Történelemóra tornacipőben

Könyörtelen a szeptember: az évnyitót és a sulikezdést a legkiválóbb utánpótláskorú sportolók sem úszhatják meg. Hiába a világbajnoki cím meg az Európa-bajnoki arany, a gyereknek elsősorban az iskolapadban a helye. Vagy mégsem? Összeállításunkban arra kerestük a választ, hogyan egyeztethető össze élsport és tanulás, mennyiben segítik (vagy éppen gátolják) az iskolák az ifjú versenyzőket a kettős terhek elviselésében.  

Gy. Szabó Csilla Alapvetően sportágfüggő, hogy valaki össze tudja-e egyeztetni a tanulást és az edzéseket. A magántanulói státus persze megoldást jelenthet, a többség azonban, legyen akármilyen jó is a sportágában, inkább a hagyományos iskolarendszert választja. S bár a hiányzások mértékét törvény szabályozza, az oktatási intézmény is sokat tehet azért, hogy a tehetséges fiatal sportoló ne büntetésként élje meg a falai között kötelezően eltöltött időt. A rossz példákról nem szívesen beszélnek az érintettek. Az öltözői zuhanyhíradó szerint azonban akadnak olyanok, akik nincsenek irigylésre méltó helyzetben a hagyományos iskolarendszerben. Korosztályának egyik legtehetségesebb utánpótlás Európa-bajnok versenyzőjét például a neves sportcsaládból származó testnevelője szégyenítette meg társai előtt azzal a kijelentésével, hogy az általa űzött sportág gyakorlatilag nem is tekinthető sportnak... A kivételes tehetség nem is bírta sokáig a rendszeres gúnyolódást, és inkább „átigazolt” sporttagozatos iskolába. Majd továbbra is sorra nyerte a nemzetközi versenyeket.

A kézenfekvő megoldást az úgynevezett testnevelés-tagozatos iskolák jelenthetnék, ám szerencsére a hagyományos középiskolák többsége szintén együttműködik a sportoló diákokkal, mi több, büszke is rájuk. A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium az ország legjobb középiskolája, nemcsak a szóbeszéd, de az évenként összeállított rangsor szerint is. Feltételezhetnénk, hogy ebben a tanulmányi eredményeiről méltán híres iskolában nincs helyük az élsportolóknak. Barati Krisztina intézményvezető-helyettes azonban ezt nem így látja: „Komplex személyiségfejlesztésre törekszünk, amelynek a testmozgás ugyanúgy része, mint a sok-sok szellemi tevékenység. Mindig vannak élsportolók az iskolánkban, hogy mást ne mondjak, nálunk tanult a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron is, ráadásul matematika-tagozaton. Természetesen büszkék vagyunk rá nagyon. Komolyan gondoljuk, hogy a magas szintű sport és a tanulás összeegyeztethető. Nagy áldozatokat követel a tanulótól, ezért mi is maximálisan segítjük azokat, akik ezt a nehéz utat választják. Ugyanakkor persze, aki a Fazekasba jön, az tisztában van azzal, mit vállal, milyenek a követelmények.” Amilyen könnyű lehetőségnek kínálkozik a magántanulói státus, legalább annyi hátulütője van ennek. Az egyik legfontosabb, hogy a kamaszoknak a tanulásban is szükségük lenne a napi rendszerességre, és korosztályuk társaságára. A budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium az 1982/83-as tanévben indította el első élsportolói osztályát. Az eltelt harmincöt év igazolta az akkori kezdeményezés életrevalóságát, az alma mater élsportolók sokaságát bocsátotta útjára. Ott tanult például Cseh László, Egerszegi Krisztina, Kovács Ági, Mincza Ildikó, Mohamed Aida is. Kárpáti-Mátyás Andrea igazgató-helyettes, az élsportolói osztályok felelőse szerint fontos, hogy az versenyző fiatalok helyét a hagyományos oktatási rendszeren belül találják meg: „Ebben az életkorban még szükség van a közösségre, a tanári példára és útmutatásra, amit a magántanuló nem kaphat meg otthon. Az élsportolói osztály a gyerekeket benn tudja tartani az iskolaközösségben, miközben a sportolói karrierjét sem akadályozza. Nálunk ez hagyomány, amelyet megörököltünk, és örömmel folytatunk. A tanári gárdánk rutinosan kezeli a napi problémákat, hiányzásokat, pótlásokat, és persze érdeklődik a sport iránt.”  Másutt a sportolóknak – furcsa módon – még a testnevelésórákkal is meggyűlik a bajuk. A mozgáskultúrában nyilvánvalóan társaik előtt járó diákoknak nemcsak részt kell venniük az olykor közvetlenül az edzéseiket megelőző foglalkozásokon, hanem olyan feladatokra is kötelezik őket, amelyek nincsenek összhangban sportáguk sajátosságaival. Megkérdeztük a kilencvenes évek elején a női kosárlabda-válogatott másodedzőjeként dolgozó Sapszon Józsefet, az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium testnevelő tanárát, ő hogyan fogadja az óráin az élsportolókat: „A követelmények ugyanolyanok, mint bárki másnak. Az órákon részt kell venniük, ha nincs felmentésük, de mindig tekintettel vagyok a fizikai állapotukra. Más típusú bemelegítést végeznek például, a versenyidőszakban pedig külön figyelek a terhelésükre. Szeretem, ha sportolók vannak az osztályomban, mert többnyire húzóemberek, kifejezetten segítik a munkámat.”  Ezzel együtt kétségtelen: a legnagyobb könnyítés, amelyet hétköznapi diákként tanuló élsportoló kaphat, az a testnevelésórák alóli felmentés. Az általunk megkérdezett tinédzserek is annak örülnek a legjobban, hiszen a felszabaduló órában behozhatják a délután vagy kora reggel edzéssel „elvesztegetett” idejük egy részét, s például akkor tanulhatnak. De vajon mi a véleményük általában az tanulás és a sport összehangolásáról? Muhari Eszter, 15 éves kadet Európa-bajnok párbajtőrvívó, a kispesti Károlyi Mihály magyar-spanyol kéttannyelvű gimnázium tanulója: „Nem vagyok magántanuló, eddig mindig össze tudtam egyeztetni a sportot és a tanulást. Ebben a tanévben előkészítő osztályba járok, hogy megfelelő szintre jussak a spanyol nyelvvel. Az iskola vezetői tudják, hogy sportolok, amit el is fogadtak, de azt várják, hogy a minimumszintet mindenből teljesítsem. Arra is megkértek, hogy a lehető legkevesebbet hiányozzak. Ezért aztán az idén valószínűleg csak a saját korosztályomban, az U17-esek között indulok a világversenyeken. Édesapám megszabta nekem a határokat, vagyis mostantól a tanulás a legfontosabb. Bármikor jöhet sérülés, fiatal vagyok még, kizárólag a sportra nem építhetem a jövőmet. A tanáraim egyébként soha nem kérték tőlem, hogy válasszak. Azt mondják, osszam be jól az időmet, és menni fog!” Gulyás Michelle, 17 éves Európa-bajnok öttusázó, a fővárosi Szent István Gimnázium tanulója: „Reggel hatkor az uszodában kezdődik a napom, fél nyolctól délután háromig suliban vagyok, onnan egyenesen edzésre megyek, és csak este nyolc felé érek haza. A tanulásnak ilyenkor állok neki, de ez eddig soha nem okozott problémát. A tanáraim és az osztálytársaim nagyon sokat segítenek, s persze a családom is. Az osztályfőnököm például el szokott jönni a versenyeimre. Az nagy segítség, hogy testnevelésből teljesen fel vagyok mentve, így a lyukas órák alatt tudok készülni a többi tárgyból. Egyébként is fáradt lennék ennyi edzés mellett még tornázni is.” Vadovics Viktor, 19 éves ifjúsági világbajnok vízilabdázó, aki az idén érettségizett a budapesti Árpád Gimnáziumban: „Csak a suli utolsó évében lettem magántanuló, mert a tavasszal elszerződtem Miskolcra, az OB I-es csapathoz. Ennek ellenére egy-kéthetente hétfőnként még ebben az időszakban is bejártam az iskolába, hogy megírjam a dolgozataimat. Nekem így könnyebb volt, nem estem ki teljesen a ritmusból, a tanárok pedig nagyon sokat segítettek. Amikor még az UVSE-ben pólóztam, de már edzéseim voltak reggelente a korosztályos válogatottal, az első néhány  óráról gyakran hiányoztam, de a többin mindig részt vettem. Testnevelésből fel voltam mentve, általában ezeken az órákon készültem fel a többi tárgyból. Hogy működőképes ez a módszer, azt talán bizonyítja: most mérnökinformatikusnak tanulok Miskolcon.”

A téma kapcsán megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért felelős államtitkárságát, ahonnan a következő közleményt juttatták el szerkesztőségünkbe. 81 arany- 84 ezüst- 63 bronzérem, korosztályos világcsúcsok sora és hihetetlen sikerek a felnőttmezőny versenyeiben. Ezek a magyar utánpótlássport eredményei, csak az elmúlt három hónapban. A hazai utánpótlás-nevelési stratégia sikerességének megkérdőjelezhetetlen eredményei ezek. A kormány számára alapvető prioritás a sporton belül az utánpótlás-nevelés, a fiatal sportolók támogatása. Ezért a kialakított rendszer 6 éves kortól egészen 23 éves korig támogatja mind anyagilag, mind szakmailag a gyermekek, fiatalok sportpályafutását, valamint segíti tanulmányaik és az aktív sportélet összehangolását. A sportiskolai program fő célkitűzése a tanulás és a sport kettős célrendszerének összehangolása már az iskolába lépéstől kezdődően. A sportiskolák minőségi sportszakmai feladataik mellett nagy hangsúlyt fektetnek a magas színvonalú oktatásra is, kiemelten támogatva azokat a gyermekeket, akik a tanulás mellett aktív, versenyzői sporttevékenységet is folytatnak. A sport és az oktatás egyaránt magas minőségét és a gyermekek motiválását szolgálja a Jó tanuló – jó sportoló program, amely iskolatípustól függetlenül, 5. évfolyamtól a felsőoktatásig ismeri el a mindkét területen példaértékűen helytálló fiatalok teljesítményét. A sport és a tanulás összehangolása azonban nemcsak a középiskolai tanulmányok befejezéséig alapvető, hiszen azt követően is segíteni kell a fiatal sportolókat jövőjük megteremtésében, életpályájuk, későbbi karrierjük kialakításában. A Magyar Sportcsillagok ösztöndíj ezért elősegíti számukra, hogy már aktív versenyzői éveik alatt felsőfokú végzettséget szerezzenek. Az ösztöndíjra évről évre 200 fő körüli a jelentkezők száma. Azon tanulók számára, akiknél az edzések gyakorisága, időbeosztása miatt szükséges, a nemzeti köznevelésről szóló, 2011. évi CXC. törvény lehetőséget ad a magántanulói status kérelmére, amelyről az intézmény vezetője dönt. A kérelmet a tanuló és a szülő nyújthatja be, amelyben felmentést kér a kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel, illetve a készségtárgyak tanulása alól, valamint engedélyt arra, hogy a tanuló tudásáról meghatározott módon és időben adjon számot. Azoknak az élsportoló diákoknak, akik ezzel a lehetőséggel nem élnek és normál iskolai rendben tanulnak, elengedhetetlen az egyeztetés, a folyamatos kommunikáció az oktatási intézményekkel a várható mulasztások mértékével (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet) a tanulmányok folytatásával kapcsolatban. Tapasztalataink szerint az oktatási intézmények támogatóak, és segítik a versenyszerűen sportoló tanulóikat. A hazai utánpótlás nevelési stratégia minden életkorban támogatja az élsportoló gyermekeket, fiatalokat abban, hogy sporteredményeik mellett a tanulásban is jól teljesítsenek, akár diplomát szerezzenek, így aktív sportpályafutásukat követően például edzők, sportdiplomaták, sportszakemberek vagy éppen ügyvédek, orvosok válhassanak belőlük. Az az átgondolt utánpótlás-nevelési struktúra, amely ma hazánkban működik, megteremti a lehetőségét annak, hogy a fiatal élsportolók a sport és a tanulás területén is sikeresek legyenek. Az eredmények pedig magukért beszélnek, akár az érmek, akár az egyetemi képzésben résztvevő sportolók számát nézve.