesen meglepett a felhajtás, amely körülvett” – mondja az egyéniben bronzot, csapatban aranyat nyert 17 éves nagykanizsai kardozó. – Nem számítottam arra, hogy a kadet Eb-n elért eredmények ennyire visszhangosak lesznek itthon. De természetesen nagyon örültem a fogadtatásnak, amikor Nagykanizsán leszálltam a buszról, mindenki ott volt, aki Plovdivban hiányzott. A hirtelen jött médiaszereplés is meglepett, de egyre jobban kezelem, és boldog vagyok, hogy mást is érdekel, amit csinálok. Kilenc éve vívok, és ez visszajelzés, hogy érdemes belefektetni a sok munkát.” Mór a legjobb barátja hatására választotta a sportágat, mint mondja, kiskorukban mindent együtt csináltak, így vele tartott a vívóterembe is. „Egyébként is szerettem a kardokat, fegyvereket, úgyhogy ott ragadtam. Meg elég hamar, már a gyermekkorosztályban jöttek az eredmények, s mivel ez volt az első, amiben sikeres voltam, szerettem csinálni.” Az útját a kezdetektől fogva Piecs Adrienn terelgeti, mester és tanítványa között remek a kapcsolat, utóbbi szerint az évek során még csak feszültebb pillanatok sem voltak kettejük között. Az NTE 1866 vívószakosztályában pedig minden feltétel adott a zavartalan felkészüléshez, ráadásul a sportág a zalai városban nagy népszerűségnek örvend. Eddigi pályafutása legnagyobb élményének természetesen az Európa-bajnokságot tartja, az elutazástól, a verseny át, az itthoni fogadtatásig. A magának kitűzött célok, illetve az a teher, hogy a kadet-világbajnokságra még nem szerezte meg az indulás jogát, nemhogy nyomták a vállát, hanem segítették. „Mindkét érem más érzelmeket vált ki belőlem. Talán az egyéniben elért bronz a kedvesebb, de az arany meg a fiúk miatt szép emlék. Csapatban egyébként nagyon szeretem a befejező ember szerepét, mert az kellő felelősséggel jár, a többiekért is küzdeni kell, lehet előnyből szépen befejezni, vagy hátrányból nagyokat fordítani, s ez most sikerült.” Mégpedig kétszer is, hiszen az elődöntőben a románok 44-42-re is vezettek, s a döntőben is az oroszok voltak közelebb a negyvenötödik találathoz. „A román srácot jól ismertem, s amikor egy tusra került a győzelemhez, akkor sem éreztem, hogy bajban lennék. Bíztam benne, hogy ez a miénk, úgy álltam fel, mintha nekünk lenne negyvennégy találatunk.” Az egyéni versenyen némileg csalóka képet mutatott az előzetes kiemelése, az ugyanis a 32 közé jutást prognosztizálta. Csakhogy Milassin a szezon kezdetén még a világranglista negyedik helyét foglalta el a részleges külsőbokaszalag-szakadása előtt, így az sem mondható, hogy az esélytelenek nyugalmával lépett pástra a bolgár városban. S bár a versenyeken szokott izgulni, most ez sem lett úrrá rajta. A páston sem jellemző rá a hiszti úgy, mint kedvencére, az olaszok olimpiai bajnok kardozójára, Aldo Montanóra, de nem is emiatt néz fel rá. „Általában higgadt vagyok, de hoztak már ki a sodromból ebben a szezonban is. Az Eb-n azonban valóban nem idegeskedtem a zsűrin, és más sem tudott kizökkenteni a nyugalmamból.” A két érem birtokában a nyugalom lett úrrá rajta az Eb után is, a nagyobb ünneplés azonban még várat magára, hiszen már gőzerővel készül az áprilisi kadet-világbajnokságra. No, meg ott az iskola is, ahová az első útja vezetett a hazaérkezés után, bement egy-két órára, felelésre azonban semmiképpen sem vállalkozott volna. De ezt a matematika-fizika osztályba járó diáktól nem is várták el a tanárok, akiktől sok támogatást kap, hogy nemcsak az iskolapadban, hanem a páston is jó eredményeket érjen el. Szabadidejében leginkább a világban történő események iránt érdeklődik, rendszeresen olvassa az internetes hírportálokat, különös figyelmet fordít a gazdasági hírekre, hiszen a banki szférában képzeli el a jövőjét. A távolit, mert az egészen közelit a szintén Plovdivban rendezendő világbajnokság jelenti, szűk két hét múlva. „A mezőnyben legfeljebb a dél-koreaiak számítanak fekete lónak, de tulajdonképpen nekem fekszenek a pattogós stílusú, kicsi vívók, középen, második szándékból rájuk lehet erőltetni az akaratunkat. A vb-n is legalább a bronzérem megszerzése a cél. És miért is ne nyerhetném meg?”