Hangulatszonda, avagy olimpiai körséta

Sokadszor is körbejártuk a győri EYOF helyszíneit, és pénteken már a szombati zárónapot is méregettük. Nem árulunk el nagy titkot: a fő téma a varázslatos hangulat, a csodálatos közönség. És persze a még hátralévő feladatok. Mondanunk sem kell, mindenki bízik az újabb sikerekben.

Lakner Gábor Pénteken jó ideig még az arra járók által degeszre etetett vadkacsák voltak a Mosoni-Duna holtágának korlátlan urai, de aztán jöttek a győri EYOF kajak-kenusai, és méltatlankodó hápogást okozva birtokba vették a vizet. A 200 méteres számok előfutamai után joggal bízhatunk a szombati éremesőben. Ebben pedig megerősítenek minket Hüttner Csaba szövetségi kapitány szavai is. De persze ő is elkalandozik, mert ez azért nemcsak verseny, hanem fesztivál is.

„Ez nagyon jó kis verseny, egyben nagyon nagy igénybevétel a fiataloknak, mert a világ- és az Európa-bajnokságon azért nincs ennyi szám – szögezi le Hüttner. – A gyerekek mennek egyest, párost, négyest, és ezek folyamatosan következnek egymás után. De ez a hangulat, amely itt van, az EYOF-falu, a közös étkezés más sportolókkal, mind-mind nagyon tetszik nekik, és szerintem nagyot dob a pályafutásukon ez az élmény. Egyébként a szereplésünk is kiváló, az összes versenyző előtt le a kalappal, mindenki kihozta magából még így is a maximumot, és remélhetőleg a kétszáz méteren is ugyanolyan remek teljesítményt nyújt, mint ötszázon.” Csapatsportágban is szurkolhatunk aranyéremért, ami ugyancsak dob az EYOF-hangulaton. A kosárlabdázó lányok hihetetlen fordítás után, a kézisek pedig rendkívül magabiztosan jutottak a döntőbe. Hogy a kosarasok a csütörtökön megtekintett cselgáncsverseny küzdelméből merítettek-e erőt, vagy az olimpiai faluban talált fekete kabalamacska hozott szerencsét nekik, nem tudjuk.

A kézilabdázók végig irányították a mérkőzést a dánok ellen, fokozatosan növelték előnyüket, és eljutottak odáig, hogy a közönség az elődöntőben is rászámolhatott az ellenfélre. Bohus Bea szövetségi edző elárulta, erre azért még ő sem számított. Vámos Petrával, a csapat irányítójával váltottuk szót. „Amit a videózás során láttunk, és amit kért tőlünk az edzőnk, azt meg tudtuk valósítani. Az első félidő kicsit döcögősebb volt, a védekezésünk akkor még nem állt össze, ennek köszönhető, hogy kisebb volt a különbség a két csapat között a szünetben, de a második félidőre összekaptuk magunkat, és el tudtunk lépni az ellenféltől. Hazai közönség előtt játszani mindig felemelő érzés, nagyon nagy löketet adott a csapatnak a szurkolás, szeretném, ha ezt meg tudnánk hálálni azzal, hogy megnyerjük az EYOF-ot.” Petra akkor még nem tudhatta, hogy azok a románok következnek a fináléban, akik a csoportkörben megtréfálták őket. Igaz, annak a mérkőzésnek már nem volt tétje, ennek pedig lesz. A csapatot biztosan fűti a visszavágás lehetősége. Amilyen vagány csajok, még tetszik is nekik a szitu.

Nem sétálhatunk el szó nélkül a magyar csapat zászlóvivőjének, a cselgáncsozó Sipőcz Richárd győzelme mellett sem. Annál is inkább, mert a legszorosabban vett hazai siker az övé. A Győri AC versenyzője. A nehézsúlyú kiválóságától a tavalyi ifjúsági Európa-bajnoki címét követően, de talán annál jóval régebb óta is EYOF-aranyérmet várt a szakma. És persze, a közönség is, amúgy nyomatékul. Ricsit nem nyomta agyon a teher, és fantasztikus versenyzéssel meg is szerezte az aranyat. Rendkívül fiatalon hatalmas sportemberi nagyságról tett tanúbizonyságot, nem mellesleg ő az első győri sportoló, aki aranyat nyert az EYOF-on. „Az Európa-bajnokságon ezüstérmes lettem, és az volt a legnagyobb célom, hogy most nyerjek. Az első meccsen az orosz ellenfél stílusa nem feküdt nekem, de meglett a győzelem. A továbbiakban már a magabiztosságot éreztem, és jöttek is a győzelmek. Sokat segített, hogy az egyik példaképem, Karakas Hedvig is szurkolt nekem. Figyeltem a lelátót, itt volt a családom, a barátok, sok ismerős, felemelő érzés ez az egész, hátborzongatóan jó. Régóta erre a győzelemre készültem, végre eljött az idő, és beteljesült az álom. Két hét múlva Chilében a világbajnoki cím a cél – mondta Sipőcz Richárd az éremátadás után az EYOF honlapjának. De a szurkolóknak is üzent: – Köszönöm Győr! Köszönöm, hogy bíztatok bennem, hogy szerettek. Büszke vagyok erre az aranyra, ami nem csak az enyém, a tiétek is. És ez így van rendjén.