A név kötelez?

Olimpiai bajnok édesapja, valamint világ- és Európa-bajnok édesanyja nyomdokait követi a 15 éves Soma, Hammerl László és Joó Éva fia. A csapatban ifjúsági országos bajnok, egyéniben harmadik helyezett sportlövőt edzés előtt látogattuk meg klubja, az Újpest Mexikói úti termében, ahol vele és a Nemzet Sportolója papával is beszélgettünk.

Majer Dániel Hammerl Soma sorsa előre meg volt írva – gondolhatnánk –, mert ugyan mi mást is választhatna valaki, akinek édesapja és édesanyja is ugyanabban a sportágban ért el kiemelkedő sikereket. Kényszer ugyan sosem volt rajta, a gyerekkorától őt ért ingerek azért egészen biztosan befolyásolták, hogy az olimpiai bajnok apuka, illetve világ- és Európa-bajnok anyuka után belőle is sportlövő legyen.

„Soha nem erőltettünk semmit. Az egész úgy kezdődött, hogy kicsiként többször lement az anyukájával a Honvéd edzéseire, amelyeket én is többször látogattam. Vittük tehát magunkkal, és egyszer csak magától mondta, hogy szeretné kipróbálni – emlékezik a kezdetekre az édesapa. – Soma eleinte még ülve, feltámasztott légpuskával lövöldözött, de már akkor is elég jól eltalálta a céltáblát. Hol kisebb, hol nagyobb volt az érdeklődése a sportág iránt, mígnem felső tagozatos általános iskolásként elhatározta, hogy komolyabban is szeretne foglalkozni a lövészettel.” Hogy nagy hatással voltak rá szüleinek a sikerei, azt maga az érintett is megerősíti. „Már kicsiként is, amikor éppen nem óvodában voltam, folyton a lőtéren töltöttem az időmet. Igen sokat foglalkoztam a szüleim sportpályafutásával, rengeteg fényképet és YouTube-videót néztem róluk, és rendszeresen faggattam is őket. Iszonyatosan tisztelem őket, és büszke vagyok rájuk azért, amit elértek – mondja Soma, akit egyéb, a lövészetnél közismertebb sportok nem is nagyon érdekeltek. – A kézilabdázáson egyszer erősen elgondolkoztam, valamint az iskolában azért más sportágakat is kipróbáltam, de egyik sem fogott meg annyira, mint a lövészet.” Rengetegszer tapasztalhattuk: sikeres szülők csemetéi pont amiatt nem értek el kiemelkedő eredményeket, mert hatalmas nyomás nehezedett rájuk szüleik múltja miatt. Soma esetében nem ez a helyzet. „Mindig nagyon ügyeltünk arra az édesanyjával, hogy semmiféle kényszert ne érezzen abból fakadóan, hogy a szülei miatt ezt kell csinálnia, és azóta is többször megkérdeztem: gyerekem, mondd, tényleg van hozzá kedved? Örömmel, szívvel, lélekkel csinálod? Igen, apa – jött a válasz.” Soma inkább magával szemben támaszt magas követelményeket, mondván, valóban nem helyeznek rá nyomást sem a szülei, sem az edzői, mélyen belül, benne motoszkál, hogy meg kell felelnie. Decemberben átment a Honvédból az Újpestbe, a korábbi egyesületében jóval kevesebb társa akadt, a nagyobb létszám miatt pedig arra az elhatározásra jutott, hogy az új klubban jobban fejlődhet. Azt már tudjuk: szülői oldalról nincs rajta eredménykényszer, de vajon most, hogy már nem az édesanyja az edzője, továbbra is kap-e otthonról tanácsokat? „Egyáltalán nem szólok bele az edzéseibe, arra itt van Kissné Oroszi Edit, aki ragyogó edző. Én inkább a lövészet nagy igazságait próbálom egy-egy mondattal megosztani vele, és segíteni őt, ha igényli, valamint hozom-viszem az edzésekre, mivel Pilisszentkereszten lakunk, Szentendrére jár iskolába, ezért ha egyedül közlekedne, a tanulásra semmi ideje nem maradna. Különben is, én már versenyzőkoromban is hagytam a lövészetet a lőtéren, haza nem nagyon vittem” – magyarázza Hammerl László.

És hogy Soma meddig juthat el? Arról még korai beszélni, a lövészek egyébként is később érnek, az átlagosnál több időre van szükségük ahhoz, hogy kiforrott versenyzővé váljanak. Tizenöt éves kamaszként ráadásul még növésben is vannak, sok tehát a változó. Az mindenesetre már a kezdetekkor megmondható, hogy valakinek van-e érzéke a sportághoz. „Amikor valaki fölvesz egy fegyvert, abból már sok minden kitűnik. Hogyan viszonyul hozzá, hogyan tartja meg, hogyan veszi föl a testhelyzetet, hogyan reagál az edző instrukcióira... Somának ezek, szerencsére, jól mentek. Fontos továbbá önismeret, önfegyelem, akaraterő, mennyire tudja rövid és hosszú távon fenntartani a koncentrációját, és persze a gyors döntéshozó képesség is nélkülözhetetlen. Aztán majd meglátjuk” – mosolyog az édesapa. A fiú eredményei azért már most, 15 évesen is magukért beszélnek, legutóbb az ifjúsági korosztályban országos bajnokságot nyert csapatban, egyéniben pedig a harmadik helyen végzett. Magyarországon jelenleg korosztálya legjobb öt lövője között tartják számon. Mindezért persze rengeteget edz. „Hétköznapokon hétfő kivételével a lőtéren töltöm a délutánjaimat. Még van hátra pár tízméteres versenyem, mielőtt tavasz végén, nyár elején elkezdődnek az ötven méteresek. Légpuskában érzem jelenleg erősebbnek magam, azon belül is az álló és a fekvő testhelyzet az, amely elég jól megy, a térdelőben van még hova fejlődnöm. Úgy gondolom, a hazai megméretéseken már az élmezőnyben vagyok, a közelebbi céljaim között ezért a nemzetközi versenyeken való helytállás szerepel. Igyekszem egyre jobbá válni, a végső célom pedig mi más is lehetne, mint az olimpia.” A lényeg tehát, hogy Soma továbbra is nyomás nélkül versenyezzen, mert akkor még bármi lehet belőle, akár a Hammerl család következő olimpiai bajnoka is. A génjei minden bizonnyal megvannak hozzá. Egyéb korosztályos hírek SPORTLÖVÉSZETBEN a sportági aloldalunkon.