Konfliktus, kezelés

Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó kommunikációs tréningeket tart utánpótlás-nevelő edzőknek. Szerinte a trénereknek elsősorban az adott közösség vezetőiként kell viselkedniük, amihez meg kell ismerniük önmagukat, a képességeiket és azokat a módszereket, amelyekkel egy klubnál a pozitív, sikerekhez vezető légkör megteremthető. A sikeres konfliktuskezelés elsajátítása ma már elkerülhetetlen. A szakember képzéseire nagy az érdeklődés a sportági szakszövetségek részéről.

Gy. Szabó Csilla Gyerek, edző, szülő. Triumvirátus, amely, ha jól működik, alapja lehet minden sportsikernek. Vagy éppen a legnagyobb akadálya, ha a felek nem értenek szót egymással. Az utánpótlás-nevelés egyik kényes kérdése éppen e hármas egymáshoz való viszonya, ezért aztán nem is beszélünk róla eleget. A hosszú időn át kommunikációs trénerként dolgozó Mizsér Attila olimpiai bajnok öttusázó ezen a helyzeten szeretne változtatni. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a szülőknek nincs helyük a pálya szélén. De mind több az olyan egyesület, amely felismerte: az eredményes munkához együttműködő anyukákra és apukákra is szükség van. És nem csak addig, amíg a tagdíjat befizetik. Mizsér Attila, ahogyan korábban sportolóként, most coach-ként is a gyors és határozott cselekvés híve. Edzőképzési tréningeket vezet, s azt az utánpótlás-nevelésben dolgozó mestereknek ajánlja. De hogyan is jutott el az 1988-ban, Szöulban csapatban szerzett olimpia aranyérmétől az asszertív kommunikáció oktatásához? „Sportkarrierem befejezését követően a bankszektorban helyezkedtem el. A kilencvenes évek közepétől egyre nagyobb lett a feszültség az ágazatban, ezért a munkám során nap mint nap konfliktusos tárgyalások kezelésére kényszerültem. Mind nagyobb lett a tapasztalatom ezek megoldásában, s mivel érzékem is volt hozzá, idővel trénerré váltam, számos képzést vezettem a témában. Három évvel ezelőtt saját céget alapítottam, s magam folytattam a tréningeket. Aztán megtalált Budapest olimpiai pályázata, s a projekt sportigazgatója lettem. S bár a kandidálástól végül elálltunk, jó néhány ötletem született, amikor a sportvezetőkkel találkoztam, beszélgettem. Egyértelmű volt, hogy a hosszú évek alatt egészen más szektorban megszerzett tudásom jól alkalmazható lenne a sportban is. Ráadásul – mint kiderült – nagy igény is van rá.”

Az olimpiai bajnok szerint a kulcsszó a kommunikáció. Az edzők folyamatosan konfliktusos helyzetekbe kerülnek mind a szülőkkel, mind magukkal a gyerekekkel, ezért meg kell tanulniuk minél hatékonyabban és tudatosabban kezelni a szituációkat. A trénerek valójában vezetők, akiknek fontos feladatuk lenne, hogy igazi közösséget építsenek az egyesületeikben, a szakosztályaikban. Ehhez azonban mindenekelőtt ismerniük kell önmagukat, a képességeiket és azokat a módszereket, amelyekkel a pozitív, sikerekhez vezető légkör megteremthető. „Azokban a klubokban, amelyekben a rideg és merev versenyszemlélet az uralkodó, a szülőknek gyakran választaniuk kell, gyerekeik vagy bajnokok lesznek, vagy más elfoglaltságot keresnek. Márpedig az nem lehet cél, hogy a fiatalok abbahagyják a sportot. Az egészséges társadalomnak arra van szüksége, hogy minél többen sportoljanak már gyerekkorban, s mindenkinek lehetősége legyen ezt azon a szinten tenni, amilyenen ő szeretné. A sportéletnek ugyanis széles és kiterjedt bázisra van szüksége, amelynek csúcsán persze ott állnak az olimpiai bajnokok, mint motivációs erők. De sohasem szabad elfelejteni a versenyző tömeg fontosságát, amely őket végső soron a dobogó tetejére segítette. Manapság rengeteg minden elvonhatja a gyerekek és a szülők figyelmét a sportról. Ezért vannak a klubok, amelyekben a szakembereknek a komfort zónájukból kilépve üzleti modellt kellene kialakítaniuk, olyan víziót, amellyel, úgymond, el tudják adni a sportágukat és hitelesen képesek annak értékeit képviselni. Ennek lehet alapja, az általam kidolgozott közösségfejlesztő kommunikációs program.” Mizsér Attila öt gyermek édesapja. Az utóbbi húsz évben nem kis időt szánt arra, hogy egyik edzésről a másikra szállítsa őket, a versenyeket és a meccseket összehangolja a család mindennapos ügyeivel és a saját hivatásával. S bár néha-néha eszébe jut, hogy is volt, amikor még ő állt kapcsolatban az edzőivel, tapasztalatai nagy részét már gyakorló szülőként szerezte. Versenyzőként egyébként sem volt sok vitája, már akkor is ösztönösen jól oldotta meg a kritikus helyzeteket. Ma pedig tudatosan oktatja az arany középutat képviselő, határozott, de a mások igényeit is szem előtt tartó asszertív kommunikációt. S persze örök optimista. Amire meg is lehet az oka, hiszen eddig valamennyi általa megkeresett sportági szakszövetség vevő volt a képzéseire. „Egyetlen előadás nem elég a készségek elsajátításához. Ahogyan a sportolók sikereinek titka is a szinte végtelen számú gyakorlásban rejlik, a mi esetünkben is az interaktív, gyakorlati tréningeken van a hangsúly. Akadnak sportágak, amelyekben nincs elég gyerek, a legtöbb helyen azonban növekszik a bázis, így a jól képzett edzők hiánya jelenti az igazi gondot. Az utánpótlás-nevelés kulcskérdése az edzőképzés. De gyorsan hozzáteszem: a trénereknek nemcsak sportszakmailag kell jól képzetteknek lenniük, hanem emberileg is. Érteniük kell a vezetéshez, jól és hatásosan kell kommunikálniuk, konfliktusokat megoldaniuk. Mert minden gyerek más, így aztán az őket a sikerekhez vezető út is eltérő.”