Pest megér egy tesztet

Nagyszerű magyar sikereket hoztak a nyári utánpótlás-világversenyek, úszásban, kajak-kenuban, kézi-, kosár- és vízilabdában, meg persze jó néhány további sportágban is. Kérdés viszont: ha a diadalokról értesülve egy fiatal kedvet kapott valamelyik sportághoz, milyen lehetőségei vannak. Ezúttal a fővárost vettük górcső alá, s arra a következtetésre jutottunk: Pesten bőséggel jelen vannak a hagyományos, nagy múltú klubok, létesítmények sora várja az sportolni vágyókat, miközben Budán kevésbé reménykeltő helyzet. Ennek okairól, a lehetséges megoldásokról kérdeztünk klubvezetőket, sportszakembereket.

Bruckner Vince Amikor azon merengenek a budapesti szülők, hol kezdjen sportolni a gyermekük, szinte azonnal a tradicionális, nagy klubok jutnak az eszükbe, az FTC, az MTK Budapest, az UTE, a Vasas, a Honvéd, a BVSC-Zugló. Az említett egyesületek részlegeinek többsége Pesten található el, leszámítva a Vasas szakosztályainak egy részét, amely az angyalföldi Fáy utca mellett Pasaréten (kosárlabda, vívás, tenisz, atlétika, sakk, labdarúgás), a Folyondár utcában (röplabda, aerobik és szintén tenisz), valamint a Komjádi uszodában (vízilabda) ugyancsak várja az érdeklődőket. Ennek ellenére a klub elnöke, Markovits László is érzékeli a felemás helyzet hatásait.

„A saját bőrünkön is tapasztaljuk, mekkora az igény a sportolásra a fővárosi családok körében. A létesítményeink közül a Pasaréti Sportcentrumra és az Óbudán található Folyondár Sportközpontra is ki lehetne tenni a MEGTELT feliratú táblát. Ez az állapot nagymértékben elsősorban a remek szakembereinknek, a jó közösségnek, valamint a folyamatosan fejlődő infrastruktúránknak köszönhető, de persze annak is, hogy Budán jóval kevesebb a klub és a létesítmény, mint a Duna másik oldalán.” A kosár- és a röplabda tehát a piros-kékek által is elérhető Budán, ugyanakkor a szintén népszerű csapatsportágra, a kézilabdára nemigen van lehetőség a főváros ezen részén. A szövetség szakmai igazgatója, Zsiga Gyula szerint ebben történelmi okok is közrejátszanak: „Ha kissé visszatekintünk a múltba, láthatjuk, hogy annak idején számos gyári, üzemi csapat foglalkozott utánpótlás-neveléssel Budán is, de ma már ez nem így van. A legfontosabb mindenekelőtt az infrastruktúra megteremtése lenne, de amíg nincs törekvés erre az adott környéken, s az iskolák, valamint a helyi önkormányzatok sem tesznek lépéseket, addig nehéz előrelépni. A budai gyerekeknek ezzel együtt sem kell feltétlenül kézilabda nélkül maradniuk, mert az agglomerációban, például Érden és Budaörsön is kiváló egyesület működik.” Ám mindent egybevetve is igaz, napjainkban illúzió azzal kalkulálni, hogy a lakóhelytől távol eső klubokba órákat utaznak a gyerekek – a tetejébe jó ideig a szülők, nagyszülők kíséretében – azért, hogy komoly szinten sportolhassanak. Akadnak, akik azt gondolják, hogy éppen ezért, úgymond, helybe kellene vinni a sportot, vagyis azokra a területekre, ahol szerényebb a kínálat. Így látja ezt a KSI SE alelnöke, Preiszler Gábor is. Azt mondja, alighanem változtatniuk kell az eddigi beiskolázási módszereiken az előrelépéshez: „Budán sok a sport szempontjából szűz terület, és gyakran eltérő a lakosság társadalmi helyzete is. Meggyőződésem, hogy ezt a réteget másképpen kell megszólítani. Éppen ezért a terveink között szereplő nagyobb volumenű terjeszkedésben elsősorban a Dunának erre a partjára szeretnénk összpontosítani.”

A lokális előnyök kiaknázásra nagyszerű példát kínál Mátyásföldön a Kertvárosi Vívó SE, amelyet a Decsi család hozott létre, s amely a kardszakágban – néhány éves múlttal a háta mögött – ma már képes felvenni a versenyt a legnagyobb klubokkal. A XVI. kerületi műhely valóságos családi sikersztori, hiszen a neves edző, István, a két fiával, a kétszeres olimpiai bajnok mestereként is tevékenykedő Andrással és a válogatott oszlopos tagjával, a ma is aktív versenyző Tamással működteti a szakosztályt. Decsiék évtizedek óta a kerületben laknak, szereplői az ottani közösségi életnek, s helyi összefogással, na meg önkormányzati támogatással tartják fenn a klubot. Kiváló modellt kínálnak arra, hogy a minőségi munka nem a „nagyok” kiváltsága csupán, amit remekül példáz a nemrégiben szerzett két utánpótlás Európa-bajnoki cím is. S éppen ez a lényeg: noha fehér foltok kétségkívül léteznek a fővárosi utánpótlás-nevelés térképén, de az üdítő kivételekből bárki erőt és lelkesedést meríthet. Mert a modell bárhova átültethető, csak elszántság meg persze némi pénz kérdése. Támogatott önszerveződések Megkerestük az EMMI Sportért Felelős Államtitkárságát is, azt tudakolva, valós problémának tartják-e, hogy Budán és Pesten eltérőek a sportolási lehetőségek. A válaszból kiderül, a sportot korábban soha nem látott mértékben támogató állam nem zárkózik el semmiféle értékteremtő kezdeményezéstől. „A főváros sportolási lehetőségekkel bőségesen ellátott, szerencsére, szinte valamennyi sportág képviselteti magát vagy szabadidő-, vagy versenysportot, de leginkább mindkettőt kínálva. Ahol igény merül fel bizonyos mozgásformára, ott elindulhat az önszerveződő folyamat, amelyhez akár a kerületi önkormányzat, akár – megkeresés esetén – a Sportért Felelős Államtitkárság támogatóan áll. A kormány ennek érdekében külön figyelmet szentel a sportnak, nagy sikerrel hirdet meg programokat, pályázatokat a szabadidősport, valamint az utánpótlás-nevelés és tehetséggondozás támogatásának érdekében. Az elmúlt évek sportcélú fejlesztéseinek eredményeként az infrastruktúra és egyre inkább az intézményi háttér is széles körben biztosítottá vált, így kellő erejű igény esetén bármely sportág meg tudja vetni a lábát akár Budán, akár Pesten vetődik fel az ötlet. Mint minden civil tömörülésre, úgy egy-egy sportág műhelyének létrejöttére is igaz: amennyiben világos célokat megfogalmazva, egységesen, kellő érdekérvényesítő erővel lép fel, akkor van létjogosultsága. Az államtitkárság örömmel fogadja minden új sportcélú egyesülés kibontakozását, hiszen ezek részint színesítik a sportpalettát, részint a már meglévő lehetőségek színvonalát is emelhetik a sportágak közötti fokozódó versenyhelyzet miatt. A Magyarországon elérhető sportágak köre egyre bővül. Elsősorban a helyi lakosság, az oktatási intézmények, az önkormányzatok, a már létező sportszervezetek, sportbizottságok, sportszövetségek azok, amelyek a területi lehetőségeket és igényeket feltérképezve kezdeményezni hivatottak új projekteket, s ezekben szükség esetén az állami sportirányítás is partner lehet. Be kell látni azonban, hogy amennyiben egy sportágra nincs kellő létszámban komoly érdeklődő egy adott körzetben, természetes, hogy nem tud minden sportág minden fővárosi kerületben gyökeret verni. Viszont ahol megvan a kellő erejű igény, ott igenis törekedni kell erre.”